Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-37
130 37. országos ülés június 26. 1869. és szabadelvüség azon színvonalán álljanak hazánk minden megyéjében, melyet az a parlamenti képviseletben elfoglal. Nem hiszem, hogy a jelen fejlődési fokozaton a megyék képesek legyenek oly bíróságokat felállítani, melyek ezen kor igényeinek megfelelhessenek. T. ház! Midőn ezen jelen törvényjavaslatot elvben elfogadom, és azon elvet mondom ki, hogy az egyes bíróságokat s az első folyamodásu bíróságot is a kinevezés utján óhajtom betölteni: akkor ezzel azt hiszem egyszersmind megszavazni, miszerint a parlamenti kormány ezen törvényjavaslat elfogadásával az uj, korszerű, szabadelvű reform kezdeményét veszi kezébe, és azon reményt, hogy sem a helyhatóságok, sem pedig egyes kívülről eredhető befolyások által nem fogja ezen kezdeményezést kezéből kiragadtatni. (Helyeslés jobb felől,) Jókai Mór: T. képviselőház! A múlt évben a t. belügyminiszter ur s a tisztelt kereskedelmi és közmunkaminiszter urak adtak ki arról bizonyítványt, hogy megyeinkben a közigazgatás rósz. A belügyminiszter ur akkor, a midőn 100,000 frtnyi póthitelt kért magának megszavazni, azon ezélból, hogy egy megyében, még pedig oly megyében, a hol a kormány hű tisztviselőivel a megzavart rendet helyre nem állíthatta, ezt helyre állithassa. Az igen tisztelt ipar- és kereskedelemminiszter ur pedig akkor, midőn szintén a közbiztosság tekintetéből a postajárást több vonalon akkép szorította meg, hogy azon vonalakon, melyeken a közbiztosság megzavartatott, a pénzküldemények felvételét felfüggesztette. Az idén pedig az igen t. igazságügyminiszter ur ad ki bizonyítványt arról, hogy a mi megyéinkben az igazságszolgáltatás is távol esik azon minőségtől, melyet kielégítőnek szoktunk nevezni. Lehet, hogy e vád nem minden megyére nézve áll; hiszem, sőt tudom, hogy vannak egyes megyék, a hol mind a két ágazat, a körülményekhez képest, kielégítő; de egyeseknek érdeme és kötelesség teljesítése az egész rendszernek hibáit nem fedezi. Es így el kell ismernünk, hogy az igen t. miniszter urnák panasza okadatolt volt. Már most az egész világon, a hol logikát fogyasztanak, ebből az következtetnék: hogy, ha hiányos a közigazgatás, hiányos az igazságszolgáltatás , tehát mind a kettőt reformálni kell, még pedig, ha nem is praeferentissime azt, mely elébb bizonyult be elégtelennek, de legalább is mind a kettőt eg} r ütt és egyszerre. Nálunk más szabályai vannak a logikának, és az mondatik: miután hiányos az igazságszolgáltatás, hiányos a közigazgatás, hirtelen el kell egymástól azokat különíteni, a mi jó elem van a megyei tiszti karokban, azt meg kell nyerni az igazságszolgáltatásnak, a hasznavehetetlen elemeket pedig ott kell hagyni az administratió számára. Hogy e javaslat az igazságügyminiszter előtt tetszetős lehetett, én azon egy óráig sem csodálkozom; de kevésbbé tudom magamnak megfejteni azt, hogyan nyughatott meg abban a belügyminiszter ur, ki már tavaly elismerte, hogy a közrend fentartása és a közigazgatás annyira hiányos a közegek miatt? és hogyan egyezhetett bele a kereskedelmi miniszter ur, ki már tavaly elismerte, hogy a postajárás mennyire nincs biztosítva a közigazgatás által? hogyan egyezhetett szintén bele a közlekedési miniszter ur, ki a megyei utcsinálásnak mibenlétét nagyon gyökeresen tanulmányozhatta ? és hogyan egyezhetett bele a pénzügyminiszter ur, ki nagyon jól tudja, mily fontos kelléket képez a mostani adóbehajtási rendszernél az, hogy a közigazgatási közegek a kellő tapintatot, a kellő szigorral és pontossággal tudják egyesíteni? és végül, hogyan egyezhetett bele a eultusminiszter ur is, a kinek magam is voltam szerencsés panaszt adni elő — ha szerencsésnek lehet nevezni a panasz előadót — hogy egy igen hű kormánypárti tisztviselőkkel ellátott megyében a tisztikar a nyári hónapokon át a kényszertanulástól fölmentette az iskolaköteles tanulókat és megtagadta az illető büntetéspénz behajtását? és egyátalában nem. értem, hogy az egész kormánypárt hogyan állíthatja magát velünk ellentétbe, midőn mi ugy, mint ők, nem tagadjuk el a bajok létezését, nem tagadjuk a bajok orváslásának szükségét, hanem óhajtjuk azoknak együttes, egyetemes és gyökeres orvoslását? Hogyan lehet fölállítani és hogyan lehet védelmezni azon tételt, miszerint, ha hiányos a közigazgatás és hiányos az igazságszolgáltatás, az egyiket minél előbb elkülönítve kellessék reformálni, a másikat pedig meghagyandni bizonytalan időre? (Felkiáltások a jobb oldalon: Nem igy mondtuk ezt!) Azt mondatták, még pedig többen s legelsőbben is hivatkozni fogok Tóth Vilmos t. barátomra, ki azt mondta, hogy az igazságszolgáltatás reformja a legsürgősebb. Ennek én bátor vagyok apodietice ellenmondani: mert az igazságszolgáltatás ügye egyes embereknek csak magán ügyeit, a közigazgatás pedig az összes hazának összes vagyonát érdekli; mert ha nincs Magyarországon biztosítva a közbiztosság, az az összes kereskedelmünket sújtja. (Zaj a jobb oldalon,) Honnan van tehát azon ellenmondás ? En megmondom őszintén és kereken. (Halljuk !) A kormánypárt fél a saját keblében levő, a municipiumokat és régi intézményeket imádó elemektől és nem meri a liberális megyei reformot en bloc elénk terjeszteni, (Ellenzés a jobb oldalon) hanem mint az articsókát levelenkint akarja megétetni velünk, (Derültség) mert attól tart: ha
