Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-38
országos liléi huszadiknak, nem a legirigylendőbb helyzet jutott osztályrészemül. Azért — tekintve különösen az idő rövidségét — mi még rendelkezésünkre áll, de tekintve a t. ház kimerült türelmét is — nézeteimet a legszűkebb keretbe vonom össze, a lehető legrövidebb időre véve igénybe a t. ház becses figyelmét. A birói tisztségek miként betöltése, gyakran és sokféleképen foglalkodtatta Európa államait; különféle nézetek elméletek állíttattak fel, a biróválasztási és kinevezési rendszer czélszerüsége mellett. A tapasztalat tanulsága szerint a gj T akorlati kisérlet, a kinevezési theoriának kedvezett és most már nem kérdés, nem vitatárgy a kinevezési rendszer alkalmazása. Az általunk oly sokszor emiitett, és példányképül használt Angolhónban, a Tóth Vilmos barátom által is az alkotmány classikus földjének nevezett Angliában nincs biró, a ki kinevezését ne a királynétól vegye; Francziarszában már a század elejétől, sőt a 48-diki köztársaság alatt is a kinevezési rendszer fogadtatott el. Csak nálunk, hazánkban maradt meg a választási rendszer, azon formáiban, mint azt őseink ránk hagyták, kevéssé módosítva az 1848-ik év szellemében. Az előttünk fekvő törvényjavaslat szakit a múlttal s megértve a század korszellemét, hatalmas és bátor lendülettel az igazságszolgáltatás mezején is, hazánkat Európa többi államaival egyenlő szinvonalra akarja emelni. Uraim, óhajtottam volna, hogy a magyar parlament összes tagjai örömmel fogadják a kor és a fejlődött nemzeti viszonyok által követelt eme törvényjavaslatot; és mégis, őszintén bevallom, nem lepett meg a t. baloldal ellenzése; nem: mert, mellőzve azon körülményt, hogy a reform "mindenkor a szokást és sokak érdekeit sérti, azon tény, hogy a törvényjavaslat azon közösügyes kormánytól jön, melyet népszerűtlenné tenni, a t. ellenzéknek egyik fő feladata, és hogy legalább is jelenleg, annak kezébe akar az eddigieknél tágasabb jogkört letenni, elég oknak látszik a tisztelt túl oldal ellenzésére. Részben elmondották szónokai a t. ellenzéknek , részben megírták hirlap-tudósitói az ország számára is, hogy a törvényjavaslat a megyék rendezése nélkül nem is végrehajtható, feledvén, hogy alap nélkül nem lehet építeni, kizárólag szabadalmazott hazafiságával igyekezvén azt is bebizonyítani, hogy: a törvényjavaslat nem haladás, nem reform; a többség politikája a hazát veszélybe dönti, vissza akarja hozni az elátkozott Bach-kormány rendszerét, a kormány kezébe játsza a biróváíasztás magasztos jogát, illnsoriussá teszi a népfenség jogait és feláldozza ezzel a birák függetlenségét. De nem ismétlem, t. ház, ezen elmondott és június 28. 1869. ] g^ még tán elmondandó okoskodásokat; engem nem győztek meg s kedvesen akarom hinni, hogy az ország többségét sem. A múlt országgyűlés alatt kényszeritette a t. ellenzék a parlament többségét, áldozatokat hozni, áldozatok a haladás rovására. Kényszeritette minden idejét és erejét az általa gondosan alkotott kiegyenlítési mű fentartására fordítani. (Helyeslés jobb felől.) Most azonban, uraim, a helyzet megváltozott, a nemzet geniusa őrködött a választásokban, a nemzet a kiegyezkedési művet a 67-diki XH. t. czikkben helyeselte, a többség progranxmját, törekvéseit szentesitette. (Ellenmondás a hal, helyeslés, ugy van! jobb jelöl.) Le van tehát szorítva, le kell hogy szorítva legyen a napirendről az államjogi vita, és helyébe lépjen az összes parlament, minden pártjának azon határozott kötelezettsége: a radikális reform-politikát elfogadni, habozás és utógondolat nélkül a haladás ösvényére lépni (Igaz!) Nem lehet feladatunk, uraim, ragaszkodni a múltból reánk maradt történelmi jogokhoz, csak azért , mivel azok hajdan jók és czélszerük voltak, csak azért mivel azok régiek: hanem kell hogy megértsük a követelményeket, kell hogy szakítsunk a múlttal, és kell hogy felhasználjuk azon tényezőket , melyek szükségesek hazánk szellemi és anyagi haladásának növelésére. Az első helyet ezen tényezők közt kétségkívül a független birói intézmény foglalja el, mert ez van hivatva biztosítani a p ugarok jogait, melyeket a természettől mint ember, az államtól mint polgár egyaránt és joggal követelhet. A törvényjavaslat az eddig szokásos választások helyett, állami kinevezés utján óhajtja a bíróságokat betölteni; elválasztja a törvénykezést a közigazgatástói. En, t. ház, örömmel üdvözlöm a tisztelt igazságügyminiszter urnák e törvényjavaslatban letett hazafias szándokát, mert meg vagyok győződve, hogy az ezen törvényjavaslat ellen emelt vádak, panaszok, nem képesek megtörpiteni vagy csak elhomályosítani is azon előnyöket és érveket, melyeket helyettem és előttem, elvbarátaim elmondottak. Elég biztosítékot látok én magam részéről is a törvényjavaslat azon §-aiban, a hol a birói személy elmozdithatlansága mondatik ki, mindaddig, mig a törvény rendes utján, birói tisztének betöltésére alkalmasnak találtatik; elég biztosítékot a szakképzettség szükségességében; elég biztosítékot, legfőbb biztosítékot a birói felelősség magasztos elvében. (Helyeslés jobbról). Ha meggondolom, t. ház: hogy hazánkban mai napig a törvényhatóságok gyakorolják az igazságszolgáltatást; hogy a vármegyék hatal-
