Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-38

172 38. országos ütés június 28. 1869. fölvilágosultság mellett annak némi erkölcstelenség hatása ne volna; ha ez a törvénykönyvben kimondatik, igen sok bűn fog ez által eltávolíttatni. (Derültség.) Így a klastromokra, mind a két nemüeket értem, azt is ki kell mondani, ki lehet legalább mondani, ha ezt a törvényhozás ezélszerünek találja, hogy eltöröltessenek, ez nagy befolyással fog lenni a büntetőjogra is. Es hogy igen sok odiosns dolgot ne mondjak, igy például a szerződési jogra nézve más országokban bizonyos mértékig szabad a szerződés; mi, ugy látszik, nálunk is be fog hozatni: mert most 5 forintot el lehet adni 500 forintért, mivel az uzsoratörvény eltöröltetett. Szabad egy 5 forintos házat eladni 100-ért és azt rajta exequálják ; hanem a törvénynek erkölcsi alapjának kell lenni, s gondolom, hogy a törvényhozás, mikor a szerződési jogot szabályozni fogja, fog találni egy bizonyos mérket és korlátot, hogy a szerződés szabadsága az erkölcsnek is megfeleljen. Ha ezt valaki átlépi, a büntető jog köre nyilik meg: és ime ilyet is kell tudni, mielőtt valaki a büntető jog coclificatiójához hozzá fog. Nem akarom azon egyes pontokat említeni, melyekben a törvényhozás különféle ágai, például peres eljárás, az anyagi joggal érintkezésben állnak; nem akarom: mert azt gondolom, egy pár példából, a mit mondani szándékoztam, szándékomat érthetővé tettem. Sajnálattal hallottam Tóth Vilmos beszédében azt, hogy a kinevezési institutio nálunk nem uj. Azt mondja, hogy a curia és váltófeltörvényszék királyi melléknevet viselnek; ezek tehát királyi kinevezéstől függenek ; hogy a kegyelmet a király adja, hogy statáriumot a király hirdet. S ezekből azt következteti, hogy a tjavaslatban sem lát semmi olyant, a mi Magj^arországban valami uj, valami szokatlan rendet inaugurálna. Ez arra kénytelenit, hogy egy pillantást vessek vissza Magyarország birosági intézményeire. Igaz, hog}^ az utóbbi időkben a királyi kinevezés foglalt tért a királyi székeknél. Ezt nem is akarom tagadni; de hogy miért történt ez igy, azt is meg fogom mondani; smind e mellett igaz az, hogy Magyarországon a választó rendszer áll fölül s ez vonul keresztül az egész alkotmányon mint főelv. Azt mondják, hogy minden jog a kir. hátalomból foly. Ezt nem engedném meg a bírósági intézményre nézve, de fölötte tudós értekezést tartani nem akarok. Csak azt emlitem, hogy ha a király Magyarországban, mint valóban ugy volt, a legíőob biró volt; de hát a királyt Magyarországban választották is és az 1723. II. és az 1841. II. tczikkben még most is fen van tartva azon jog, hogy, ha az uralkodó ház ki talál halni, Magyarország szabadon választja királyát. Tehát legfőbb bíráját választotta az ország. A második és a király után legelső biró volt az ország nádora. Biró volt pedig, és pedig békebiró a király és az ország közt — sajnos hogy most ilyen nincs — de szintén biró és nem csak békebiró, hanem tökéletes törvényes bírája volt a királynak, a mennyiben azt egyesek bepanaszolták; a királyi kúriának elnöke volt, a kir. táblához alnádort nevezett mint bírót, tehát valódi bírói jogokat gyakorolt: s ime e legfőbb bíráját az országnak a nádort és kir. helytartót az ország választotta és nem ő felsége nevezte ki. A királyi ítélőszékek nálunk Magyarországban hajdan nem voltak rendezve, nem voltak állandók, ámbár volt ilyen idő is. Es azt látjuk, végtelen során a törvényczikkeknek, hogy ezek közöl némelyeket a király nevezett ki az országgyűlés ajánlatára, másokat pedig az országgyűlés maga választott, későbben az országgyűlés a királylyal közösen választott. Utána tekintés végett megemlítem a következő tczikkeket: 1498: 2., 1500: 10., 1518: 39., 1567: 26., 1572: 4. 5. 6., 1574: 17.. 1582: 4. 5., 1588: 30., 1601: 33. 34., 1618: 64., 1609: 70., 1622: 43., 1625: 51., 1630: 45., 1635: 14., 1638: 23., 1647: 103., 1649: 76., 1655: 51., 1662: 28., 1681: 28. Itt érjük végét a választásnak. Későbbi törvényünk, a mely arról tanúskodnék, hogy az országgyűlés választott bírákat, a tkönyvben nem foglaltatik; de nem is foglaltatik egyetlen egy t. ez. a tkönyvben, melyből az tűnnék ki, hogy a nemzet ezen választási jogáról világosan lemondott volna, vagy hogy ezen választási jog megsemmisíttetett volna. A királyi kinevezés ezután önként, magától jött be, a nélkül, hogy erre valamely törvény alapul szolgált volna; hogy pedig bejött, annak kell tulajdonitani, hogy 1681 után, mikor a választás utoljára történt, a rémület, a nemzeti visszaesés korszaka állott be. Hivatkozom a történelemre és hivatkozom azon eseményekre, melyekre jól emlékezhetnek azok, kik a történelmet vagy magát a törvénykönyvet olvasták; azon állapotokra, melyek Magyarországban helyet foglaltak, midőn az eperjesi vértörvényszék egy embert, ki egy korcsmába belépve e szót monda „Petrus" elfogatott, mert ennek azon értelmet tulajdonították: Princeps Emericus Tököly Regni Ungariae Salus, s' az még akkor is, ha az illető védelmezte magát, hogy ezen értelmet nem tudta, elegendő volt arra, hogy valakit lemészároljanak. Ha a nemzeti visszaesésnek képét akarjuk látni, nézzük meg az 1687-iki országgyűlést. Oly