Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-37

37. országos Ülés június 26. 1869. 127 ezen ház tanácskozik nem tenné azt még terhesebbé s nyomasztóbbá. Midőn az igen tisztelt igazságügyminiszter ur a jelen törvényjavaslatot ékes beszédével a ház elé terjeszté, maga is felemiitette, hogy ezen törvényjavaslat egy bizonyos irányban a lényeges és leginkább életbe vágó reformok kezdeményezése. Már e tekintetben is némileg eltérek azon felfogástól, mert én azt látom, hogy egyéb szakokban csaknem hasonló, és mindenesetre azon szakmákra nézve igen lényeges reformok létesíttettek. Mégis kétséget nem szenved, hogy ezen alkalommal magát az egész eljárást megítélő és felvilágosító bevezetésnek helye volt; és ugyanazon szempontból magamat is arra érzem jogosítva, hogy azon nézeteket élőadhassam, melyeket a törvényhozás s átalában a reformokra nézve magaménak vallok. Ne méltóztassanak t. ház, szeré nytelenségnek tulajdonítani azt, hogy ezen házban külön állást merek elfoglalni. (Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem, erre minden képviselőt meggyőződésének ereje és azon tudat jogosíthat, miszerint tiszta és kitelhetőleg átérlelt megfontolásból eredő meggyőződését azon törekvéssel követi, miszerint a közügyet mozdítsa elő. (Helyeslés.) Áldozunk mi mindnyájan a közügynek, áldoznak a miniszterek és a képviselők. Nekem is jutott és Isten segítségével juthat még alkalom arra, hogy meggyőződésein szerint áldozhassak. A helyzet, melyben a ház a reformkérdéseket illetőleg magát fellelheti, kétségkívül nem örvendetes. Az előttem szóló képviselő ur azon óhajtást fejezte ki, miszerint a parlamentális kormány adatnék meg nekünk. Parlamenti kormányt adományozni nem lehet; azt a parlamentnek, azt a képviselőháznak kell leginkább önmagának megszerezni. (Helyeslés.) Mindaddig, t. ház mig mi mindnyájan kezet fogva nem állunk a közjogi téren, mindaddig valóságos parlamenti tárgyalás magában lehetetlen. (Helyeslés jobbról.) Bármennyire térnének is el nézeteink a reform egyes kérdéseire nézve, azon helyzetnél fogva, a melyben a közjogi kérdések iránt felfogásom következtében juttottam, meggyőződésem ellenére is kénytelen lennék szavazatommal azon kormányt támogatni, a meby az egyes reformkérdésekben talán nem, de a közjogi kérdésben velem megegyező irányt követ Mert a belkormányzat terén elkövetett hibákat a parlamenti kormány orvosolhatja, a közjogi térnek felforgatása magát a parlamenti kormányt tenné kétessé sőt lehetetlenné. (Helyeslés.) Tisztelt ház! azon elv, miszerint a parlamenti kormányzat mellett a junctim, vagyis együttes tárgyalások kora lejárt ; kétségkívül helyes, azért lényegileg megkülönböztetem felfogásomat a háznak másik oldalán ülő képviselő társaimnak felfogásától abban, miszerint én nem a junctim való tárgyalást kívánom ; nem pedig azért, mivel ezt sem a tárgy érdeménél, sem pedig a mi eljárásunk alakjánál fogva szükségesnek nem ismerem. Hanem igenis t. ház, van egy szempout, melyet szem elől tévesztenem nem lehet, ez az, hogy midőn a reform kérdések mélyébe ereszkedünk, kétségkívül felmerül azon kérdés: miképen fogja fel azon kormány, a mely a ház többségének kifejezése — azon parlamenti kormány — mikép fogja fel azon eljárást egész sommájában, mely a reformra nézve követendő ? Es ennek körvonalozása az, mit én a kormánytól és az igazságügyminisztertöl vártam, akkor, midőn a jelen törvényjavaslatot élőnkbe terjesztette. Kétségtelen az, t. ház, ha valóban parlamenti kormány létezik, latra kell vetnie a háznak azon kérdést: vajon a minisztérium felfogása ezen egész igen fontos eljárásra nézve a ház nézeteinek kifejezése-e vagy nem ? meg kell bírálni az összes reformban követendő elveket, meg kell bírálni az egymásutánra vonatkozó nézeteket és a szerint azon minisztériumot az egyes kérdésekben vagy támogatnia vagy elejtenie; hogy az egészre nézve a maga elvét érvényesíthesse. És ime ez az, a mit helyzetünknél fogva tennünk lehetetlen. Ettől felmentette a kormányt maga az ellenzék; ez az mégis, a mi nélkül parlamenti kormány a maga valósága szerint nem lehetséges. Ez az, a mi szerény felszólalásomnak inkább csak az egyéni nézet, mint a parlamentális beszéd érdemét vindieálja. T. ház! Epén ezen álláspontnál fogva csak kitelhető rövidséggel akarom kifejteni a reformokra vonatkozó nézeteimet, s azt tartván, hogy ha nem is tökéletesen parlamenti utón, még is a mennyire a helyzet nehéz.-ége megengedi, nézeteinket érvényesíteni és legalább is a kormánynyal megértetni kötelességünk. A reform két irányban lehetséges. Lehet átalános elvi s rendszeres reformról szó. És kétséget nem szenved, hogy a mi helyzetünk ilyen reformot igényel, minden oldalról el levén ismerve, hogy a jelenlegi állapot nem kielégítő, sőt annak alapja is sok részben változtatandó. A másik a concrét, a részletes, a dolog szüksége szerinti esetleges reform. Ez azon reform, mely a tárgyak és tárgyalások, a közigazgatás és parlamenti tárgyalások rendes folyamában rendszeresen elintézhető. Ily reform, mely már magában is nagy fontossággal bír, helyzetünkben sem nélkülözhető, mivel egy átalános, gyökeres és rendszeres reform