Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-38
168 38. országos üiés június 28. 1869. másai, népszerű nevek, tágas barátság, többségre vergődött politikai párt, a nepotismus kezében vau letéve, a biróválasztás fontos és kényes joga: önkénytelenül hajlok azon nézethez, hogy független az eddigi biró csak ritkán lehetett; független birót fölfelé mint lefelé csak állami kinevezés adhat. (Ellenmondás balról.) Megjegyzem azonban, t. ház. hogy különbséget tudok és akarok is tenni oly állam közt, melynek kormánya, nem az önkény vak eszköze, és oly állam közt, melynek kormánya a nép többségének kifolyása, melynek kormánya a nemzetnek felelős, és a mely csak addig tartja kezében a kormánypálczát, inig eselekvényeit a nemzet többségének bizalma kiséri. (Helyeslés a jobbról.) Nem gyűlölöm a kormányt, nem idegenkedem, nem félek a kormánytól csak azért, mert kormány; hanem megtekintem előzőleg, milyen azon kormány? (Felkiáltások a bal oldalon: Ne oly hevesen! Helyeslés jobb felöl.) T.ház! Jövőnk attól függ: fel birjuk-e fogni az ifjú Európa korszellemét? fel birjuk-e fogni Magyarországon a haladás kérdése életkérdését ? Ha igen, ugy nem szabad megállapodnunk a reform hangoztatásánál, nem szabad felednünk, hogy azon történelmi jogok és intézmények, melyek hajdan hivatvák nemzeti életünk oszlopaiként szerepelni, ma már elrohadva, meggyengülve erejöket vesztették és régi formájukban a haladás és szabad fejlődés útjába gátokat gördítenek. Hogy ígéretemhez t. ház hű maradjak, s becses figyelműket tovább igénybe ne vegyem, berekesztem előadásomat, és határozottan kijelentem, hogy miután megígértem választóimnak, hogy irányadóm törvényhozói tisztemben mindig hazám és nemzetem jólléte leend, pártolom és részletes tárgyalás alapjául elfogadom a törvényjavaslatot. (Tetszés a jobb oldalon.) Dietrich Ignácz: T. ház! Én a szőnyegen levő tárgyhoz inkább csak mint szakértő fogok hozzászólni, mint ki a törvényeket tanulmányoztam és ki a törvénykezési téren a gyakorlattal hosszabb ideig foglalkozott. (Halljuk.) Mindenek előtt meg kell állapitanom azon álláspontot, melyet e vitatkozásban elfoglalok. Én az igazságszolgáltatás ügyét olyannak tekintem, mely pártkérdések tárgyát nem képezheti, melyet pártszempontból megvitatni nem szabad. (Helyeslés.) Nagyok és fontosak azon okok, melyeket a t. igazságügyminiszter ur nem politikai, hanem ugy látszik igazságszolgáltatási szempontokból felhozott a javaslat mellett. En nem akarom a hazafias alapot tagadásba venni, csak azt vizsgálom meg, vajon helyesek-e azon alapok? vajon megfelelnek-e az igazságszolgáltatás elveinek ? A t. igazságügyminiszter ur egyik és legfőbb okát a javaslat támogatásának abban találja, hogy a 48-ki törvényekkel a parlamentális kormányrendszer hozatván be, minden intézményt ezen parlamentális kormányrendszer keretébe kell beleilleszteni; és abban találja, hogy a mi intézményeink és igy bírósági intézményeink is nem felelvén meg a parlamentális kormányrendszernek ; azt is, hogy a 48-ki törvényhozásnak iránya követtessék, be kell illeszteni a parlamentális kormány keretébe. En egészea ellenkező nézetben vagyok: mert épen az igazságszolgáltatás ügyét tartom oly önálló, oly független intézménynek, melynek a politikával semmi köze, melyet a kormányforma, a kormányok és a kormányi személyek változásának alávetni nem lehet. Csak azt vegyük, ha nekünk 1847-ben jól rendezett, önálló és független bíróságaink lettek volna, ha igazságszolgáltatási törvényeink megfeleltek volna a kor igényeinek: vajon az által, hogy a kormányrendszer változott, változtatni kellett volna-e az igazságszolgáltatás rendszerét? azt mondom: nem. Valamint szintén akkor is, ha az országban a politikai pártok többsége egymás után emelkedik a kormányra, az igazságszolgáltatás rendszerének, valamint személyeinek is érintetlenül kell hagyatni: mert ugy gondolom, hogy mind a t. kormány, mind azon t. kormánypárt, mely ezen törvényjavaslatot pártolja, előre felteszi azt, hogy, ha netalán az ellenzék jutna is többségre, nem óhajtaná elmozdítani azon egyéneket, melyeket a mostani kormány kinevezett, csupán azért, mert a többség változott. Szomorú dolog volna, ha az igazságszolgáltatás ügyét, a bírósági intézményt is a parlamentalis rendszerrel hoznók kapcsolatba. Szomorú dolog volna: mert akkor kénytelen lenne a többség, mely későbben jut kormányra, az előbbeni kormánynak minden intézkedését megsemmisíteni, fabula rását csinálni, és uj bíróságokat saját pártjából kinevezni. Elnök (leszáll s helyét Gajzágó Salamon foglalja el.) Dietrich Ignácz: Én átalános igazságügyi szempontból máskép képzelem magamnak, hogy a bíráknak és a bíróságoknak teljesen önállóknak és függetleneknek kell lenniök a kormánytól. A bíróságoknak fen kell állani akkor is, akár hányszor történik változás, s épen azért nem engednék a kormánynak legkisebb befolyást is a bíróságok ügyébe. A bíróságot oly intézménynek kívánom átalakítani, a mely önállóan maga kezelje minden belügyét, a mely maga intézze az igazság ügyét, hogy a kormánynak arra befolyása ne lehessen, (Helyeslés a bal óldalon.)
