Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-36

36. országos ülés június 25. 1869. 103 nitem; de miután itt a szabályok szerinti eljárásról van szó, el kell olvasnom a szabályt. Ez azt mondja : „Egyedül az elnöknek van joga, a szólót, még pedig beszéde megszakításával is, rendre utasítani; s ha a rendreutasitás azon egy előadásban már két izben megtörtént, a szónok előadván mentségét, a ház, az elnök kérdésére, a fenforgó tárgyban elvonhatja tőle a szót, s a körülményekhez képest, jegyzőkönyvi megrovást is határozhat." E szabályoknak elég téve nem levén, miután csak egy megrovás volt, miután arról, hogy a szóló mentségét megtehette volna, szó sem volt, én—bár egj^énileg a nyilatkozatot helytelennek tartom—de hogy a ház roszalását kimondhassa, a szabályok értelmében lehetetlennek tartom. Madarász József: T. ház ! Debreczen városa egyik kerülete érdemes kéyviselőjének végszavához csatlakozva, én is kérdhetném, vajon a ház 121 -ik §-a értelmében a napirendre kitűzött tárgyakon kivül megadá-e az engedélyt más tárgyról is tanácskozni és határozhatni 1 Azonban tekintve azt, hogy már benne van a ház a tárgyalásban, nem kérdem ezt a t. elnök úrtól, hanem hozzászólok én is a tárgyhoz. Előttem szólott t. képviselő társam előadá már a háznak azon szabályát, mely egyedül intézkedik jogosan a képviselők által e házban mondottak tekintetében; sőt hozzá teszem még azt is, hogy a ház szabályainak legutolsó szakasza szorosan megtiltja a képviselőháznak, a már meghozott tanácskozási rendet illető szabályoknak a jelen országgyűlésen való módosítását és csakis az ülésszak végével engedi meg azok módosítását. (Mozgás a jobb oldalon) így tehát a többség, uraim, határozhat bármit, hanem a többség fölött is áll valami: (Ejnye?) a törvény, ennek nemlétében pedig a házszabály, melyet ha azok, ) kik közbeközbe „ejnye "-t kiáltanak (Derültség) meg nem tartanak, a képviselőház és a képviselői hivatás ellen azok vétenek leginkább. (Ugy van ! a szélső bal, ellenmondás a jobb oldalon) Nem tehetek róla, hogy ugy szól azon szabály, melyre Debreczen város érdemes képviselője hivatkozott és igy itt a tekintetben nincs is nyilatkozhatásnak helye : vajon én helyeslem-e azt, mit Pécs városa érdemes képviselője mondott, vagy nem ? hanem kötelessége minden képviselőnek megnézni, hogy a képviselő nyilatkozata után teljesittetett-e a házszabály, mely csakis a kétszeri rendreutasitás után engedi meg a jegyzőkönyvi roszalást, és még azelőtt is megadja a képviselőnek a felvilágosítás jogát, ha azzal élni kivan, s miként én ezt — ha megengedi Debreczen város érdemes képviselője — 1848-ban tevém. En azon különbséggel fogadván el előadását, hogy igenis a kormány nem roszalást indítványozott, hanem felhíta a házat : utasítson engem, hogy magán vagy bár mi utón nyilatkoztassam ki, vajon a kormány tagjaira értem-e az „ármány általi kezelést" ? s támogassa a kormányt, hogy menthesse magát; mire én igenis azon fölvilágosító észrevételt tevém, melyet most is fognék tenni, hogy a kormány azon férfiairól épen nem teszem fel az ármányos kezelést, de miként a következés megmutatta és mondottam akkor is, igenis a kormány által kinevezett némely férfiaknál fölteszem. (Ellenmondás jobb felől.) Ez ott van a naplóban. Ezen felvilágosítás következtében az akkori kormány elállt minden további intézkedés kivánatától és én most is azt hiszem, legyen az bármely hatóság, legyen az bármely tagja a kormánynak, ki ellen bármi mondatik, ha a házszabályok engednek bármit e tekintetben a képviselő kimondására nézve : a ház többsége köteles magát ezen házszabályokhoz alkalmazni, s ha ezt a jelen esetben nem tennék, ön maguknak tulajdonítsák, (Zaj) igen önmagoknak tulajdonítsák, hogy miért nem alkalmazták a házszabályok szigorát, és igy miután a házszabályok szerint, kétszer ugyanazon egy előadásban rendre utasítva Pécs város érdemes követe nem volt, miután fel sem hivatott szavai felvilágosítására; én a jegyzőkönyvi megrovást, mint az alapszabályokkal ellenkezőt, nem helyeslem, (Szavazzunk főbb felől.) Tóth Vilmos: Én a házszabályok magyarázatára nézve nem érthetek egyet, sem Debreczen város igen érdemes képviselőjével, sem Madarász József képviselő úrral, mert abból mi következnék? Következnék az, hogy bármily sértést kövessen el valaki e házban, a parlamentnek, a souverain parlamentnek nem lenne joga, a sértést megtorolni; vagy következnék az, hogy ha valaki az ülés berekesztése alkalmával teszi ezt kétszer is, a ház többsége e fölött nem határozhatna. (Ugy van! jobb felől.) Tegnap is volt alkalmam Angliára hivatkozni; ma is hivatkozom arra, mert tudom, miként szokott az eljárni, mikor souverainitása megsértetik; tudom, hogy képviselőit rá kényszeríti, hogy szavokat vissza vonják, sőt be is zárathatja őket. (Ugy van! jobb felől. Zaj bal felől.) Miután én ... . (Zaj. Ralijuk! Halljuk jobb felől.) Miután tehát én ezen parlament tekintélyét fentartani első kötelességemnek tartom, Deák Ferencz képviselő társam inditványát pártolom, és kérem a roszalást kimondatni. (Helyeslés jobb felől. Szavazzunk!) Kis János: T. képviselőház! (Zaj.) Ha csend lesz, csak ugy fogok szólani, mert mellem nem engedi. Csiky Sándor : Elnök ur méltóztassék az ülést felfüggeszteni, ha nem szűnik a zaj. Elnök: Tessék szólani. Kis János: T. ház! Nagyon sajnosán