Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-37

128 37. országos ülés június 26. 1869. épen a maga természeténél fogva nem rögtönözhető, hanem csak helyes egymásutánnal fejleszthető ki. Bár mennyire tartsam is reform dolgában a szabadelvüségnek, a reform gyökeres és mélyen beható voltának szükségét szem előtt: épen azért, mert gyökeres reformot akarok, és minél gyökeresebbet akarok, annál körültekintőbben és lassabban óhajtom azt érvényesíteni. Es ime, t. ház! ha azt kérdem: melyik utón haladunk a jelen törvényjavaslattal ? azt kell felelnem, hogy sem az egyiken, sem a másikon. Tennünk kell azonban minden irányban. Azt, a mi halaszthatlan reformot igényel, reformáljuk, coneret apjdieativ eljárás utján, reformáljuk mielóbb: a g}

r

ökeres és rendszeres reformnak pedig abban állapítsunk meg elveket, és járjunk el benne rendszeres egymásutánnal. Ez az, a mit a bíróságok szervezése ügyében is követtetni óhajtok. A jelen törvényjavaslat átalános elveket foglal csak magában és nem is alkalmazható rögtön. Rögtön kivitele szerintem nem is lehetséges, és nem is kívánatos. En nem azt kértem, nem azt vártam volna a t. igazságügyminisztertől, hogy előttünk kifejtse azon elveket, melyek szerint a municipiumot óhajtja a minisztérium jövőre rendezni: mert, hogy minők legyenek ezen elvek — a mint ez már a házban helyesen kifejtetett — nem a minisztérium nézetétől, hanem sajátlag a ház többsége akaratától függ. Különben nem is hittem, nem is tettem föl, hogy a minisztérium, mely a ház többségének kifolyása, melynek nézetei iránt igen nagy tisztelettel és rokonszenvvel viseltetem, e részben más elveket követhessen, mint azokat, melyeket mi mindnyájan körülbelül ily átalánosságban helyeseknek ismerünk. En azt vártam, és kértem volna az igen t. miniszter úrtól, hogy nekünk megmondotta volna : mikor és miként akarja magát e bírósági reformot keresztül vinni? Vajon a municipium reformja előtt akarja-e életbe léptetni, vagy pedig azután? Ezen kérdésnek pedig nagy fontosságot tulajdonitok; mert, t. ház, ha ugy, mint én, elfogadjuk azon elvet, hogy a bíróságok kineveztessenek ; ha e gyökeres reformot akarjuk a bíráskodásban életbe léptetni; ugy a bíráskodási reform már maga is nem lehet egy nap műve. De annál kívánatosabb, hogy oly bíróságok legyenek akkor a reform tárgyai, melyek kitelhetőleg már magok is reformképesek legyenek; nehogy tabula rását legyen kénytelen az igazságügyminiszter maga előtt látni; hanem, hogy azon elemek nagy részét már is fellelhesse, melyeket a gyökeres reform állandólag fog elhelyezni. Mert kétséget nem szenved, hogy már magában is igen nagy hatalom ruháztatik az igazságügyminiszterre az által, hogy reája a bíró kinevezése bizatik, melyet természetesen ő felsége gyakorol, minisztere előterjesztése folytán. Ennél sokkal nagyobb és valóban kivételes hatalom az, mely az ország minden bíróságának átalakítása alkalmával az igazaágügyminiszter kezébe tétetik; és épen azért, mert e kinevezésekben a miniszter szintén nem lehet mindentudó, (Helyeslés a bal oldalon) és a legtisztább szándék és akarat mellett is magának csalhatlanságot nem vindicálhat, (Helyeslés bal felől) mivel a kinevezések csak épen akkor bírhatnak kitelhető garantiával a helyességekre nézve, hogyha azok már is a jurisdictió folyamában esetenkint alkalmaztatnak; akkor pedig, ha midőn százakra menő kinevezések rögtönöztetnek, tetemesen leapadnak: ezért; és mivel azt óhajtom, hogy a bírói reformok által nem csak szép elveket adjunk Európának, ne csak széj3 elvekkel elégítsük ki önmagunkat; hanem, hogy a szervezés kitelhetőleg tökéletes és az eredmény bistositva legyen, mivel nem egy, nem két évre, hanem maradandóságra történik a szervezés, és a bíróságoknak reformszervezetét a parlament, ha csakugj^an óhajtaná is, rövid évek után ujabban változtatni nem foghatja; azért én az alkalmazás és a kivitel rendje iránt azt óhajtanám, hogy a megyének reformja előzze meg a bíróság reformját, (Helyeslés bal felől) hogy a bíróság kínevezése már is oly bírákat és bíróságokat találjon, melyek magokban a fejleszthetés nagyobb képességét buják, mintsem a mekkora egy vagy más helyen jelenleg feltalálható volna. (Helyeslés bal felől.) T. ház! Mi avval indokoljuk a bíróságok reformja jelenlegi kezdeményét, miszerint az igazságszolgáltatás reformja legsürgősebb. Én az igazságszolgáltatás reformjának sürgősségét nem csak, hogy kétségbe nem vonom, hanem elismerem azt, hogy talán ez teendőnk legsürgősbike is. Azonban, t. ház, azt kérdem, hogy az által, hogy ezen utón kezdeményezzük a reformot, hogy magát a bírói szervezetet tárgyaljuk legelőbb, siettetjük-e a reformot, vagy nem? Azt tartom, legfölebb is csak annyiban siettetjük, a mennyiben azon időt, a mely a törvényjavaslat előkészítésére és a parlamenti tárgyalás által igénybe vétetik, meghaladtuk. Ezen idő, igaz, sajnos, a mi szokásaink szerint tán túl megyén azon mértéken, melyet a megvitatás érdeme, ugy a mint eddigelé gyakoroltuk, magának vindicálhatna. Azonban én sokkal fontosabbnak látom azon időbeni megtakarítást, melyet a coneret alkalmazás fog igénybe venni. E téren pedig a jelen törvénykezési eljárás és a jelen törvényalkotás által nem takaritunk meg időt (Ugy van!) nem pedig azért, mert, hogy ha ez alkalommal megszavaz-