Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-37

37. orszgos ülés június 26. 1869. 119 mindennap akként fohászkodnak hogy: „részrehajlaílan gyors igazságszolgáltatás, jőjön el a te országod!" (Helyeslés.) Ha ez igy áll uraim, ha meg vannak arról győződve, hogy a törvénykezés szervezetét a megye szervezete nélkül is el lehet intézni, ugy hogy annak ne praeocucpáljunk; ha áll az, hogy az a másik nincs készen, és nem is lehet; ha áll az, hogy a kormány biztositott bennünket arról, hogy nem szándéka a megyei auíonomiát megsemmisiteni, hanem csak a függetlenség eszméjével összhangzásba hozni, a mire különben szükség sem volt — mert szeretném én látni azon kormányt, mely a municipium függetlenségét megsemmisíteni szándékoznék, ha mi nem akarjuk; a törvényt e ház alkotja, a kormány annak csak végrehajtója — mondom, igy állván a dolog, nem tudom felfogni: miéit odáznók el az alkalmat, hogy nem csak tarthatlan helyzetünk, de a kor követelte eme igénynek eleget tegyünk, vagyis: hogy rendezzük törvénykezésünket. (Helyeslés a jobb oldalon.) Én ez okból a beszédem elején tett főkérdésre nézve igennel felelek. A második kérdés az volt, hogy jelen törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadjuk-e vagy nem? Engedje meg a t. ház, hogy erre nézve is rövid indokaimat elmondhassam. (Halljuk!) Szerintem a törvényjavaslatnak két fő elve van : egyik az, mely az elkülönzést a közigazgatástól mondja ki; a másik, mely az eddigi birák választási jogát kinevezési alapra fekteti. Az elsőhöz nem szőlők, mert azt mindenki belátja, hogy elkülöníteni kell, azonban igen is szólok a másodikhoz, mert ugy látom, hogy ez az ellenzék „hic Rhodus"-a. Nem tagadom én azt, uraim, hogy a kinevezési rendszernek vannak hiányai. De kérdem, vajon nincs-e hiányuk azon választási módozatoknak is, melyeket eddig arról az oldalról hallottam? Igen is van, még pedig sokkal több hiányuk, mert a czél az, hogy a bírónak szakképzettnek és függetlennek kell lenni. Vegyük sorra. Az első választási mód, tisztelt Irányi Dániel barátunké. (Bal felől: Barátunké?!) Nem mondom én azt, hogy az nem a legdemokratikusabb alapokra van fektetve, de igen is merem állítani, hogy nem czélhoz vezető, mert az által épen az, mi a legfőbb alap, a függetlenség és szakképzettség el nem érhető: mert ő elfeledő, hogy a választások által sem mellőzhetők az előléptetések, mert az illető biró csak nem fog akarni örökösen azon egy állásban megmaradni, hanem előléptetést is akar nyerni, és ez okből oda fog hatni, hogy a választás előtt folytonosan a legkedvezőbb szinben s a legjobb barátságban álljon, mert ellenesetben előléptetésre választóinál nem számithat. Kérdés tehát, hogy melyik függetlenebb biró: az-e, ki az igazságügyminisztertől, vagy az, ki a megye összes választóitól függ? én e kérdésre határozottan azt felelem, hogy, igen is, az lehet függetlenebb és szakképzettebb, ki egyedül csak az igazságügyminiszter kinevezésétől függ, és nem egy megye összes választóitól, kiknek perei mindig azon biróság előtt folynak, mig ellenkezőleg az igazságügyminiszternek azon biróságok előtt perei vajmi ritkán fordulhatnak elő. Nézzük most a másik módozatot, vagyis a candidationalis rendszert. A. candidationalis rendszernél első kérdés: ki kandidál? Nézetem szerint a főispán, vagy a főispánnal együtt a bizottság, vagy végre a törvényszéki elnök. Nem akarom meggyőződésemet senkire sem erőszakolni, de meg kell mondanom, hogy én azon meggyőződésben vagyok, miszerint a főispán és a főispánnal egyetemben működő bizottság a eandidatiót a szakképzettség tekintetében soha sem mondhatja ki oly szakavatottal!, mint azt a tisztán szakképzett egyénekből álló igazságügyminiszterium Idmondani hivatva van: mert szerintem ezzel ugy járhatnánk, mint az, ki hogy egy örökösödési pert megnyerhessen, elmenne például az orvoshoz, mondván: „kérlek, barátom, kezdd és nyerd meg nekem ezt a pert" ; mondom, miután a törvényhatóság nem illetékes arra, vajon szakképzett biró-e valaki, vagy sem; én pedig illetéktelen hatóságtól soha erre véleményt nem kérek, annálfogva én e candidationalis rendszert nem helyeselhetem. Még hátra van az elnöki candidatió. Azt nem lehet tagadni, hogy ez esetben szakképzett emberektől kérnénk véleményt és ajánlatot. De mit nyernénk azzal t Azt, a mitől most is borsódzik a hátam, ha visszagondolok rá : hogy akkor a biró az elnök kegyének vadászására volna utalva, s hogy készséges szolgákat igen, de nem független bírákat kapnánk, s hogy akkor csakugyan előállana azon bureaucratikus hadsereg, melyről Várady képviselő ur szíves volt megemlékezni. Mindezeknél fogva én legjobbnak, és körülményeinkhez képest legalkalmasabbnak tartom a törvényjavaslatban megállapított kinevezési rendszert. Végül, engedje meg, a t. ház, megjegyezhetnem, hogy nem akarom én azt tagadni, miszerint nemzetiségi szempontból nem volna ránk nézve kedvezőbb az úgynevezett választási rendszer. Nem mondom azt, hogy ha a mimiciprumok eddigi jogaikat bírnák, vagy ha azok öregbíttetnének, nemzetiségi szempontból nem volna