Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-38

1G6 38. országos ülés június 28. 1869. lanok; elismerem, hogy a városokat is újból kell szervezni, miután az 1848-iki XXIII. t. ez. nem kielégítő. De ezzel nem ismerhetem el helyességét azon eljárásnak, hogy a megyék és városok életrevalósága fölött pálczát törjünk, mielőtt azoknak uj életet adnánk. (Helyeslés a bal oldalon.) Elismerem, hogy az igazságszolgáltatás hiányos, sőt rósz, talán roszabb nem is lehet; elismerem, hogy az ország hitele, mely ugy is már fogytán van, a mostani törvénykezés mellett maholnap egészen alásülyed. De ezzel nem ismerhetem el azt, hogy azon királyi bíróságok, melyek a miniszter akaratára — hogy magyarán megmondjam — szakállára neveztetnek ki, több garantiát nyújtsanak az igazságszolgáltatásnak, mint azon birák, kiket — a törvény szabta korlátokon belül — a nép választ. (Helyeslés a bal oldalon.) Elismerem, hogy a részrehajlatlan bíráskodás főkelléke a függetlenség. De ezzel nem ismerhetem el azt, hogy függetlenebb legyen azon biró, ki, hogy kineveztessék, a kormány kegyét vadászsza, mint az, ki, hogy megválasztassék, a népet uralja. Ha, t. ház, szemügyre veszszük továbbá a kérdéses törvényjavaslatnak 1 —12 §§-ait, melyek a biró társadalmi és polgári jogkörét és befolyását szabályozzák: első tekintetre azon meggyőződésre jutunk, hogy a t. miniszter ur nem független bírákat, hanem bureaucratákat akar ültetni az igazságszolgáltatás székeibe; mert bármennyire elkülönítsük is az igazságszolgáltgtást a közigazgatástól: nem lehet helyesen, alaposan, jogosan kívánni a bírótól azt, hogy lemondjon azon jogokról és kedvezményekről, melyekőt, mint honpolgárt, megilletik; mert a biró előbb polgár, aztán biró; (Helyeslés a bal oldalon) sőt azt hiszem, hogy ily szűkkeblű és korlátolt föltételek mellett alig fog találkozni egyén, ki, függetlensége becsérzetében, a bírói állás ilyetén gúnyszerepére vállalkozzék. Vannak, t. ház, többen, kik hazánk reformkérdéseit egyátalán—de kiválóan a bírósági szervezet kérdését — a külföldi intézmények mintájára akarják megoldani. Ugy látszik, az igazságügyminiszter ur is, midőn ezen törvényjavaslatot alkotta, különös előszeretetet érzett a külföld codexei iránt, és czélszerűbbnek látta hazánk intézményeibe beékelni azt, a mi nincs — habár azon ék a nemzet szivét halálosan is döfné át, — semmint korszerű javítás által megtartani azt, a mi van. (Helyeslés a bal oldalon,) Midőn a franczia charta kimondotta volt azon alapelvet: „toute justiee émane du Roi'-, Bérenger elfogadta ugyan ezen elvet, de csakis azért, mert - ugy mond — a chartában már ben foglaltatik. 0 ezen alapelvet a hit titkai közé sorolja, melyekről azt mondja : jó, ha azokat ború födi. Lanjuinais azt állítja ezen alaptételről, hogy ez kevesebbet árt, mint használ. Bérenger megadja a királynak a birókinevezési jogot, de csak is azért, mert —- ugy mond — kell, hogy valaki birót kinevezzen. Mindezt csak mellékesen hoztam fel előttem szólott gróf Csáky Tivadar képviselő urnák válaszul, ki oly nagyon szeret Francziaországra hivatkozni, és annak bizonyításául, hogy Eropa bár elsőrendű államában is kimondott és divó elvek és nézetek nem kétségbevonhatlanok, nem elvitázhatlanok. Egyébiránt én, t. ház, nem tartozom azok közé, kiket a külföldiség SZÍVÓS viszketege bánt ; én azt kívánom és óhajtom, hogy minden intézményünk a nemzet kebléből, életéből nőjön ki, minden ujitás a nemzet geniusához legyen alkalmazva. (Helyeslés a bal oldalon.) Mielőtt bevégezném beszédemet, én is kívánok Horváth Mihály Szeged város tisztelt képviselőjének beszédére rövid észrevételt tenni; különösen beszédének azon részére, mely a megyei bűnökre vonatkozik. A t. képviselő ur azt állította, hogy hoszszu lajstroma áll előttünk azon bűnöknek, melyek a megyei életben különösen az igazságszolgáltatás körében fölmerültek. (Halljuk!) A t. képviselő ur beszélt ugyan a bűnök lajstromáról, de a bűnökről hallgatott; következésképen sokat állított, de semmit sem bizonyított. A tisztelt képviselő ur, valószínűleg a múlt idők iránti pietásból nem részletezte a megyei bűnöket, avagy azon okból, hogy a ház türelmét igénybe venni nem akarta De ha már a tisztelt képviselő ur hallgatott a municipalis bűnökről: vájjon miért nem szólott a cleiákális erénvekről. vagv azon jótéteményekről, melyekkel az ultramontanismus az emberiséget boldogítókig elhalmozta? Higye el a t. képviselő ur. figyelemmel kisértük volna r

szónoklatát. (Helyeslés bal felől.) En ezek folytán kijelentem, hogy a kérdésben levő törvényjavaslatot, miután almán törvényhatóságaink önkormányzati jogát teljesen megsemmisítve látom, már ezen oknál fogva is, a részletes vita alapjaid el nem fogadom. (Helyeslés a lal oldalom.) Ha netán a t. ház túlsó oldalának többsége ezen javaslatot elfogadná : kérdem, a száműzött nagy hazafival: „mi marad még feladni való a nemzet jogaiból ]" (Elénk helyeslés a hal oldalon.) Radó Kálmán: T. ház! A törvényjavaslat, melynek részletes tárgyalásába bocsátkozni akarunk, az első lépést jelzi a reformok mezején, melyre lépni felhívott bennünket a trónbeszéd, és sürgetve ösztönöz hazaszeretetünk. Az előttem szóló t. képviselő urak annyira kimerítették a törvényjavaslat előnyeit, és vélt hátrányait, hogy nekem, mint kezdőnek, és a szólók között a