Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-37

120 37. országos Ülés június 26. '£69^ kedvezőbb ; s miért 1 Mert azon jogokban, melyekben eddig ugyan nem részesültünk, de hiszem, hogy ezután az uj megyerendezés alkalmával részesülni fogunk, emberi gyarlóságunknál fogva, nem hiszem, hogy valaki közölünk annyira meg tudná magát tartóztatni, hogy azon választásoknál élvezendő befolyásánál fogva, nem oly egyéneket igyekeznék a birói székbe ültetni, a kik pártérdekeinek legmegfelelőbbek volnának?! En, uraim, ezt soha sem akarom; (Helyeslés a jobb oldalon) és miután azon meggyőződésre jutottam, hogy a kinevezési rendszer adja meg valóban a független és szakképzett birákat, — ezen meggyőződésemben pirulnék magam előtt, ha jnrista létemre, az igazságszolgáltatás rovására, le nem tudnék mondani ezen választási jogról. (Helyeslés a jobb oldolon.) En kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, uraim, hogy a vagyon- és személybátorság rovására, nemzetiségi vagy pártküzdelmet és politikát követni soha nem akarok. (Helyeslés a jobb oldalon.) Igen, uraim, a mi minket, a már meghozott nemzetiségi törvény alapján, mely a múlt országgyűlés alkalmával meghozatott; és az, a mi bennünket a természeti jogoknál fogva megillet, vagyis a nemzetiségeknek minden jogos és méltányos igényeit, annyiszor, valahányszor annak ideje lesz, érvényesíteni mindenkor kötelességemnek fogom tartani. Epén azért, mert a kinevezési rendszert sokkal jobbnak tartom, mint minden mást, mit eddig itt hallottam, én azon második főelvet, t. i. a kinevezési rendszert is magamévá teszem, és annálfogva a beszédem elején föltett másik kérdésre is igennel felelek, s e törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom ; fentartom azonban magamnak a jogot, hogy a részletes vita alkalmával netán néhol eltérő nézeteimet elmondhassam. (Ménk helyeslés a jobb oldalon.) Schvarcz Gyula: T. ház'.Bevett parlamenti szokás, hogy a szónok az előtte szólók előadására reflectáljon ; de én az idő rövidsége miatt bocsánatot kérek, (Helyeslés) hogy felmentem magamat ezen parlamentális szokás alól. Nem követem igen t. képviselőtársamat sem törvénykezési értekezésében, sem azon elmefuttatásában, melylyel az istenség tervét elemezni méltóztatott. Az ellenzék szónokai egyhangúlag, együttes tárgyalását követelék a birói hatalom gyakorlásáról szóló törvényjavaslatnak, a megyerendezésről- és a bíróságok szervezetéről szóló törvényjavaslatokkal ; és én, legalább részemről, t. ház, ezen egyhangú követelés ellenében, meggyőző ellenérveket felhozni még eddig nem hallottam. Nem akarok megjegyzést tenni az általam igen t. igazságügyminiszter ur azon vallomására, hogy a kormány több súlyt fektet arra, hogy a reformokat akár hol is megkezdje, mint hogy vesztegeljen azon kérdés előtt, hogy hol kezdje meg a reformokat; nem akarok, mondom, megjegyzést tenni ezen vallomására, melyet — közbevetőleg legyen mondva — nem tudom, hogy melyik tanfelekezet fogja magáévá tenni az államtudományi összes tanfelekezetek közöl; de elmulaszthatlan kötelességemnek tartom az igen t. cultusminiszter ur egynémely ellenvetéseire egy megjegyzést megtenni. Az ő ellenvetései számosak voltak. Eószben igen t. képiselőtársam, Plachy Tamás válaszolt azokra, fennmaradt számomra kettő. Egyik az, melyet a cultusminiszter ur a múltból, a másik pedig az, melyet a lélektanból merített. A 48-iki törvényhozásról szólván báró Eötvös József oktatásügyi miniszter ur következőleg szónokolt: „Ha a 48-ki törvényhozás, a melyre tisztelettel és büszkén tekintek vissza, ezen utat követte volna, akkor mind azon törvények, melyekre most öntudattal hivatkozunk, nem léteznének; nem léteznék legalább a parlamentális kormányról alkotott törvény, a mely kétségkívül a megyei kérdéssel, a birói kérdésnél sokkal szorosabb összeköttetésben áll." Ezek a miniszter ur szavai. De hát ellenérv legyen-e ez az együttes tárgyalás elleni Hogyan? Hát 48-ki törvényeinknek a parlamentális kormányzatra, a megyei bizottmányokra a városi képviselő testületekre, szóval köztörvényhatóságainkra vonatkozó czikkei oly tökéletesek, hogy rajok mutathatunk, ime ezen törvényezikkelyek sem lettek együttesen tárgyalva és még is mennyire kielégítik azok mind a kor szükségeit, mind a nép érdekeit. Eddig legalább az ellenkezőről voltunk meggyőződve. Igen, daczára azon bensőségteljes kegyeletnek, melylyel a 48-ki törvények alapgondolatait ma is ápoljuk, daczára, mondom, ezen bensőségteljes kegyeletnek, mégis férfiasan, őszintén megvallottak mindig azt, hogy a 48-ki törvények ezen czikkei különösen azok, melyek a parlamentális kormányra, a megyei bizottmányokra, a városi képviselő testületekre, szóval köztörvénjdiatoságainkra vonatkoznak, hogy mind ezen törv. czikkek felületesek, elhamarkodottak, ki nem egészülők és tarthatlanok; sőt beismertük azt is, hogy tudjuk az okot, miért felületesek, miért elhamarkodottak, miért ki nem egészülők azok : bevallottak, hogy ezt az idő rövidsége okozta. Hogy volna tehát az igen tisztelt közoktatásügyminiszter ur ellenvetése valóban objectiv ellenérv az együttes tárgyalás ellenében? Avagy tán ezen hivatkozása által a 48-ki törvényekre kétség ki-