Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-38

38. országos ülés június 28. 1869. 151 mi a 48-iki törvényhozás által megállapított parlamenti felelős kormánynyal ellenkezik, és hogy kötelességünk elhárítani a reformok akadályait, és azt mondja, hogy a ki más utat követ, a ki ezzel ellenkező utat követ, az hátra felé megy, az a reactió teréte lép, mely annál veszedelme sebb, midőn saját jelszavunkkal zászlaján közeledik felénk. Ez is tökéletesen igaz, és én részemről kész vagyok lerontani mindazt, mi a parlamenti felelős kormány formával ellenkezik; de csak azt vagyok kész lerontani és nem vagyok kész lerontani azt, a mi a parlamenti felelős kormánynyal állíttatik ellenkezőnek, de valóban csak a centralizatióval és a bureaukratiával ellenkezik, (Helyeslés) és a reformok érdekében és nevében is kész vagyok lerontani azt, a mi a szabadsággal és jogegyenlőséggel ellenkezik; de csak azért, mert a reformok nevében követeltetik, nem vagyok kész lerontani azt, a mi a népnek szabadságát és önkormányzatát biztosítja. (Helyeslés bal jelöl.) És ha beszélünk reactióról, mely saját jelszavunkkal zászlaján felénk közeledik: az, az a reaetio, mely a 48-iki elveket oly szépen hangoztatja, mint az igazságügyminiszter ur és javaslatában más elveket tüz ki. (Elénk helyeslés a bal oldalon.) Az igazságügyminiszter ur is arra hivatkozott, hogy a birák választását el kell törölni. mert, ugy mond, nekünk igazságszolgáltatásunkat európai színvonalra kell emelnünk, és az európai közvélemény a birák választását elitélte. Megengedjen, ha erre azt vagyok bátor mondani, hogy abból, mit az európai közvélemény a birák választása irányában eddig tett, nem mellette, hanem ellene lehet érvet kivonni. (Helyeslés a hal oldalon. Közbeszólás jobbról: Halljuk!) Mindjárt meghallják! (Derültség.) ügyauis igaz, hogy az európai közvélemény szakított volt a birák választásával, igaz, hogy alig valami kivétellel legnagyobb részt Európában ma esak kinevezett bírákkal találkozunk; de igaz az is, hogy midőn már évtizedek óta fenáll ezen rendszer Európában, Európa több mivelt államában ma az évtizedeken keresztül gyűjtött tapasztalás folytán mind a tudománynak, mind a birói testületnek tekintélyes és jeles tagjai szót emelnek a választás behozatala mellett. (Iyaz! Ugy van! balról. Nem áll! jobbról.) Méltóztassanak, a kik eziránt kétkednek, tudomást szerezni magoknak azok felől, mik némileg Franeziaországban, de legfőként Belgiumban ez irányban történnek. En azt hiszem, nem abban áll európai színvonalra emelni bíróságainkat, hogy nyakra-főre — egyezik vagy nem egyezik nemzetünk geniusával — behozzuk azt, mit másutt behozva látunk, de a minek rósz oldaláról kezdenek ott már meggyőződni; hanem igen is, hogy használjuk fel mások tapasztalatait és ha van nálunk még oly intézmény, melyre másutt viszszatérni kezdenek, ne áldozzuk azt fel a majmolás vágyának. (Élénk helyeslés balról, ellenzés jobbról.) Nagyon panaszkodik az igen t. igazságügyminiszter ur, hogy ha neki valamely visszaélés feljelentetik, a megyéhez kell folyamodnia, azaz, hogy nem folyamodni, hanem a megyéhez írnia, és a megyétől kell tudomást szerezni a bajról, és azt mondja: míg annyi retortán keresztül megy az ügy, eltelik az idő, oly annyira, hogy volt eset, hogy tizenegy hónap telt el. Nem akarom mondani, hogy az, miszerint tizenegy hónap eltelhetik ily, esetben, nem hiba, hanem elsőbben arra akarom figyelmeztetni, hogy a bureaucratiának is meg van az ő számos, sőt mondhatom számtalan retortája, melyeken keresztül kell a legkisebb ügynek is vezettetni, és hogy — bár elismerem, hogy sok ezen 11 hónap —• ebből a bureaucraticus rendszer mellett olykor 11 év is vált volna. (Helyeslés bal, ellenmondás jobb felől.) Tapasztaljuk ma is. (Közbeszólás jobbról: Nem áll!) Méltóztassanak megbocsátani, de vannak ily esetek, mert habár meg vagyok győződve, hogy magok az igen t. miniszter urak mindent megtesznek a kezelés gyorsítására — tapasztaljuk ma is mondom, hogy magoknál a minisztériumoknál oly ügyek, melyeket nem kell a megyékhez küldeni, mégis hónapokon és hónapokon át elintézetlenül hevernek. (Helyeslés bal felől.) Magamnak is volt egy esetem. (Halljuk!) Egy barátom érdekében az igen t. pénzügyminiszter urat kértem volt meg egy tárgyban, és köszönettel ismerem el itt a nyilvánosság előtt is, hogy ő megígérvén, hogy az ügyet sürgetni fogja, oly annyira eleget tett Ígéretének, miszerint azt, a mit neki kellett tenni, tehát a leglényegesebbet, 48 óra alatt elvégezte; az ügy azonban nem akart haladni, s utoljára az igen t. miniszter ur részéről nyertem egy iratot, miszerint nekem ez iránt felvilágosítást adjanak. Mentem a minisztériumhoz. Itt a felett, hogy ezen ügy ott nem is létezik, disputáltak velem, azután a t. miniszter ur Írásának segítségével sikerült ez ügyet, miután az már 8 hónapig hevert (Derültség) • előkerítenem, és miután azt előkerítettem és a miniszter ur ismét kegyes volt azt megsürgetni, ujabb 6 hónap telt bele, mig ezen ügy be lett fejezve. (Átalános derültség, melyben a pénzügyminiszter is részt vesz.) De különben ezt csak igy példa gyanánt fölhozván, arra is vagyok bátor figyelmeztetni, hogy a bnreaucraticai és centrálisált kezelés mellett valóban ezen 14 hónap alatti elintézés tulajdonkép mégis nagyon gyorsan is volt. (Derültség.) Mert én idézem — nem igen gyakran szoktam ugyan ezt tenni — de teszem ez esetben