Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-38
28. országos ülés június 28. 1369. 165 kalmazni nem tűrik. Mintha a kormány az alkotmányt fenyegető veszélyes társulat volna, nem pedig oly testület, mely az alkotmány felett őrködik és a közügyeket védi. (ügy van! jobb felől.) Hogyan gyökerezzék meg ott a törvény tisztelete, hol minden tekintély, legyen annak neve kormány vagy törvényszék, sárral dobáltatik és a nép előtt gyűlöletessé tétetik ? Emlékezzenek Goethe bűvész tanonczára, ki elleste ugyan azon szót. melylyel a szellemeket keringésbe és forrongásba hozta, de nem volt birtokában azon másik szónak, melylyel azon szellemeket lecsillapíthatta volna. x\zok pedig uraim, kik mindent aláásnak, utoljára elvesztik az alapot saját lábaik alatt, és azon nép, mely nagy Ígéretekkel és csekély értelemmel ámittatik, utoljára is elveszti hitét, elveszti reményét, s látjuk és tudjuk az életből, hogy ily perczben a nép a leskelődő zsarnokság karjaiba szokta magát vetni. (Közbekiáltás a bal oldalon: Ezt teszik önök!) Mindenütt és mindig a szélsők és túlzók voltak azok, kik a reactio útjait egyengették. (Helyeslés a jobb oldalon.) Előttem szólott t. képviselőtársam szavaira csak egy észrevételt akarok tenni. 0 azt méltóztatott mondani, hogy az országot „ bezirk" -ékre kezdik felosztani. Megvallom, a bizerkekben egyéb roszat sok tekintetben nem láttam, mint azt, hogy „bezirk' 1 ek voltak. Most kerületek és pedig magyar kerületek lesznek; és sokkal okosabb, hogy tanfelügyeleti kerületeink legyenek, mint, hogy ne legyenek; sokkal okosabb, hogy az államgépezet kielégítő legyen, mint, hogy a régi rendetlenség institutioként maradjon fen. Azt kérdi a képviselő ur, hogy: ha már most a tanfelügyelőségeket illetőleg egyik kerülethez, más tekintetben más kerülethez tartozunk, mihez ragaszkodjunk, mely megyét szeressük? Erre válaszom: ne a megyét szeressük, hanem a hazát. (Helyeslés a jobb oldalon.) Németh Albert; Köszönjük a leczkét ! Csáky Tivadar gr.: Szívesen, máskor is. (Derültség.) En az ellőttünk fekvő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés a jobb oldalon.) Mukics Ernő: T. ház! „Az idő drága, és ne vesztegessük el hiába": igy kiált fel rendesen a kormánypárt a túlsó oldalon. — De az időnél drágább a jog — sokkal drágább a nemzet joga, ós ne adjuk fel könnyelműen: ezt tartja az ellenzék az innenső oldalon. A jelen tanácskozás tárgya már annyira ki van merítve Tisza Kálmán t. képviselőtársunk előadása által is, hogy ahhoz érdemileg hozzá szólni alig lehet; és még is az ellenzéknek hozzászólni kötelessége, ha nem más, legalább azon okból, miszerint igazolva legyen a közvélemény előtt az iránt, hogy nem részese a jogfeladásnak. (Helyeslés a bal oldalon.) T. ház! Mielőtt az igazságügyminiszter ur a birói hatalom gyakorlásáról és a birói felelősségről szóló törvényjavaslatokat a ház asztalára letette: azt hiszem: mindnyájan — kevés kivétellel — négy kivételével — kik az ellenzékhez tartozunk, azon reményt tápláltuk keblünkben, hogy ezen törvényjavaslatok, Komárom város tisztelt képviselőjének indítványához képest, a törvényhatóságok rendezésére vonatkozó javaslattal együtt fognak beterjesztetni s egyidejűleg tárgyaitatni. De ezen már tul estünk, t. ház, s fájdalom! reményünkben, várakozásunkban csalódánk. Es még fájdalmasabban, még inkább zokon esett az, hogy ezen méltányos, a dolog természetéből kifolyó igényünket, melyet a közszükség, a közvélemény jogosult követelményének mondhatni, daczára az ország több vidékéről történt felszólalásoknak, az igazságagyminiszter ur egyszerűen mellőzte, és ezen mellőzést a ház túlsó oldalának többsége szentesitette is. Pedig, t. ház! a beterjesztett törvényjavaslatok azon óhajtott, de be nem terjesztett törvényjavaslattal oly szoros és elváíaszthatlan öszszefüggésben állanak, mint test a lélekkel, mint tetőzet az alappal; életbeléptesésük olyan, mint az iker gyermekek születése; egy időben kell világra jönniök, hogy az anyát meg ne öljék. A t. miniszter ur igérte ugyan, hogy az anya életét megmenti, hogy a törvényhatóságok önkormányzati jogát respectálni fogja. En nem vonom, kétségbe szavai őszinteségét, miután az ellenkezőt nem tapasztalam; de másrészt nem fogja rósz néven venni a t, miniszter ur, ha kijelentem, hogy engem a puszta ígéret meg nem nyugtat, hogy a puszta igét megtestesült malaszt gyanánt nem vehetem akkor, midőn a nemzet életbevágó jogának biztosításáról van szó. A szőnyegen levő törvényjavaslat 3-ik szakasza azt mondja: „az itélőbirákat az igazságügyminiszter ellenjegyzése mellett a király nevezi ki." Kérdem, t. ház: mit jelentsen ez ! ? mit egyebet, mint a municipalis rendszer tönkresilányitását. Ha az igazságügyminiszter ur a biróválasztási jogot nem számítja a municipalis jogok közé, ha a megyék és városok ezen jogát a minisztérium részére kívánja megszavaztatni: akkor, megvallom őszintén, nem tudom felfogni, miben áll a municipium jogköre? De még kevésbbé tudom érteni módozatát annak, mely szerint adott szavához és ígéretéhez képest a törvényhatóságokat — alkotmányos jogaik érvénybentartása mellett — akarja rendezni. En elismerem a tisztelt kultusminiszter úrral, Budaváros tisztelt képviselőjével, hogy a megyék jelen rendezetlen állapotukban tarthat-
