Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-37

124 37. országos ülés június 26. 1869. segítne, mert az a tehetségek előtt megnyitná az utat, megtörné a nepotismust és chauvinismust s épen azért nem látom át, miért ne lehetne czélszerüen alkalmazásba venni ezen orvoslási szert. Választást akarok, mondom, egy szakképzettségi bizottmány kijelölése folytán, választást akarok a kisebbség képviseltetésének alkalmazása mellett, és harmadszor választást országos csőd alapján. Meg fogják ezek szüntetni, meg fogják törni azon szomorú traditionalis erőket, melyek ellen önök — és megvallom, teljes elismeréssel magvallom, hogy ezt hazafiasán, bölcsen teszik — oly nemesen küzdenek. E három nagy ellenvetés után van még egy negyedik is. Ez a negyedik ellenvetés leginkább az elmélet embereié, az államphilosophoké, és ez az, a mely előttem legnagyobb concret befolyással bir. Ne állandósítsuk meg az izgalmakat, ne utaljuk az embereket arra, hogy elvonják magukat a munkától, és folytonos mozgalomban éljenek, ne kívánjuk, hogy egyik évről a másikra korteskedésben éljenek; ez az államphilosofusok ellenvetése, és én is azon iskolához tartozom, mely az államot nem czélnak, hanem eszköznek tekinti a társadalom boldogitására. (Helyeslés.) Ezen ellenvetés előttem a legfőbb, de ezen ellenvetés sem olyan, melyet Magyarország speciális viszonyai közt ne lehetne s ne kellene lefegyverezni; lefegyverzi pedig azt mindjárt az első pillanatban az elmozdithatlanság, mely kizárja, hogy az izgalom megörökíttessék, s nemzedékek hosszú sorát sújtsa. Igaz, ha mi restauratiót kívánnánk, ez ellenvetés állana; de mi nem restauratiót, mi elmozdithatlanságot akarunk, uraim, mi azt akarjuk : hogy a szakképzettség, a kisebb töredékek tekintetbe vételével, országos csőd alapján, elmozdithatlan birák választassanak. Világosítsanak fel, uraim, mi ezek ellen az ellenvetésük, és ha majd felvilágosítottak, akkor én még egy más érvre fogok utalni, egy másik érvre, a mely mindezeknél is fontosabb és a mi — e pillanatban legalább — a választást minden hazafias szívtől és értelemtől követeli. Az államhatalmak maradandó egyensúlya, uraim, azt hiszem, minden uj modern alkotmányos művelődési államban alapföltétele a valódi maradandó alkotmányosságnak. És mi adja az állam hatalmaknak ez egyensúlyt? Önök is azt fogják mondani: megadja egy teljesen független törvényhozó hatalom, egy teljesen függetlenségre hajtó hatalom, ezek mellett pedig egy teljesen független birói hatalom, de ezek is csak a teljes polgári szabadság alapján. (Igaz! a bal oldalon.) És most azt kérdem, uraim: vajon lehetségessé teszi-e e törvényjavaslat az államhatalmak egyensúlyát hazánkban? Az a kérdés: független birói hatalmat alkotnak-e e törvényjavatlattal? En azt hiszem, nem, és meg is mondom, miért nem. Tudom, Európa más államaiban kinevezés dívik föl egész a legfelső semmisítő törvényszékig, bezárva ezt is, debe nem zárva a propositionalis jogot a törvényhozó hatalom részéről, közvetlenül vagy közvetve a legfőbb semmisítő törvényszék javára, még kevésbbé zárva be pedig az állami ítélőszék javára. Ez nekünk megadva nincs, sőt még vannak más nehézségek is. Nálunk a kormány nevezi ki, e törvényjavaslat értelmében, nem csak az első bíróságok biráit, hanem a második, harmadik, negyedik fokú bíróságokéit is, sőt a legfőbb semmisítő törvényszék tagjain kivül az állam törvényszék itélő tagjait is valószínűleg a kormány fogná kinevezni, a minthogy ennek fölállításáig a minisztériumot teszi a törvényjavaslat fórumává a közigazgatási és törvénykezési, illetőségi, összeütközési kérdésekben a semmisítő törvényszék fölött. Es ha oly államban, mint Anglia, Belgium, Holland, oly államokban, hol a jogérzet, az igazság és törvény tisztelete annyira meggyökerezett, a kinevezés nem veszedelem is, mert az igaz alkotmányosság, a valódi parlamentalismus ott áll a háttérben: ha ez ott igy áll is: de nálunk, én azt mondom, uraim, adják meg önök előbb nekünk a valódi parlamentalismust és akkor értekezhetünk a kinevezés és választás előnyei és hátrányai fölött! — de ez egyébként csak egyéni nézetem — én még azon esetre sem lennék képes előbbre tenni a kinevezést a választásnál. Igen, azt akarom, adják meg önök előbb a valódi alkotmányosságot. Nem, uraim, önök azt mondják, a valódi parlamentalismust csak a mennyországban lehet feltalálni; (Derültség. Felkiáltások jobbról: Ki monda? felkiáltások balról: A túl oldalról kiáltották többen!) Én, uraim, nem akarom mondani, hogy hol lehet azt feltalálni; de hol nem lehet, azt mindnyájan tudjuk; nem lehet föltalálni Bécsben ! És mondják meg önök nekem: hiszik-e és meg vannak-e győződve arról, hogy a magyar kormány független? (Felkiáltások jobbról: Meg! Zaj. Elnök csenget.) Azok, uraim, miket a felirati vita alkalmával felhozni bátorkodtam, és miket, ha kívánják, ismételhetek, (Felkiáltások jobbról: Dehogy kívánjuk! Derültség.) mutatják, hogy a magyar kormány nem független; (Igaz! a szélső bal oldalon) és ha nem akarok többet előhozni, előhozom csak azt, mit Plachy t. barátom tegnap előhozott, midőn utalt a slavonai határőrvidék erdőinek kérdésére, (Helyeslés bal felől) hogy ne szóljak azon gyönyörűséges: „löbliches" titulaturáról, melylyel a budai hadparancsnokság a magyar hadügyminisztériumot most is titulálja. (Igaz! a szélső bal oldalon.) Egyébbiránt, uraim, önök az 1867-iki törvényekben megalkottákj