Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-38

150 38. országos ülés június 28. 1869. bocsátkoznunk; az ismétlésektől is tartózkodni fogok, a mennyire lehetséges. A főirány, mely ezen törvényjavaslaton átvonul, az: semmisittessék meg a választás, a birák kinevezése és előléptetése öszpontosittassék a miniszter kezében, és az igy kinevezett biró .szigeteitessék el a társadalmi és politikai élettel való minden nyilvános érintkezéstől, de legyen alárendelve eljárásában a miniszter rendeleteinek, és összeütközési esetekben a miniszter intézkedéseinek; vagyis más szóval: eltöröltetvén a választás, a kinevezett birót tegyük oly helyzetbe, hogy legkisebb oka se legyen valamit tartani polgártársai véleményére, de minden oka legyen keresni a miniszter kegyét. (FelkióMásoh a hal oldalon: Igaz!) És azon törvényjavaslat, melyet az igazságügyi miniszter ur ezen kivül a birói felelősségre vonatkozólag előterjesztett, még jobban illustrálja ezen irányt és ezen szándékot. Ezen törvényjavaslat szerint ugyanis a birót minden körülmény közt felelősségre vonhatja a királyi ügyész, azaz, adhat be ellene keresetet; de hogy magán-ember feleletre vonhassa, ahoz mindenesetre a királyi ügyész beleegyezése szükséges. Hogy pedig milyen független lesz ezen királyi ügyész , azt épen maga a miniszter ur kegyes volt előadni a 8-ik osztályban. A királyi ügyész ugyanis, ő szerinte, a birák közöl fog választatni, tehát mint ilyen, azaz, mint biró, állandó lesz; azonban királyi ügyészszé kineveztetése, melylyel, mint ugyancsak ő maga monda, nagyobb fizetés jár, és az, hogy meddig tartsa meg a kir. ügyészséget és tehát a nagyobb fizetést, a minisztertől függ. LTgy gondolom, a kir, ügyész függetlenségének nagyobb illustratiója nem szükséges. (Helyeslés a hal oldalon.) Épen azért tehát, mert ezen irány vonul keresztül ezen törvényjavaslaton is, melyet a másik még jobban illustrál: én ezt a részletes vita alapjául el nem fogadhatom. (Helyeslés a hal oldalon.) Az igen t, igazságügyminiszter ur méltóztatott igen emelkedett hangon dicsőiteni az 1848. törvényhozást és kijelölni bizonyos reform kérdéseket, melyeknek megoldását mindnyájan sürgetőn óhajtjuk. De nem mondott ez által semmi ujat, mert nem oly hangzatos szavakban ugyan, de következetesen dicsőitettük mi ama törvényhozást és sürgettük mindeddig siker nélkül a minisztériumot, ezen reformok behozatalára. Helyesen jelölte ki az 1848-iki törvényhozás két fő szempontját, melyek egyike volt, mint monda, valóvá tenni Magyarország államiságát, melynek érdekében alkotott törvényeink eddig csak a közössirhalmot. nevelték, vagy is prózai nyelven kifejezve : végrehajtva nem voltak. Azt monda továbbá, hogy a második szempont volt: a belreformok utján meggyőzni a világot arról, hogy mi az állami létet meg is érdemeljük és meggyőzni arról, hogy e nemzet fejlődési képességgel bir. Tökéletesen helyes mindkettő. Én is azt hiszem, ezekből indult ki az 1848-ki törvényhozás. De engedje meg a tiszt, miniszter ur, hogy csodálkozzam azon, hogy ő a 48-iki törvényhozásnak azon első szempontját, a mely szerint az Magyarország állami létét akarta valóvá tenni, dicsőiteni képes volt, akkor, midőn nem hogy ezen szellemben lenne folytatva a közjogi politika, melynek élén ő is áll társaival, hanem ellenkezőleg e közjogi politika a helyett, hogy föleleveníteni, valóvá tenni igyekezett volna ama törvényeket, melyek eddig a sírhalmokat növelték, de 1848-ban életre hivattak: oda működött és azt vitte keresztül, hogy azok, mint törvények is szűnjenek meg létezni, (Elénk helyeslés hal felöl) és midőn a közjogi politika irányában a szavak GS cl tettek között ezen ellentétet látjuk, ne vegye tőlünk rósz néven azt, ha a másik irányban is bizonyos kétkedéssel nézünk az előterjesztendő reformjavaslatok elé. Mert a 48-ik évi törvényhozás e tekintetben is kettős irányt jelölt ki szerintem. E kettőnek egyike a jogegyenlőség iránya, a másik a szabadság iránya. A t. igazságügyminiszter urnák nyilatkozatából és a nekünk előterjesztett törvényjavaslatából pedig azt kell következtetnünk, hogy kész ugyan, igen helyesen: eleget tenni a jogegyenlőség irányának; de aligha viseltetik ép oly buzgalommal a szabadsági irány irányában. (Helyeslés a hal oldalon.) Azt is igen helyesen mondja t. igazságügyminiszter ur, hogy az 1848 nem fejezhetett be mindent, az csak kezdeményezett, az csak egy tervrajzot készitett. En soha sem is állitottam, hogy a 48 bevégzett volna mindent, soha sem állitottam, hogy oda kell törekednünk, miszerint szóról szóra, betűről betűre örök időkre maradjon meg az, belügyeinket illetőleg is, mit a 48-iki törvények- megállapítottak; de igen is azt tartom, hogy, ha tovább akarunk éjiiteni, nem ugy, a mint eddig történt, t i. nem ama szellemmel ellenkezőleg, de annak megfelelőleg kell építenünk : mert máskép ama dicső palota helyett, melynek tervrajzát számunkra hátra hagyta az 1848-iki törvényhozás, egy börtönt fogunk a nemzetnek építeni, melynek nyilasai igen szűkek lesznek arra, hogy a nemzet szabadon mozoghasson, bár elég tért fognak arra nyitni, hogy a zivatarok behatolva szétrombolják. (Zajos helyssléz a hal oldalon.) Azt mondja a t. igazságugyminiszter ur, hogy nekünk feladatunk lerombolni mind azt,.