Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-36

36. országos Ülés június 25. 1869. 109 bátran kimondhatom, hogy ha a 47/8-iki pozsonyi országgyűlés napjai nem lettek volna megszámlálva, annak elég bátorsága lett volna, az igazságügyminiszter által most benyújtott törvényiavaslatott megszavazni. Igaz, hogy minden reform a lemondásnak bizonyos nemével van összekötve. E mondat igazságát 48-ban sokan s pedig élesen érezték, de képesek voltak lemondani, mert hazájok java kívánta. S ez volt akkori országgyűlésünk legszebb pillanata. T. ház! Én csak egyetlen föltétel alatt kívánom, hogy a birói állás biztosittassék, t. i. azon föltétel alatt, hogy az ő kineveztetésök ne legyen kitéve a pártok hullámzásainak, hanem legyen kifolyása azon hatalomnak, mely monarebicus államban egyedül képes a bírónak kellő tekintélyt és erőt adui: értem a souverain általi kineveztetést, melyet az alkotmányos országban felelős minisztere által eszközöl. Én megvallom, t. ház! hogy ha sikeresen akarjuk rendezni a municipiumokat, mit nem ellenez senki, akkor sokkal czélszerűbben fogunk eljárni, ha a birói működést el fogjuk különiteni a közigazgatástól. Sok évi tapasztalásom a megyei életben, gondolom , némikép feljogosít engem annak kimondására, hogy nem tartom szükségesnek , sőt nem tartom lényegesnek, a municipiumoknak birói működésével való összekötetését, sőt ellenkezőleg vagyok meggyőződve: mert a bíró, mint olyan, más működésben részt nem vehet, a munieipium összességéből úgyszólván kilép, megszűnt annak cselekvő tagja lenni és egészen külön hatalom az, melyet gyakorol; tehát semmikép sem lehet a municipiumnak subordinált, de csak coordinált hatósága. Hogy pedig hatóság, mely tisztán administrativ - politikai, képes legyen szervezni, vagy alkotni egy magától egészen különálló hatóságot, és épen olynemű hatóságot, a milyen ő maga: azt legalább az én részemről felfogni, megvallom, nem vagj

r

ok képes. Mindezek irtán, t. ház — ki is vagyok fáradva — nincs egyéb mondani valóm, mint, hogy én az igazságügyminiszter ur által előterjesztett törvényjavaslatot mint korszerűt, főkép pedig azért is pártolom, mert az igazságszolgáltatásban elkövetett hibákat még mindig lehet orvosolni, mig a fonák igazságügy szervezésből folyókat nincs ember, ki orvosolhatná. En tehát ezen gyakorlati oknál fogva is pártolom a miniszteri javaslatot és azt a részletes tárg}

r

alás alapjául elfogadom. (Helyeslés jobb felöl.) Plachy Tamás: T. ház! Mindenekelőtt kijelentem, hogy a ház asztalára letett törvényjavaslatot elkülönítve nem, hanem csakis együtt a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslattal fogadhatom el a részletes tárgyalás alapjául. Azon kitűnő elmeéllel és a szónoklat remekségével felállított elméleti thesisekhez, melyeket a kultusminiszter ur annak beigazolására tegnap előadott, hogy ő a törvényjavaslatot csakis elkülönítve kívánja tárgyalás alá venni, meg fogja engedni a t. ház, hogy én az ellennézet szempontjának igazolásául szintén először elméletben állítsak fel néhány ily thesist. (Halljuk!) Miként az 1867. XII. kiegyenlítési törvény Magyarország közjogi viszonyát, ép ugy a jelenleg beterjesztett törvényjavaslat, mert alkotmányos közéletünk érdekeit illeti, szükséges, hogy együtt tárgyaltassék azon kérdésekkel, a melyek ezen alkotmány intézményeinek keretén belül esnek. Állítom, hogy, ha egyrészt rombolunk, gondolkoznunk kell arról is, hogy a mit építünk, helyes és czélszerü is legyen. Második thesisül állítom fel, hogy intézmények, melyek homogén természetűek, és a koszu együttmaradás által mintegy összeforrtak, egymástól csak a fájdalom sajgó érzetével választhatók el és csak ugy, ha e tekintetben másban nyújtunk kárpótlást a fájdalomért. A harmadik thesis, mely utolsó is lenne elméletben, az, hogy ha a reform terén alaposan akarunk előhaladni, nem teszünk helyesen, ha egyes részek beékelésével dissonantiát idézünk elő, mig ha harmóniában együtt rendezzük az egyes részeket, az óhajtott czélt fogjuk elérni. Ezen három thesis az ellenzék szempontjából nem uj és azért bővebben nem is fejtegetem, mert hiszen előttem szólott elvtársaim már azon érvek nagy részét elmondották, melyek azokat eléggé kimerítették, és én ismételni nem fogom s csakis azokra szorítkozom, miket elmondatni nem hallottam. (Halljuk!) Az első thesisem felállítása tekintetében, melyben azt mondám, hogy a jelen törvényjavaslat alkotmányos közéletünket érinti, hivatkoztam épen azon törvényczikkekre, a melyből oly szép és elragadó szónoklatokat hallottunk, hivatkozom magára az 1848. XVI. törvényczikkre. Ennek bekezdése azt mondja, hogy a törvényhatóságok védbástyái az alkotmánynak. Nézetem szerint ezen mondattal a törvény azt akarta kifejezni, hogy a törvényhatóságokat, valamely jogkörtől azon esetre volna tanácsos és szabad megfosztani, ha azon jogkör az alkotmánynyal állana ellentétben, vagy oly intentiokat tartalmazna, mik a közre nézve veszélyesek és a megyék intézményéről ilyest nem halottam és reménylem, hogy ezen irányban ily vélemény nem is fog nyilványulni. En tehát bővebb indokolását azon thesisnek, melyet első sorban fölállítottam, magából az 1848. XVI. t. ez. bekezdéséből merítem. Második thesisem, melyben az intézmény homogén természetét jelzem, a természet törve-