Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-37
1 22 37. országos ülés június 26. 1869. kell azon államhatalmat gyakorolnia, melyet a modern szabad alkotmányos Európában pouvoir pondératifhak neveznek: azonban nem hiszem, hogy nagy örömünk telnék nekünk, sőt nagy öröme telnék magának a népnek, ha a jelen felsőházra biznók — bár mennyire tiszteljük is személyenkint egyes tagjait — ezen propositiót csak részben is. Itt tehát előbukkan egy nehézség és ez a felső ház újjá alakításának nehéz zége, közvetve pedig előbukkan a megyék rendezésének nehézsége: mert ha oly felsőházat kivan létrehozni a kormány, mely még. csak részben sem nyugodjék képviseleti alapon, akkor legalább is ép oly kevéssé lesz örvendetes e propositió jogának átruházása a felsőházra, mintha minden propositio nélkül történnék a kinvezés. Ha pedig részben képviseleti rendszerre akarja állapítani a felsőház alkotását, hol vannak annak választói 1 ? Vajon nem egyhangúlag állapodtak-e meg politikai gondolkodóink abban, hogy a felsőház újjá alakításánál az újonnan szervezendő megyéket s városi képviselő testületeket kell választó közegekül ez ügyben fölvenni'? Közvetve itt van tehát egy nehézség, mely ismét a megyerendezést előtérbe helyezi. Ennyit részemről az együttes tárgyalás mellett. Ez alkalommal kellene, hogy kiterjeszkedjem az igen tisztelt közoktatási miniszter több ellenérvére , főleg ama magas tekintélynél fogva, melylyel mint a magyar reformnak előbajnoka a hazában, sőt még a külföldön is bír. De nagyon sajnálom, hogy az idő rövidsége miatt csak nagyon is lakonikus modorban foglalkozhatom ellenvetéseivel. Az igen t. közoktatási miniszter ur czáfolatai a középkori helyhatóságok ellen voltak intézve. Mi pedig modern köztörvényhatóságokat akarunk. Ellenérvei tehát az ellenében, a mit mi akarunk, egyátalán véve nem alkalmazhatók. Sőt meg sem foghatom, vajon az idő rövidsége gátolta-e őt ama bizonyos ellenvetés bővebb kifejtésében, vagy mi? Mert azon ellenvetést, melyet most fel fogok hozni, én részemről ellenvetésnek egyátalában el nem ismerhetem. Igen mélyen beszélt a bevezetésben, midőn azt monda, hogy a középkori állam különbözik a modern államtól és éles határvonalat igyekezett húzni a helyhatósági törvénykezés és az országos érdekű törvénykezés közt. Azt monda : azelőtt az igazságszolgáltatás a középkori feudális államokban helyhatósági érdekű volt, most az nem helyhatósági csupán, hanem országos érdekű már. Magvallom, ismét nem értem, hogy legyen ez ellenvetés'? hacsak a háttérben nem rejlik valami olyas, a mit mind e szavak még csak gyánittatni sem engednek. Mert ha abból, hogy az igazságszolgáltatás országos érdekű, szükségképen következnék az, hogy az igazságszolgáltatás papjai, a birák kineveztessenek a kormány által, (Igen! jobb felől) akkor a képviselő választás is országos érdek levén, szükségkép következnék, hogy a kormány nevezze ki az országgyűlés, a képviselőház tagjait is. (TJgy van bal felől, ellenmondás jobbról.) A különbség mindenesetre positiv valami a kettő közt, de mindössze is csak abban áll, hogy az országgyűlési képviselők választására utalt választó kerületek földiratilag nem esnek egybe a megyei és városi területekkel. Csak annyi a különbség a választókerületek s azon megyék, és azon városi köztörvényhatóságok közt, a minőket mi akarunk. Igaz, hogy a középkori megye, az eddigi megye s a választókerület közt nagyobb volt a különbség; de mi nem azt akarjuk. Felesleges tehát azt czáfolni, a mit mi nem akarunk. Legyen szabad most átmennem magára a dolog érdemére. Lelkiismeretes kötelességemnek tartom, kiemelni azon nemes buzgalmat, melyet az igazságügyminiszter ur a törvényjavaslat több pontjában tanúsított. De ha tekintem azon szellemet, mely azt átfuvallja, ki kell mondanom, hogy azt a részletes vita alapjául lehetetlen elfogadnom. (Helyeslés a bal oldalon.) Ismét idő rövidség miatt, mondom, csak a leglényegesebbekkel akarok foglalkozni, a kinevezés és választás kérdésével. Vegyük sorban röviden azon érveket, melyeket a választások ellen fel lehet hozni, legalább a melyeket nálunk eddigelé felhoztak, vagy felhozhattak volna. Az első érv a választások ellen az, hogy a választók nem ismerik föl szakképzettségét a jelöltnek. Ez mindenesetre hatalmas ellenérv, kivált most, midőn szeretett hazánkat patrimoniális államból végre valahára művelődési állammá akarjuk alakítani. Bevallom, nyomatékos, súlyos ellenérv. Azonban azt látom, az ellenérv annak irányában, a mit mi akarunk, ismét nem commensurabilis. Megengedem, hogy azon választók ugy, a hogy eddig gyakorolták a birák választásának jogát, nagy részt nem voltak képesek megítélni, a jelölt szakképzettségét. De mit akarunk mi? Részemről, és azt hiszem igen sokan mások is akarunk egy szakférfiakból álló bizottságot, mely a kijelölés functióját végezhesse. A kérdés itt az, vajon egy ily szakféríiakból álló bizottság nem képes-e annyira megítélni az illetők szakképzettségét, mint maga egy államhivatalnok 1 En azt hiszem, hogy be kell vallanunk, hazafias kötelesség bevallani, miként meggyőződésben, lelkiismeretben kötelesség is, hogy egy
