Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-37

37. országos ülés június 26. 1869. 125 egyenesen promulgálták, hogy a magyar felelős kormány nem független •— nem explicite, de im­plicite. Nem független pedig a VHI-ik t. ezikknél fogva, melyben a miniszterekre nézve megálla­píttatik, hogy azok nem a miniszterelnök aján­lata folytán erősíttetnek meg, hanem ő felsége által személyesen neveztetnek ki. Vegyék figye­lembe, uraim, hazai visszonyainkat és oldják meg magok a kérdést. (Felkiáltások jobbfelŐl: Meg­oldjuk! Felkiáltások a szélső bal oldalon: Ugyan szépen!) En azt hiszem, a magyar kormány fe­lelős ugyan, azaz óhajtom, hogy az legyen, és hi­szem, hogy önök is azt akarják és olybá tartják; de meg vagyok győződve, és meg vagyunk győződve mindnyájan, hogy a magyar kormány minden jó szándéka mellett sem független: mert Bécstől függ. Es midőn önök az államhatalmak egyensúlyát ak­ként oldják meg, hogy a birói hatalmat a végre­hajtó hatalom horgonyára akasztják, hogy mint vontatott jármüvet a vontató hajó maga után vonja : akkor nem csak a lelkes, hazafias igaz­ságügyminisztertől teszik függővé, hanem ennek tudta, vagy legalább beleegyezése nélkül, annak minden küzdelme daczára, függővé teszik Bécs­től is. (Igaz! a bal oldalon.) És mig e viszonyok igy állnak, engedjenek meg, uraim, addig a kinevezés alapján létrehozandó bíróságok tagjait, bármily hazafiak legyenek sze­mélyenkint ők, egyátalában független bíráknak el nem ismerhetem. Ezt mondám absolut értelemben, de vegyük a dolgot eoncret oldaláról. Tegyék sziveikre kezeiket, midőn kérdem: kiket, és minő személyzetből fog az igazságügy­miniszter kinevezni, mind az alsó, mind a felső bíróságok biráiul ? Vajon el - fogja-e ejthetni, és szabad-e egyátalában elejtenie azon, megen­gedem, igen szakképzett hivatalnoki személyzetet, mely Bach és Sehmerling alatt szolgálta Ausztriát ? (Igaz a szélső bal oldalon) és ha azon fér­fiak, kik oly szomorú körülmények közé jutot­tak, hogy, mint állítják, kénytelenekvoltak a kény­uralomnak szolgálni, mind szeplőtlen férfiak volná­nak is: még ezen esetre is, vajon bölcsen cselekedné­nek-e önök, ha a néppel szemközt tennék ezt, azon néppel szemközt, mely annyi fájdalmat szenve­dett Bach és Sehmerling személyzetétől? Vajon lecsillapítják-e önök ez által az elégedetlenséget és izgalmat? En azt hiszem, hogy nem csillapítják, hanem inkább fölfokozzák. Még ha meg lesznek is győződve, hogy azok, a miket az igazságügymi­niszter ur alapelvekül, alapgondolatokul bevont a birói hatalom gyakorlásáról szóló törvényja­vaslatába, mind axiómák, még ha meg lennék is erről győződve, még akkor is, mondom, akkor sem merném a kinevezést proponálni, mert tud­nám, hogy ez esetben Magyarország elégedetlen­sége, izgatottsága még magasabb fokra fogna csak hághatni, ha t. i. azok lennének az igazságszol­gáltatás közegei, kik a gyászos emlékű ötvenes években, de még később is zsarnokoskodtak fö­lötte. (Igazi bal felől.) Hátra van még, hogy egy megjegyzéssel zárjam be beszédemet az igen tisztelt közoktatási miniszter ur szavaira. A „Hongból olvasom fel; azt hiszem, elég authentikus. (Olvassa;) „Azon tekintet, hogy a megyék ezen hatásköre ez által szenvedni fog, visszatar­tóztatta-e a törvényhozást, hogy 1848-ban azt tegye, mit szükségesnek tartott, a törvényhozás­nak azon rendszerét hozza be, mely nélkül a 19-dik században haladás absolute lehetetlenség. (Élénk helyeslés jobb felől.) És vajon kérdem, mi, kik itt vagyunk, fogjuk-e magunkat vissza­tartóztatni hasonló tekintet által akkor, ha majd a községek rendezésének kérdése jön szőnyegre, ámbár minden kétségen kívül semmi a megyék­nek hatáskörét nem szoríthatja meg inkább, mint épen a községek rendezése?" (Élénk helyeslés jobb felől.) Mielőtt tovább olvasnám, ismét idő rövidsége miatt, megteszem reá rögtön ellenvetésemet. (Hall­juk!) A községeket ugy hozza fel az igen tisz­telt cultusminiszter ur, mintha azok invalidálnák azon argumentatiókat, melyek a választásnak ja­vára felhozatnak. Ez nem ellenvetés. A közsé­gek a népet képviselik, és azon schemában, mely az államhatalmak egyensúlyát képletezi, a tör­vényhozás alatt állnak; a kormány az a végre­hajtó hatalom alatt áll, a kormány a végrehajtó hatalom lelke maga. Ugy hiszem, maga ezen rövid szó megoldja a nehézséget, mely részben czáfolás tekintetében felmerül. (Olvassa tovább:) „Nekünk feladatunk nem az, hogy a megyét, hanem az, hogy a hazát tartsuk meg; (Elénk helyeslés jobb felől) nekünk nem az a feladatunk, hogy egyes osztályoknak befolyását biztosítsuk institutiok által, (Tetszés) hanem az, hogy institutiok által biztosítsuk a magyar népnek szabadságát." (Elénk, tartós he­lyeslés jobb felől.) Tökéletesen osztozom a miniszter ur nézeté­ben; nem is akarom azon megyét, melyet Eötvös báró ur czáfol, hanem akarom azon megyét, melyet itt ezen oldalon körvonaloztak. Oly intézményeket kivannak, melyek magok is eszközöknek tekinthetők legyenek, csupán a haza boldogitására. De azt hiszem, hogy azok­ban, a miket b. Eötvöstől imént felolvastam, senki sem fogja mondhatni, hogy mily mélyebb értel­mök lehet e szavaknak, más, mint legfölebb az, hogy minden áron kell a kormány-kinevezés a bíráknak ; de hogy miért? azt maguk a minisz-

Next

/
Thumbnails
Contents