Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-38

38. országos Ülés június 28. 1869. m minek ?) hanem vettem tisztán azou parlamentalis kifejezés adatának, hogy azon tárgyak, melyek parlamentben kellemetlenséget idézhetnének elő, rövid előadással érintessenek, ha érintethetnek. (ügy van! jobbról.) Azonban azt, mit ezek után t. képviselő társam mondott, önmagam is magamévá teszem, (Fölkiáltások jobbról: Napi rendre!) és mikéDt a szólott képviselő, ugy én is a t. elnökségnek részrehajlatlan kötelességének tekintem azt is, hogy midőn senki a rendet nem zavarja, akkor azon képviselőket, kik a szdló beszédébe napi rendre hivatkozással közbe kiáltanak, s ez által a rendet zavarják, a napi rendre utasitsa. (Ugy van! balról. Ellenmondások jobbról.) Nehrebeczky Sándor: T. képviselő ház! Akár a haza kívánságát és érdekeit, akár választóim óhajait s érdekeit tekintem, teljes megnyugvással jelentem ki azon elhatározásomat, miszerint az igazságügyminiszter ur által a ház asztalára letett, s a birói hatalom gyakorlásáról szóló törvényjavaslatot átalánosságban a részletes vita alapjául elfogadom. E törvényjavaslat alapelve szerint ugyanis az igazságszolgáltatás a közigazgatóságtól teljesen elkülönittetik; a birói hatalom ő felsége a király nevében gyakoroltatik; az Ítélőbíró kineveztetése az igazságügyminiszter ellenjegyzése mellett ő felsége által történik; továbbá a birói qualificatió tüzetesen meghatároztatik, s a biró függetlensége teljesen biztosíttatván, a biró mindazon foglalkozástól, mely ezen függetlenséggel össze nem fér, eltiltatik. Ezen alapelvek, t. ház, meggyőződésem szerint, nélkülözhetlen föltétel a jó igazságszolgáltásnak és szilárd alapjául szolgálnak egy oly törvénykezési szervezés létrehozására, mely megfelelve a kor követeimenyeinek, hazánkban az igazságszolgáltatást egyszerre a tökély azou magaslatára emelendi, melyre más népek és nemzetek csak fokonkinti fejlesztés által juthattak. Azokhoz tartozom különben én is, t. képviselő ház, kik a reform behozatalát annyira sürgősnek tekintik, hogy minden perez, ha ennek életbe léptetését késelteti, pőtolhatlan kárt hozhat mind az egyes polgárok, mind a nemzet közhitelére, s épen azért ezen átalános érzet, az előhaladt idő s különösen azon körülmény, hogy az előttem szólott többi képviselő társaim mind azon érveket, melyek a törvényjavaslat mellett fölhozhatok, egészen kimerítették, fölmentenek attól, hogy ezen törvényjavaslat elfogadását bővebben indokoljam, s csakis arra leszek bátor a t. ház türelmét igénybe venni, hogy a törvényjavaslat ellen felhozott néhány ellenvetésekre megtegyem szerény észrevételemet. (Halljuk!) Legnagyobb hangsúly fektettetett eddig azon KÉPV. H. KAPLÓ.18f| II. ellenvetésre, mely szerint azon szoros kapcsolatnál fogva, mely az igazságszolgáltatás szervezése és a municipiumok rendezése, nem különben egy községi rend behozatala között létezik, az igazságszolgáltatás s szervezését tárgyazó törvényjavaslatot czélszerüen tárgyalni nem lehet, mig a másik két törvényjavaslat a ház asztalára le nem tétetik s tárgyalás alá nem vétetik. Ezen ellenvetésekre legyen szabad megjegyeznem, miszerint, a mint a vita folytán tapasztaltuk, eldöntő főkérdés az: vajon az első folyamodása birói állomások betöltése királyi kinevezés, vagy törvényhatósági választás utján történjék-e? Nézetem szerint ezen íő elvi kérdésnek külön s önállókig kell eldöntetni, akár most, akár pedig akkor, ha a másik r két törvényjavaslat a ház asztalára letétetett. És valamint egy részről áll az, hogy azok, kik a királyi kinevezés elvét és a többi, ezen törvényjavaslatokban foglalt elveket elfogadják, kénytelenek beismerni azt, hogy szorosan véve az igazságszolgáltatás szervezése legalább ekkénti szervezése közt egy részről, más részről a municipiumok rendezése és a községi rendezés behozatala közt oly szoros összeköttetés nincs; sőt ellenkezőleg, ezen törvényjavaslat által a törvényhatóságok és a municipiumok hatásköréből elvonatni és a központi kormányzat alá vonatni szándékoltatnak. Azok tehát, kik ezen elvet elfogadják most, természetes azt elfogadnák későbben is. Épen igy áll ez ellenkezőleg is: hogy azok, kik ragaszkodva a törvényhatóságok választási jogához, ezen elvhez nem járulnának, sőt meg vagyok győződve, hogy ha a másik két törvényjavaslat együtt tárgyaltatik is, ezen törvényjavaslathoz, ezen elvhez akkor sem járulnának. Én tehát az együttes tárgyalást annál kevésbbé pártolhatom, mert meg vagyok győződve, hogy ha egy fontos, életbevágó reformkérdésnek tárgyalása és életbe léptetése nagy nehézségekkel jár, annál nagyobb nehézségekkel jár több reformnak tárgyalása és életbe léptetése. (Helyeslés jobb felől.) A másik ellenvetés, mely a kinevezés ellen felhozatott, az, miszerint a birák függetlensége a törvényhatóságok választása mellett is elérethetik. Tagadni nem lehet, t. ház, miszerint vannak férfiak, kik sem a választási tény miatti hálaérzet, sem a jövő választásnál szükséges népszerűség keresése által magokat a törvénytől elvonatni nem engedik; hanem minden körülmények közt szilárdan a törvényhez és törvényes szabadsághoz ragaszkodnak, és kikre méltán ráillik a latin költő szava: „Justum ac tenacera propositi virtim . . , Si fractus illabatur orbis, Impavidum ferient ruinae." Más részről kérdem: kell-e és szükséges-e 23