Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-37

37. országos ülés június 26. 1339. 137 figyelemre méltó: azt hiszem, mind oly alapok, mind oly elemek, metyeket nem kellene könyelmü kézzel felforgatni és eldobni, hanem igen nagy haszonnal lehetne a közügyek érdekében ér­tékesíteni. Azonban önök nem voltak elég figyelemmel ezekre, midőn a gyökeres reformot tervezték ; önök egyátalán szakítani akartak hazánk múlt­jával. De hát mi az a jobb, a mit a megyei rend­szer helyébe tenni szándékoznak? Mi az a pa­nacea, mi az a reform, mely által a cultur-álla­mok színvonalára szándékoznak önök hazánkat emelni? Nem egyéb, mint a központosítás, leg­merevebb formájában. A központosítás, elméletileg tekintve, mely eredményeket szül: a felett tisztában vannak már ma Európa összes állambölcsei. Nekünk kö­rünkben van szerencsénk tisztelni egyet, ki oly megczáfolhatlanul bizonyította be azt, hogy az a nemzetek erejének kifejtésére, a szabadságra nézve végeredményében mindig káros és veszedelmes, hogy ha lettek volna is talán valakinek e tekin­tetben kételyei, azokat tökéletesen eloszlatta. De mi, t. ház! a központosítást nem csak elméletileg tanulmányoztuk b. Eötvös József mű­veiből, hanem alkalmunk volt gyakorlatilag ta­nulmányozni; itt concrét alakban láttuk magunk­nál a központosítást a Baehrendszer és proviso­rium idejében. Ez mit jelenleg ismét visszahozni és életbe léptetni szándékoznak, mert ha a szőnye­gen levő törvényjavaslatokat tekintjük, kényte­lenek vagyunk meggyőződni, hogy azok nem egyebek, mint a Baehrendszer és provisorium uj kiadásai magyar paragraphusokban, mint tisz­telt barátom Várady Gábor a felirati vita alkal­mával monda, rósz magyar fordításban. Azt mondják önök, hogy jelenleg egészen más politikai körülmények között élünk, és hogy azon siralmas következések, melyeket a Bach­és Sehmerling-féle közigazgatási és törvényhozási rendszer szült, jelenleg föl nem tételezhetők. De én azt hiszem, t. ház, hogy azért, mert jelenleg a Bachhuszárok szerepét majd magyar emberek foglalják el, nem kerülhetjük el, hogy amaz át­kos rendszer következései be ne álljanak. Az lesz most is következése a kinevezési rendszernek, ami volt akkor, t. i. meg fogja honosítani hazánk fiai közt a csúszás-mászás, a eselszövények, agyar­kodások bűneit, és lehetetlenné fogja tenni azt, hogy a rendelkezés alatt álló személyzetből az alkalmas egyének kellőleg megválasztassanak. A kaszt szellem, mely a mostani bíráknál és majd a politikai tisztviselőknél behozatni szándékoltatik, be fogja hozni azon politikai nihilismust is, mely uralkodott azon rendszer alatt. A bíró, mint KÍPV. H. NAPLÓ 18j-y II. majd a többi tisztviselő épen azon szabályoknál fogva, melyek a szőn} ? egen levő törvényjavaslat­ban le vannak téve, a legnagyobb függésben fog állani a felsőbbségtől, nevezetesen a minisztertől, egy szolgalelkü sereg fog állani a hatalom ren­delkezésére s mind ez mételyezőleg fog hatni az egész nemzet erkölcsiségére. Mindezek következése épen ugy be fog ál­lani most, mint beállott akkor, ama rendszerek alatt: mert nem hiszem, hogy oly nagy különb­ség legyen ember és ember közt, hogy a rendszer rósz következéseinek ellenállni képesek legyenek. Bámulattal kérdezzük: mi történhetett, hogy azok, kik még rövid pár évvel oly nagy barátai voltak a megyei automiának, kik ahhoz oly hű ragaszkodást mutattak, most egyszerre, igen rö­vid idő alatt, a központosítás, a burocratia elő­mozdítói és ajánlói lettek ? Hallottuk a túl oldalnak több szónokától ismételve felhozni azon érvet, hogy nekünk azért kell minélelőbb reformálni belszervezetünket, az­ért van szükségünk különösen jó bíróságokra, mivel ez nemzetközi kérdés, mivel ezzel nem csak magunknak, hanem a külföldnek is tarto­zunk. Igen nagy nyomaték helyeztetett ezen ér­velésre. En azt hiszem, hogy tán ebben lehet feltalálni útmutatást: miként történhetett az, hogy a t. ház többsége ily gyökeres átváltoztá­son ment keresztül ? Azt hiszem, midőn a külföl­det említik, hogy midőn a külföldnek akarnak különösen kedveskedni Magyarország -bírósági rendezésével, a külföld alatt voltakép tán a bi­rodalom másik felét értik. Nekünk azért kell igy nyakra főre praecipitálva átváltoztatnunk nemcsak bírósági szervezetünket, hanem ennek természe­tes következményéül majd összes közigazgatási szer­vezetünket is, mivel ezt ugy kívánja azon har­mónia, azon egyöntetűség, melynek a birodalom két fele közt szükségképen fen kell állani. Ez által látom én egy részt kimagyarázva a t. ház eljárását, mely e tekintetben jelenleg itt követtetik. Legfőbb oka azonban az, hogy önök, uraim, a túlsó oldalon minden áron urai akar­nak maradni a helyzetnek, és azért kívánják önök az uralmat lehető erősen központosítani kezök­ben, azért akarják annak minden gyeplőjét erősen összefogni, azért kívánják önök az intelligantia nagy részét épen a kinevezések által folyvást köz­vetlen függésben tartani, mivel attól félnek, hogy különben nem volnának képesek megtartani azon állást, melyet jelenleg mint uralkodó párt elfog­lalnak ; mert önök a mint látszik, ugy vannak meggyőződve, hogy az önök nézetei az egyedül boldogító tan, a hazának boldogsága egyedül attól függ, hogy önök maradjanak a hatalom birtoká­ban. (Felkiáltások jobbról: ügy van!) Nem akarom azon kérdést intézni önökhöz: 18

Next

/
Thumbnails
Contents