Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-37

37. országos ülés június 26. 1869. Jgg tiek; de különben sem látszik megengedhetőnek, hogy az Ígéretek, a reábeszélések s fenyegetések által könnyen hajlítható néptömegre helytelen fölizgató befolyás gyakoroltassák; felsőbb rendelet következtében bizalmasan, de egyszersmind komolyan utasittatik uraságod a lehető legnagyobb erélylyel oda működni, hogy a községekben a nép alsó osztályához tartozó választók körében netalán megkísértendő törvényellenes és kárhozatos irányú választási fondorlatok mindjárt kezdetben határozottan visszautasíttassanak, a választók választási szabadsága előleges lekötelezések vagy átalában izgatások által ne korlátoztassék, s minden oly befolyás távol tartassák, mely e tekintetben hátrányosnak mutatkoznék. Figyelmeztetem továbbá arra, hogy ily izgatási esetek mihelyt előfordulnának, magának arról, hogy mily eszközök használtatnak, azok előidézéséről, azonnal pontos tudomást szerezni igyekezzék, hogy ezen értesülésről nekem haladéktalanul kimerítő jelentést tehessen. Végül megjegyzem, hogy ezen utasítás kellő figyelembevétele és érvényesítése tekintetében vétkes hanyagság, elnézés vagy szándékos mulasztás okvetlen fegyelmi eljárást vonand maga után. Kelt febr. 24-én 1865." (Felkiáltások jobb felől: Helyes ! Igen helyes!) T. ház ! Nem tartozom azok közé, a kik a felolvasott okmányra azt mondják (Halljuk!) hogy biz az lehetne későbbi dátum is, és hogy annál már kényesebb dolgokat olvastak és láttak ujabb időben. En a jelen kormánynak hazafiúi becsületességében nem kételkedem; azonban a magán becsületnek csak egy foka van: a politikai becsületességnek pedig ezer. Azért én ugy óhajtom a törvényeket megalkottatni, hogy azok, még a politikai becsületesség legutolsó ezeredik fokán álló kormány ellenében is, védelméül szolgáljanak az alkotmánynak. Annálfogva az előttem fekvő törvényjavaslatra — bár czéfját, alapelveit helyeseknek találom, de kiviteli módját, mely szemközt állítja a választási módozatot a kinevezéssel, veszélyesnek, és nem a kitűzött czélhoz, de attól elvezetének találom — rá nem szavazhatok. (Elénk helyeslés a hal oldalon.) Horváth Mihály: T. ház! (Halljuk! Ralijuk!) Előre is kijelentem, hogy igen röviden fogok szólani. {Halljuk!) Inkább csak rövid indokolt szavazatot akarok tenni, mint behatólag fejtegetni az előttünk fekvő törmryjavaslatot. Két ellenvetést hallottam az előttünk fekvő törvényjavaslat ellen. Egyik az, hogy az igazságügyi törvényt csak együttesen lehet tárgyalni a megyék rendezésével, mert az igazságszolgáltatásnak elválasztatása a megyéktől, ezeknek régi hatáskörét megcsorbitja. Á másik az, hogy a bíróságokat, nem, mikép a törvényjavaslat mondja, kinevezés, hanem választás által kell betölteni. Most, e törvényjavaslat tárgyalásánál, nincs helyén tüzetesen szólani a megyékről. Minthogy azonban az ellenzék ettől feltételezi az előttünk fekvő törvényjavaslat elfogadását, lehetetlen már most nem szólani egynémit ezekről. E feladat teljesítését azonban nekem igen megkönnyítette az igen t. közoktatási miniszter ur, a ki statusférfiúi szellemmel és behatólag tárgyalta azon viszonyt, mely a megyei hatóság és az igazságszolgáltatás között létezik. Nekem e tekintetben igen kevés mondandóm maradt. En, t. ház, mindenekelőtt kijelentem, hogy az autonóm megyét — nem ugyan azon alakban, melyben az maiglan fenáll, hanem a kor és körülmények igényei szerint reformálva, és különösen a parlamenti felelős kormánynyal egybehangzásba hozva — igenis óhajtom fentartani. Nem azért, mintha én azt, mikép az ellenzék, a közjogi szabadság mind megannyi bástyáinak tartanám, hanem fentartani akarom a megyéket, mivel ezek kellőleg reformálva, az önkormányzat leghatékonyabb, legalkalmasabb eszközeivé fognak fejlődni. Az önkormányzatot pedig, melyet mind a közjogi, mind az egyéni szabadság főpostulatumának tartok, fenntartani magam is minden módon óhajtom. Azt mondám, hogy a megyét nem azért akarom fentartatni, mintha abban a szabadság bástyáját tekinteném. A megyék kétségkívül sok jó szolgálatot tettek a múlt korban a szabadság fentartására; de leginkább csak azért, mivel mindazon erő, mely a szabadság megvédésére eszközül szolgálhat, p. o. az egyesülés, a szólásszabadság, a vis intertiae, a passiv ellenállás stb. mind a megyék kebelébe menekült; sőt volt idő, mindnyájunk tudomására, midőn maga a sajtószabadság is csak a megyék közgyűlései által pótoltatott némileg. De most, t. ház, midőn az egyesülés, a szólásszabadság, a sajtószabadság biztosítva fenáll, és—a mi kiválólag tekintetbe veendő — most, midőn a nemzet többsége kebeléből származott felelős kormányunk van, mely csak addig maradhat a hatalom birtokában, mig a többség közvéleménye szerint kormányoz: most, mondom, nem a megyék többé, hanem első sorban a parlament, a sajtószabadság, a szabad egyesülés és szólásszabadság képezik a réginél sokkal biztosabb, sokkal hatalmasabb garantiáit és bástyáit a szabadságnak, (Éljenzés a jobb oldalon) és hogy ez iránt még véggondolatomat is kimondjam: én, t. ház, a megyéket, a miképen azok maiglan fenálla-