Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-38

38. országos Biés junins 28. 1869. | g|) Már a régi időkben kimondatott ezen elv Magyarországban. Tudjuk mindnyájan, körülbelül 1470-től fogva folytonosan minden századon át ismételve és megújítva hozattak törvények, a melyek megtiltották a fejedelemnek—a kit pedig legfőbb bírónak tartottak az országban, és a ki a legfőbb bírói jogot gyakorolta is — a bíróságoknak teendőibe törvénytelen mandátumokkal, törvénytelen rendeletekkel beavatkozni. Én ugy gondalom, a mi igazságügyi miniszterünk sem kíván jövendőre a bíróságnak ügyébe beavatkozni; még akkor sem, ha ezen törvényjavaslat keresztül menve egy egészen engedelmes birói testületet szerenesés lenne alakítani. Mert az ítéleteket, melyeket az első bíróság hoz, a felsőbb bíróság módosíthatja, változtathatja. Ha az ellen emeltetik panasz, hogy az alsó bíróságok hanyagok, a felsőbb bíróságok vaunak hivatva, hogy orvoslást nyújtsanak, a panaszkodó félnek. Ha pedig a legfelsőbb bíróságnál történik hanyagság, vagy sérelem, azt nem kivánnám az igazságügyminiszterre bizni, hanem egy más institutiót kellene alkotni, mely a legfőbb bíróságoknál elkövetett hibákat orvosolja. Én ennélfogva ugy képzelem azt az igazságügyi intézményt, mint a mely az igazságügyi minisztertől egészen és teljesen független. Ha valamikor sikerül ily önálló intézmény alkotása, egy oly önálló bíróság alkotása, melynél magukat a minisztereket is minden magánosnak be lehessen perelni tetszés szerint, és igazságot nyer mindenki ellen, kivétel nélkül; akkor odajutunk, hogy ép oly kevés szükség lesz egy igazságügyminiszterre, mint a mily kevés szükség lesz egy vallásügyi miniszterre akkor, hogyha a vallás intézménye önállónak és függetlennek kimondat ik. (Helyeslés a bal oldalon.) Én azt hiszem, az igazságügyiminiszternek azon egyik legfontosabb indoka, hogy a birói intézményt be kell illeszteni a parlamentalismus keretébe, nem vonatkozhatik arra, hogy régi intézményeinket megsemmisítse, és a választás helyett kinevezést állítson fel. A második ok, a mit az igazságügyiminiszter ur felhoz, és pedig épen ennek kapcsában, az, hogy a mi törvénykezésünk véghetetlenül rósz, a bíróságoknál sok visszaélés történik, számos panasz nyujtatik be hozzá, intézkedik, megküldi a megyének, ez meg átteszi a törvényszékhez, a törvényszék ismét referál a megyének és így nagy valahára, sokszor 11 hónap múlva, kap értesítést és felvilágosítást az igazságügyminiszter. Én azt gondolom, azon hiányoknak, melyek KÉPV. H. NAPLÓ. 18|1 n. most a municipális bíróságoknál valóban szemlélhetők, nem a választási rendszer az oka. Én ismerek bíróságokat, melyek választott bíróságok s melyeknél visszaélések nem fordulnak elő. Mint baranyai és pécsi ember büszkén hivatkozom a pécsi törvényszékre és büszkén Baranya megye törvényszékére. Ismerem én a Bach rendszer alatt fenállott azon roppant pontosságot, melyet a bíróság tagjaitól megkívántak ; ismerem én az azon időbeli felelősséget: mert szigorúbb felelősségi törvényt alkottak akkor, mint a milyet most az igazságügvminiszter javaslatba hozott. Ismerem mondom ezt, és mert mint ügyvéd a gyakorlat terén működöm, saját tapasztalásomból mondhatom azt, hogy tökéletesebb bíróságot soha sem kívántam. Nem történt ott, hogy elintézetlenül két napig hevernének tárgyak, és azt is hiszem, hogy ezek tán oly törvényszékek, melyeknek ítéleteit legkevésbbé változtatták volna meg a felső bíróságok: és ime, ezen bíróságot mégis a megye választotta, épen igy van a dolog a városi törvényszékkel is. De oka a megyei és városi intézmény: mert mint munieipium statutarius joggal birván, a törvénykezést a közigazgatástól egészen elválasztottuk. Es valóban nálunk a közigazgatás és törvénykezés együtt csak a legalsó fokon, a falusi községi birák kezében van még meg; de már azontúl teljesen el van különítve. Tehát a közigazgatásnak a törvénykezéstől elkülönítése nem függetleníti meg a kinevezési rendszert ; hanem ime példát mutatok arra, hogy meg van ez a választási rendszer mellett is. Nagyon szeretném, ha a t. igazságügyiminiszter ur jelen lenne, hogy megmondhatnám neki szemébe: melyek tulajdonképen azon okok, a melyek miatt bár pontos, rendes, szakavatott egyénekből álló törvényszéknél, mégis rósz lehet az igazságszolgáltatás annyiban, a mennyiben az ügyek befejezését késleltetik. En ezt a mi hibás törvénykezési rendszerünknek tulajdonítom első sorban. A mióta 1861-ben azon szerencsétlen országbírói értekezlet életbe léptettetett, azóta a legkisebb, legkönnyebb, legcsekélyebb pert is évek során át lehet vonni, évek során pedig törvényes fokozatokon át, a nélkül, hogy akár az ügyvéd, akár a bíró valami mulasztást követne el. Legfőbb oka volt az, őszintén kimondom, hogy legtöbb ügyvéd elvesztvén kedvét, abban hagyta a pert, melynek végét a sok huzás-vonás miatt ugy sem várhatták, elkedvetlenedtek: mondom tehát, nem a bíróság volt oka, hanem, mint ügyvéd bevallom, hogy mi magunk : mert elkedvetlenedtünk ; mert ha Ítéletet nyertünk is valahára, a végrehajtásnál fenakadtuuk ; mert 22