Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-37

37. országos ülés június 28. 1869. 135 meny maradt fen, hogy a három év múlva viszszatérendő restauratio a rósz, képtelen biró helyébe majd talán jobbat fog állithatni; azelmozdithatlanság pedig még sulyosbbá tenné azon csapást, mely az egyszer megválasztott, de kellő qualificatióval el nem látott biró káros hivataloskodásából származnék az igazságszolgáltatásra. (Helyeslés a jobb oldalon) De hiszen, csak a eandidatiónak kellene megmaradni a megyéknél, mondja egy némely baloldali képviselő. Eöviden csak azt kérdem ezektől : vajon kik candidálnának a megyékben? Nem azok-e, a kik eddig a választásokat intézték, vagy a kik leginkább befolytak a választásokba? így én az eredményt ugyanannak látom a eandidátionál, a mi volt eddig a választásoknál. Igenis! van néhol, például mint épen Várady Gábor t. képviselő ur felhozta, van néhol, mint Belgiumban, a mint különösen a t. képviselő ur emlité, helye a eandidatiónak ; de még Belgiumban is, t. ház, a bókebirák s az első bíróságok tagjai egyenesen a király által az illető miniszter ellenjegyzése mellett neveztetnek ki s csak a fölebbviteli törvényszékek tagjainak és az első biróságok elnökeinek kinevezésére nézve szükséges a senatus s a semmisítő szék kettős előterjesztése. Megvallom, t. képviselőház, kivált felsőbb bíróságainkra nézve idővel majd magam is óhajtanám az ilyféle candidatiót nálunk is megállapítani ; de majd csak akkoron, midőn az aj igazságszolgáltatási rendszer nálunk is erős gyökerereket vert s megszilárdult: különösen akkor, majd mikor a felsőház is átesett átalakítási reformján ; addig azonban, megvallom, sokkal több garantiát találok a felelős miuiszter előterjesztésében. Egyébiránt, t. ház, azzal kezdem beszédemet, hogy rövid akarok lenni. Teljesítem szavamat, s röviden csak azt mondom, hogy miután azon fő ellenvetéseket, melyeket az előttünk fekvő t. javaslat ellen felhozni hallottam, alaposaknak nem tartom, jelen törvényjavaslatot teljes készséggel elfogadom a részletes tárgyalás alapjául. (Éljenzés a jobb oldalon.) Mocsáry Lajos : T. képviselőház! Egyike előtt állunk a legfontosabb tárgyaknak, a melyek valaha a magyar törvényhozásnak intézkedését igénybe vették. Nem csak a bíráskodás rendezéséről van itt szó, hanem összes alkotmányos beiszervezetünkről: arról, hogy egész politikai életünk kizökkentessék ama kerékvágásból, melyben mozgott ezer éven át s egész uj útra téríttessék. Mert igen természetes az, hogy azon reform, azon állítólagos javitó reform, mely a törvénykezés terén behozatni szándékoltatik, és azon, az eddigi rendezéstől lényegileg eltérő elv, mely annak alapját képezi, nem fog megállapodni a törvénykezés rendezésének határánál, hanem következetesen át fog harapózni a közélet egész terére, mig azt tökéletesen át nem hatja, el nem foglalja. S azért alig csekélyebb fontosságú a jelen szőnyegen levő tárgy, mint volt az, mely fölött a múlt országgyűlésen a koczka elvettetett: mert azt tapasztaljuk, hogy az államok könnyebben keresztül birják vinni államjogi viszonyaik rendezését, mint megváltoztatni közigazgatási és törvénykezési belszervezetüket. Ezt látjuk például Francziaországban, mely három nagyszerű forradalmat csinált, trónokat döntött föl, dynastiákat váltott és mégis közigazgatási rendszerét, a központosítást, megváltoztatni, attól megmenekidni képes nem volt. Azt mondják, hogy a jelen tárgy nincs szoros összefüggésben közéletünknek egyéb ágaival, nevezetesen nem lehet ebből következtetni azt, hogy maga után vonhatja közigazgatásunknak is más alapra helyeztetését, vagy is az ősi magyar megyei szerkezetnek megváltoztatását, megsemmisítését. (Helyeslés bal felől.) Hivatkoztak a t. miniszter urak is e tekintetben azon nyilatkozatra, melyet az osztályokban az igazságügyminiszter ur tett; de már magából ezen nyilatkozatból is kitűnt, hogy a megye eddigi hatóságának legalább hasonfele elvétetik, midőn annak köréből az összes törvénykezés kiszakíttatik. Ugyanazon irányt látjuk egyébiránt minden tekintetben. A múlt országgyűlés az összes adóügyet kivette a megyei hatóság kezéből, (Ugy van bal felől) hasonlóképen a közoktatási ügyet is, a mennyiben azon népiskolai tanácsokban, melyek különösen fognak a népiskolák kezelésével foglalkozni — habár a megyék befolynak is alakításukba — a megyei hatóság kiegészítő részét nem képzendik. Hasonlóan látjuk azt is, hogy a közlekedési ügyek nagy részben eddig is az állammérnökök kezében hagyattak, sőt már kísérlet történt arra nézve is: vajon nem volnának-e hajlandók a megyék átalában az összes közlekedési ügyet, tehát valamennyi országos és megyei utakat az államnak átadni? De hogy át fog menni a megyék rendezésének terére azon rendszer, mely most a bíróságokra nézve behozatni czéloztatik, legjobban bizonyitja az, mit a t. igazságügyminiszter ur a behozandó reformokról átalában mondott. 0 azt monda, és pedig lelkesedéssel monda, hogy a kormánynak programmja gyökeres reform az egész államéletben ; ki mondotta azt, hogy ez a behozandó gyökeres reformokban csak az első lépés, melyből méltán lehet következtetni, hogy bekövetkezik a további lépés is, s a további lépés természetesen legelőször is