Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-37

120 37. országos Kies június 26. 1869. terek is csak erezik: azért t. i., mert a hatalom I gyeplői kezökben vannak, és azokat kezökben tartani továbbra is akarják; nem pedig azért, j mert ellenérveinket tudományosan megczáfolni képesek volnának. Ne értsenek félre engem, nem vádolom én önzéssel a miniszter urakat, legkevésbbé sem vádolhatnám pedig őt, azon igen kitűnő férfiút, ki bennünket mindnyájunkat badelvüség, a reform iskolájában, ugy szólván, vagy legalább nagy részünket, magasztos munkái által fölnevelt. Nem azt értem, hanem azt értem, hogy még az ily magasztos érzetü férfiaknak is meg lehet azon hitök, — nem akarom balitéletnek nevezni, bár balítéletekről szólt az igazságügyminiszter ur, — még ezeknek is meg lehet azon hitök, hogy adott viszonyok közt, adott erőkkel kezökben, tüzetesen ők vannak hivatva arra, hogy a hazát megmentsék. Meg lehet, ezen hit ösztönzi őket arra, hogy magukat a hatalomban minél inkább megerősítsék, még a bírói kinevezés segélyével is, ha máskép nem lehet: mert féltik a hazát. Tisztelem e missiót, de nem tekinthetem kellő ellenérvnek. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Szóló ugy hiszi, (Olvassa:) „ha az igazságügyi miniszter előadása nem birta eloszlatni az aggályokat a kormány centralisatióra törekvő szándéka iránt, hogy az neki sem sikerül, de megnyugvását abban leli, nüdőai a törvényjavaslatra adja szavazatát, hogy a kormányt a jövő nem gyanúsítások után, hanem azok szerint fogja megítélni, a miket tett." Megvallom, uraim, e szavakat káromlásnak venném, ha nem oly kegyes férfiútól erednének. Mi kötelezhet minket a politikában l mi más ? mint az istenség és saját lelkiösmeretünk, mely arra int : tegyük a jót, mit jónak látunk. Vigasztalhat-e az, hogy majd a jövő nem a gyanúsítások után, hanem azok után, miket teszünk, fog megítélni? Azt hiszem, ezt a történettől senki sem követelheti, legkevésbbé sem követelheti pedig ama mélyen tisztelt Eötvös József, kivel a történelem, azaz a történetírók oly különös tréfát űztek. Mindnyájan tiszteljük őt, mint nagy szónokot, lángeszű költőt, mély bölcsészt; de ugyan kinek jutott volna valaha eszébe őt hős hadvezérnek állítani ? (Derültség.) Pedig Menzel ezt állítja róla. És ki azon Menzel, ennek írója? Menzel a németség egyik legújabb történetirója, ki azl866-ki porosz háborúról irt munkájában maga irja b. Eötvösről, midőn t. i. a minisztérium tagjait mutatja be a németségnek, hogy ezen b. Eötvös az, ki az 1849-ki háború alatt az osztrák hadsereg ellenéljen a péterváracli erősséget oly hősileg védelmezte. (Derültség.) Kövessük lelkiismeretünket, hallgassuk meg a nép szavát, vezéreljen a tudomány világa, boruljunk le a mindenható előtt, hogy áldja meg ügyekezetünket: de ne bizakodjunk el abban, hogy a jövő elégtételt fog szolgáltatni. És most az utolsó szót engedjék önökhöz intéznem. (Halljuh!) Mit akarnak önök, uraim, e törvényjavaslattal ? Meglehet, hogy jót, de mit fognak elérni ezzel % Azt hiszem, az országot fel fogják vele izgatni. (Ellenmondás jobb, helyeslés bal felől.) Fel fogják pedig izgatni még inkább akkor, ha az elmozdithatlanságot nem mindjárt, hanem csak 4 év múlva fogják életbeléptetni. Akkor, ha nem is ezt terveznék, a nép csak azt fogja gondolni, hogy önök csak korteseket akarnak a legközelebbi választásra! (Ohó! jobb felől. Igaz ! bal felől.) Fm nem tudom, hány ezerre megy a kinevezés utján betöltendő bírói állomások száma, azt hiszem, hogy több ezerre, — és ha mindenesetre az egyes állomásokra, a mint már az ember természete is magával hozza, — több jelölt fog antichambrirozni: akkor elérik önök azon czélt, melyet talán el sem akarnak érni, t. i. hogy önök 10 egynehány ezer embert, megannyi honoratiort kertesekké avatnak ; elérik azt, hogy a népet nem fogják az ellenkezőről meggyőzni — és az mindegy, akarják-e, vagv nem — én a jobbat teszem fel a kormányról; — de azt mindenesetre el fogják érni, hogy a népet fel fogja izgatni, és nem fog meggyőződhetni arról, miszerint önök nem kárát, hanem javát akarják. Önök arra hivtak íel bennünket, hagjrjunk föl már egyszer a közjogi vitával, hogy fogjunk hozzá már egyszer a béke műveihez. De ha önök ily törvényjavaslatokkal fokozzák az izgalmakat, akkor én nem tudom, hogy mi vagyunk-e, a kik a béke müveit gátolják, avagy önök azok, a kik e törvényjavaslatot — megengedem, bona fide — igazolva látják. Nem fogadom el a részletes vita alapjául az igazságügyminiszter ur javaslatát. (Elénk helyeslés a bal oldalon.) Zichy Nándor gr.: T. ház ! Hogy mely szempontból óhajtok a tárgyhoz szólni, azt a t. ház azon sorrend ntán is megítélheti, melyben ezen alkalommal a szólási jog megillet. En az előttem fekvő törvényjavaslatot elvben elfogadom, fentartva magamnak mindazt, a mit azon módosíttatni óhajtok, mindazon megjegyzéseket, melyek a részleteket illetik, azon időpontra, mikor majd a részletes tárgyalás fog bekövetkezni. Megvallom, t. ház ! némi elfogultsággal kezdek ez alkalommal szólani, és pedig azért, mert azon álláspont, melyet e kérdésben elfoglalok, némileg az elszigeteltség terére vezet. Ezen elszigeteltségemben nem lelnék azonban nehézséget, ha maga azon helyzet, melyben