Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-37

118 37. országos ülés június 26. 1869. lan tény az, uraim, s hiába fogná tagadni bár ki is ez oldalról, hogy ha összes belkormányzati újból szervezetünknek egész tervezete vétetik tárgyalás alá, sokkal jobb s összehangzóbb törvényeket lehetne alkotnunk, mint ha azok külön külön szakadozva létesíttetnek. Ez tagadhatlan. Másrészről azért is szerettem volna, hogy a tjavaslatok egyszerre tárgyaltassanak, mert meggyőződést akartam szerezni magamnak arról: mit szándékozik a kormány a municipiumok eddig élvezett jogaival tenni? mi alapon szándékozik azokat jövőben szervezni ? Mert megvallom, hogy én a centralisatiőnak barátja nem vagyok. (Helyeslés a hal oldalon.) Én a megyei autonómia eddigi jogait összhangzásba hozva a parlamentális ielelősség eszméjével, fen akarom tartani ; de nem azon kegyeletből, a melylyel ez ősi intézményünknek azok tartoznak, kik annak eddigi jogait élvezve, kiváltságaiban részesültek, mondom, nem azon kegyeletből, de igenis azon reményben és erős meggyőződésben, hogy jövőben e kiváltságokban és jogokban mi is részt fogunk venni. De miután, uraim, az igazságügy miniszternek, ngy az osztályokban velünk közlött, miként itt a napokban elmondott beszédének arra vonatkozó része által engem tökéletesen megnyugtatott arról, hogy a kormány nem szándékozik a muncipiumokat eltörölni és jogaikat megsemmiteni, hanem azokat csak a kor igényeihez képest a parlamentalis felelősség eszméjével összeegyeztetni törekszik; sőt mondhatom, hogy beszédének a demokratia legtisztább forrásából merített alapelvei és érvelései által, mely alapelvek előtt a magát per eminentiam demokratának valló ellenzék is bátran kalapot emelhet, teljesen meggyőzött fentebbi állításomról : annál fogva, a mennyiben a mi kormányunk is csak emberekből áll s nem túlvilági lényekből, ki egy varázsszóra teremtse meg mindazt, a mivel nem bírunk s szükségünk van reá, mondom, a mennyiben a megye rendezéséről szóló törvényjavaslat még meg nem született, a dolgok ily állásában a kérdés nem az : nem volna-e jobb az összes e tárgyra vonatkozó törvényjavaslatokat együtt tárgyalni ? mert hiszen arra én is igennel felelek ; de az a kérdés: vajon lehet-e az előttünk fekvő törvényjavaslatot a megyerendezésről szóló törvényjavaslattól elkülönítve akként intézni el. hogy a másiknak ne praeoceupáljunk ? erre a felelet az, hogy igenis lehet: mert jóllehet azt mondja az általam különben igen tisztelt ellenzék, (Felkiáltások bal felől: Köszönjük szépen!) hogy azért nem lehet ezen két törvényjavaslatot külön tárgyalni, mert a kettő szoros összefüggésben áll, oly összefüggésben, mely miatt a kettő külön-külön nem tárgyalható; én megengedem, hogy összefüggés van, de azt nem tagadhatja senki, és minden elfogulatlan embernek, tehát a bal oldalnak is be kell ismernie, hogy ezen összefüggés csak annyiban áll, a mennyiben a kettőt egymástól el kell választanunk, (Derültség.) Ezt a baloldal is beismerte. (Zaj. Halljuk ' Elnök csenget.) Ha tehát el kell választanunk, el ugy hogy azok között többé összefüggés ne legyen, akkor nem látom át: miért halaszszuk azt holnapra a mit ma megtehetünk? Épen ez okból nem látom át, hogy épen azon ellenzék, mely ha nem csalódom a múlt évben, midőn az igazságügyminiszter ur a perrendtartásról szóló törvényjavaslatot a ház asztalára letette, azon igazán alapos ellenvetést tevő, hogy miért nem terjesztette elő a törvénykezésről szóló törvényjavaslatot is ? — és ezt mi mindnyájan, kik akkor nem voltunk ugyan oly szerencsések itt e tanácskozásokban részt vehetni; nagyon helyeseltük — mely kérdésre az igazságügy miniszter ur azt feleié, hogy ez azért nem történt, mert a törvénykezés és a megye rendezési kérdésével öszszef'iiggésben állván, egyik a másika nélkül el nem intézhető, s hogy mind a kettő még nincs készen ; hogy mondom, azon ellenzék, mely erre azt monda, hogy ez nem áll, mert a törvénykezés a megye rendezéstől elválasztva is czélszemen elintézhető, a mennyiben is a törvénykezés a közigazgatástól eíválasztatni szándékoltatik: hogy ezen ellenzék most, midőn az igazságügyminiszter ur akkori tévedését helyrehozandó, az ellenzék ezen kivánatát teljesiteni akarván, a törvénykezésről szóló törvényjavaslatot is előterjeszti : az ellenzék most már azt mondja, hogy de bizony nem lehet e kettőt egymástól elválasztani! ezt nem értem; s megvallom, hogy ezen folytonos akadékoskodás — ne vegyék sértésnek, hogy azt mondom róla. — miszerint e folytonos akadékoskodás nem egyéb, mint a XtK-dik század közvéleménye által már annyira elitélt „non possumus'* politikájának másolata. (Elénk helyeslés jobb felől. Ellenmondás balról.) Nekünk uraim, tennünk kell (Zaj) tennünk azt, mit körülményeink között tehetünk, vagyis rendeznünk kell a törvénykezést, a társadalom e legfőbb szabadságát, mely a személy és vagyon bátorságát biztosítja. (Elénk helyeslés jobb felől.) Ki meri tagadni uraim, önök közöl, hogy jelen törvénykezésünk -tovább fen nem tartható ? Azt hiszem senki sincs, ki tagadni merné, hogy a jelen törvénykezés szervezetéhez csak minekünk honpolgároknak és nem egyszersmind a külföldről bejövő ezerekre menő idegeneknek is van joguk, a nemzetközi jog alapján törvénykezésünk rendezését követelni ? kik velem együtt