Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-38

38. országos Dlés janius 28. 1869. 149 mind erény és politikai bölcseség, de engedni az ország közvéleményének, ez ugy látszik, hogy hiba és gyengeség. (Helyeslés a bal oldalon.) De azt kérdezem: miért választja egy nemzet képviselőit ? Azért választja-e hogy urává téve magukat, oda vigyék más befolyások folytán, hova menni nem akar : vagy azért, hogy érvényesíteni igyekezzenek azt, mit a nemzet közvéleménye óhajt? En azt gondolom, hogy ezen utóbbiért, és tudom, érzem ugyan, hogy elszigetelve nem lehetvén egy állam a másiktól, egy bizonyos fokig kölcsönös befolyást fog egyik a másikra gyakorolni, fog gyakorolni arra, mi a másik keblében történik; de tagadom azt, hogy ezen befolyás anynyira mehessen, hogy ama befolyás miatt hozassanak az ország közvéleményével ellenkező törvények, vagy ne merjük meghozni azokat, melyek a közvéleménynyel megegyezők. (Helyeslés a bal, ellenmondás a jobb oldalon.) Meglehet, tagadni fogják önök, hogy e kérdésben a közvélemény ellenök van. Tagadta ezt már az igen t. cultusminiszter ur is. De ez esetben kérdem : ha e törvény a közvéleménynyel csakugyan megegyezik, mire való ez a sietés ? Hiszen ha meg is hozzák, végre nem hajthatják önök azt; és mennyivel dicsőbb helyzetben lesznek önök, ha alkalmat adnak nyilatkozni a közvéleménynek! Ha e nyilatkozat önök mellett szól, mi megszégyenülve leszünk kénytelenek önöK előtt meghajolni. (Derültség.) De higyék meg azt is, ha ellenök nyilatkoznék a közvélemény, sokkal jobb annak megengedni, hogy nyilatkozhassak, akkor, midőn még nyilatkozata folytán kielégíthető, mint hogy nyilatkozzék akkor, midőn annak eleget tenni máinem lehet, és az elégiiletlenség magva hintetik el a nemzet között. (Igaz! bál felől.) Es biztosak lehetnek a felől is, hogy ha, mondom, feltéve — mert hiszen utoljára adatokkal nem bizonyíthatunk még teljes számban e tekintetben — hogy a közvélemény mellettünk, vagyis ezen törvényjavaslat főelve a birói kinevezés ellen nyilatkoznék, ez által valóban semmi baj sem fog háramolni. Meg kell állapítani a törvényben a qualificatiót, rendezni kell a választó testületeket, állandósítani kell a birói hivatalt, intézkedni kell törvényhozásilag a felelősség felől: és ha mindez megtörtént, bizonynyal legalább is ép oly jók lehetnek a választott birák, mint a kinevezettek; e nélkül pedig bizonynyal egyik sem fog jó lenni. (Helyeslés bal felől.) Nem fogunk Európa előtt sem ezért veszteni, mert, miként lesz még alkalmam reá visszatérni, bizonynyal nem az érdekli Európát, hogy választjuk-e biráinkat, vagy kineveztetnek azok; hanem az, hogy milyenek lesznek törvényszékeink ? Egy azonban tagadhatlanul sokat fogna ily módon veszíteni: és ez az egy: a miniszteri befolyás. (Igaz! bal felől.) Nem minden miniszteré és nem minden minisztériumé a jövendőben, hanem specialiter, a mai igazságügyminiszteré, és a mai minisztériumé: mert azon befolyás, melyet a kinevezés később ad, midőn már csak egyes üresedésbe jött helyek betöltéséről lesz szó, okvetlenül hasonlitlanul csekélyebb lesz, mint az, a melyet a birák tömeges kinevezése ad. (Helyeslés bal felől.) Nem lehet tagadni, hogy kinevezhetni mintegy két ezer birót, és birói hivatalnokot, roppant hatalmat ád a miniszternek. Mégkevésbbé lehet tagadni azt, hogy, ha még az is meg fogna állapíttatni, a mit már a nyolezadik osztályban hallottunk, és a mit a t. előadó ur itt is elmondott, hogy e kinevezések csak négy esztendőre fognak történni, hogy igy a bíró, négy esztendőn keresztül, a miniszter kegyelmétől fog függni, egy nagy hatalmas sereget nyer a miniszter, és a minisztérium rendelkezésére, a melyre nézve én is azt hiszem, hogy nem az a szándék ugyan ma, de a melynek bizonynyal a választásoknál is hasznát fogják venni elegendőképen. Azonban hogy érdemes-e és különösen helyes-e ezen befolyásért ellentétbe lépni az ország közvéleményével és az elégiiletlenség üszkét dobni a nemzet közzé ? azt Ítélje meg minden elfogulatlan ember; azt pedig, hogy az-e az útja annak, hogy a birót függetlenné tegyük, hogy négy évre nevezzük ki? ítélje meg saját lelkiismeretében, az igazságügyminiszter ur maga. (Helyeslés bal felől.) En részemről azt akarom, hogy a bírák az első foíyamodásu törvényszékekhez választassanak ; akarom, hogy a felső bíróság kinevezésére is adassék befolyás az ország alkotmányosan szervezett testületeinek. (Elénk helyeslés bal felől.) De ha ettől elüttetem, akarom azt is, hogy, a mennyire ez emberileg lehet, a kinevezett bíró a kormány befolyásától is függetle nittessék. Es a ki indítványozni képes, hogy az ország nagyszámú birái éveken keresztül a miniszter tetszésétől függjenek, és az, a ki képes ezt pártolni, vagy abban — mint előadó ur tévé — még előnyt is látni, annak én ugyan soha elhinni nem fogom, hogy czélja a birák függetlenítése. (Helyeslés bal felől.) Ezen átalános megjegyzések után, mielőtt áttérnék arra, hogy némely előttem mondottakra megtegyem észrevételeimet, csak röviden fogom indokolni: miért nem fogadom el e törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául sem? Nem megyek az egyes szakaszok értelmezésébe; lesz arra alkalom, ha — mint fájdalom majdnem bizonyos — a részletes vitába csakugyan bele-