Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-37

136 37. országos Hlés június 26. 1869. a megyék hatóságát, a megyék önkormányzatát fogja érni. Miután ón e szerint nem csak a bíráskodás újjá szervezésének, hanem egyszersmind a megyék további fenállásának vagy megsemmisítésének kérdését is látom jelenleg szőnyegen: engedje meg a t. ház, hogy röviden elmondjam a fenforgó tárgy felett nézeteimet úgy, mint azt a megyék önkormányzatához viszonyulni látom. A mióta, tisztelt ház, közjogi ügyeinket, sőt történelmünket valósággal Lustkandl módjára látjuk eommentáltatni, fájdalom, utánzást nyernek még azok is, kik annyi gyűlöletes dolgot tudtak elmondani a magyar Cornitatswirthschaftról. Csak az imént hallottunk hazánk egy kitűnő férfiától, t. képviselő társunk Horváth Mihálytól efféle dolgokat, melyeket a tisztelt szónok alig. volna képes bebizonyítani egyes fölhozott adatokkal, melyeknek puszta állítása ellenében mások ellenkező állítása ép oly jogosultsággal bír. Ugyanazokkal csinálnak chorust jelenleg a tisztelt jobb oldal tagjai, kik oly gyalázatos dolgokat irtak rólunk minden tekintetben, különösen pedig a közigazgatás és igazságszolgáltatás tekintetében. En azt tartom, t. ház, hogy azon vádak nagy részben alaptalanok. Nem mondja azt senki közölünk, hogy akár közigazgatásunk, akár igazságszolgáltatásunk a múltban vagy a jelenben kielégítő, tökéletes volna; nem mondja azt senki, hogy a reformok e téren ne volnának igen is szükségesek. De ha igazságosak akarunk lenni a múlt iránt, be kell vallani azt, hogy aránylag culturai állapotunkhoz, aránylag azon előmenetelhez, a melyet tudományban, műveltségben nemzetünk a múlt időben tett, midőn kizárólag a megyének keretében folyt politikai élete: akár közigazgatásunk, akár igazságszolgáltatásunk aránylag rósz lett volna. Nemzetünk — mint tudva levő dolog — t. ház, átalában politikai képzettségben, a juris prudentiában, aránylag egyéb cultur állapotainkhoz képest, kitűnő fokon állt. Átalánosan prókátor nemzetnek neveznek bennünket, a mi azt mutatja, hogy a megyei rendszer mellett a politikai tudományok, a juridicai tudományok művelődését igen is előmozdította s átalánossá tette. A mi az igazságszolgáltatást illeti: habár voltak is hiáiryok e tekintetben, annyi kétségtelen, hogy ellentétben már félmüveit országokkal, a melyeknek legnagyobb átkai szoktak lenni a rósz, a megvesztegethető bírák, nálunk a becsületesség mindenkor az uralkodó szellem volt a bíráskodásnál, s ez, daczára annak, hogy korunk az arany borjún kívül abg látszik egyebet bálványozni, mint az észt, különösen a szakképzettséget, ugy hiszem, hogy az igazságszolgáltatásnál íő tekintetre méltó. Nem akarván hosszas lenni, nem kívánom kiemelni mindazt, mit megyerendszerünknek köszönhetünk politikai tekintetben; már pedig igen nagy előny, ha valamely institutióról azt mondhatjuk, hogy politikai tekintetben jó eredményeket szült: mert igen gyakran megesik az, hogy valamely institutio megfelel azon kellékeknek, melyek által a közigazgatás és igazságszolgáltatás czélja eléretik. De politikai tekintetben nem levén ezélszerüek, következésök csak az, hogy nem fejlesztik a nemzet erejét, vagy pedig oly apathiába sülyesztik, a melyből sokszor nem képes kiemelkedni. E tekintetben a megyei szervezet következései bámulatra méltók voltak, mert habár — mit tőle sokan, de nem jogosan követelnek — nem birta tökéletesen fentartani hazánk alkotmányosságát, de igen is fentartotta bennünk a szabadság vágyát, a szabadság szeretetét s az alkotmáiryossághoz való ernyedetlen ragaszkodást s az annak kivivására való képességet. Meglehet, ezt talán megengedik azok is, kik jelenleg a megyék ellen fellépnek; de azt mondják, hogy ezen institutio, mely jó volt a maga idejében, megfelelt akkor rendeltetésének, most már túlélte magát és egyátalán nem alkalmas arra, hogy a kor színvonalára emeltessék. En ezt egyátalában nem hiszem, t. ház, sőt azt tartom, megyei rendszerünknek most is meg van kellő rugékonysága, most is meg van tökéletesedési képessége és ha nem léteznének a másik oldalon oly meggyökeresedett előítéletek ellenében, ha érdemesnek tartották volna ott ülő tagtársaink kellőleg tanulmányozni e kérdést: meggyőződhettek volna a felől, hogy régi municipalis szervezetünk alapján anélkül, hogy azt felforgatnék, hogy azt lényegében megrontanók, igenis létre lehetne hozni mindazon javításokat, mindazon reformokat, melyek a jó közigazgatásra és jó igazságszolgáltatásra okvetlenül megkívántatnak. (Helyeslés hal felől.) Mert tagadhatatlan, nézetem szerint, hogy ezen intézméujmek alapja olyan, hogy ebben oly elemek vannak, melyekhez hasonlót épen a jó közigazgatás és igazságszolgáltatás elérése czéljából nem mutathat fel semmiféle modern állam, semmiféle culturállam, milyeneket annyira szeretnek most ellenünkben emlegetni. Azon érdekeltség a közügyek iránt, melyet csak a megyei életben, még a mostani megyei életben is lehet föltalálni, melynélfogva egy megyének összes értelmisége igenjébe vehető és fölhasználható a közügyek előmozdításának érdekében; a nyilvánosság, mely hű és legbiztosabb ellenőre minden visszaélésnek; továbbá az olcsóság, mely a mi szűk körülményeink közt okvetlenül