Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-37

3?. országos ülés június 26. 1869. 123 ily bizottság képes arra. Mert ha azt mondjuk, hogy egy ily bizottság megyénkint, törvényhatóságonkint meg sem is alakitható, akkor bevalljuk azt, a mi nem is igaz, és a mi berniünket magyarokat szivünkben mélyen sebezhet: hogy az egész ország nem képes annyi szakképzett férfiút kiállítani, ily bizottságok számára, a menyi szükséges. Hogy pedig nem ezen bizottság fogna választani, miként a túlsó oldalról egy igen t. képviselő közbeszólásával megjegyzi, azt megengedem ; de kérdem: vajon nem lehet-e arra nézve könnyű szerrel módozatot találni, hogy választás alá még a nem szakértő választók részéről is csak oly jelölt vétethessék, a kit épen e bizottság kijelölt? En azt hiszem, és meg vagyok győződve, hogy ezt nagyon könnyen lehetne eszközölni. Könnyen lehetne eszközölni pedig az által — ez magán nézetem — ha azon esetre. midőn a választók nem a szakbizottság által kijelölt jelöltben nyugodnának meg. hanem erővel valamely más nepotismus vagy korteskedés által feltolt, nem eompetens jelöltet választanának, meghagynám csak kivételesen a jogot a kormánynak, pótkinevezést tenni mindaddig, mig nem választanak azok közöl a választók, kiket a bizottság kijelölt. (Zaj) Egyébként, ha ez utóbbi módozat csupán magán felfogásomnak felel is meg, azt hiszem, maga a , szakképzett bizottság mégis talán elégséges ellenérv a választás ellen, a túlsó oldalról felhozott ellenvetések ellenében. A második ellenvetés az, hogy a választott birok a pártszenvedély nyomása alatt állnának. Tudunk mi ez ellen egy igen jó orvosszert és ez az, mit mi akarunk, de a mit ugy látszik az igazság ngyminiszter és a kormány egyelőre nem akar: az elmozdithatlanság. (Helyeslés a lal oldalún.) Megengedem, ha a restauratiók megújulnak, különösen ha az történik, hogy az általunk tervezett jövő elmozdithatlanságot megelőzőleg a birák megválasztatnak, de bizonyos időhuzamokra választatnak csak meg, az esetben a pártszenvedély csakugyan nagy nyomást fog gyakorolhatni a jövő igazságszolgáltatásra. Azonban épen ezt akarjuk mi kikerülni az által, hogy be akarjuk hoznia választott birok elmozdithatlanságát, nem í év múlva, hanem azonnal. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) Van e tekintetben még egy más orvosszer is, mely inkább a jövőé ugyan, de azt hiszem nem messze vau azon jövő, melyben ezt is reálisaim lehet; és ez a kisebbségek képviseltetése, melyet a törvényhozó testület megalkotásánál most már alkalmazásba hozni akar. Megengedem, hogy utópia, de melyet ihy szükkörü választásoknál hiszem, hogy helyesen lehetne már most is alkalmazni. Ha azt mondják, hogy az ily módon választottak korteseiknek nyomása alatt állanak, akkor ez ellen azt felelem, hogy a kinevezett biró az őt kinevező protector befolyása alatt áll, és a kinevezés tisztaságát e tekintetben nem menti más, mint azon garantia, melyet b. Eötvös felhozott, és a hit, a bizalom a becsületességben. Megengedem, hogy ez magasztos érv, de politikai kérdésben nem fogadhatom el, legalább nem annyira, mint a mennyire elfogadhatók azon érvek, melyeket én a választás mellett a kisebbségi töredékek képviseltetése esetében nem látok kilátásba helyezve. Mert ez esetben, a mint egy párt a maga jelöltjeit megválasztja a szakképzettség alapján, a kisebbségi képviselet törvényénél fogva, részben az ellenpárt jelöltjeinek is meg kellend választatniuk. Kérdem, mi nagyobb garantia, a kormány tisztviselőinek, kinevezett tisztviselőinek becsületessége-e, vagy azon természetes ellensúlyozás, melyet a kisebbségi képviviselet törvényének alapján az egymás mellé jutott pártból választott birák egymás közt szükségeskép gyakorolnának ? Külömben is nagyon csalódnék, a ki azt hinné, hogy Magyarország nem haladt még annyira, miszerint a cynikus részrehajlás, melynek szomorú látványait tapasztaltuk a legújabb választások alkalmával, még inkább prestigeül szolgálna a jövőben is. Nem fog ez soká tartani, és azt hiszem, eljön nem sokára azon idő, melyben minden választó komoly lelkiismeretes részrehajlatlanságot fog elvárni még az ellenpártra nézve is, s nem csak az ellenpártra, hanem mindenekelőtt a jelölt saját pártjára nézve is. Ez a második ellenvetés. A harmadik ellenvetés, melynek itt a házban felhozására részemről nem emlékezem, a "tehetségek közgazdászatáva! szövevényes, illetőleg azon nehézséggel, melyet a szakképzettségek és tehetségek egyetlen földirati elterjedése mutat. Igen sokan felhozhatják a centralisatio érdekében, hogy ime ebben a mi kis kezdő művelési államunkban, milyen Magyarország, a fővárosban százankint csoportosulnak a kitűnő képzettségű tehetségek, mig kön a megyékben gyakran öt, tiz, húsz megyében, és vidéken alig lehet ötöthatot találni. Igen! ez ellenvetés; da csak akkor, ha nem találjuk meg biztos óvó szerét is. Ez ellenvetés igenis áll a feudális megyére, mely ellen Eötvös báró ur harczolt, hanem nem áll azon megyék ellen, melyeket óhajtok én, és elfogadnak mások is. Ehhez járul, hogy én a választást nem csak a szakképzettséghez, nem esak a kisebbség képviseltetéséhez kötném, hanem egyúttal még országos esődköz is. Mert ha van valami, a mi a kinevezést egy culturai ember előtt kedvesebbé teheti, ez azon nehézségben fekszik, melynek oka a szakképzettségek egyenetlen földirati elterjedése; de ezen az országos csőd bizonyára 16*