Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-36
36. országos ülés június 25. 1869, 101 metéltetnék. Történt az 1833-ki országgyűlés kezdetén, Tagén, nagyváradi prépost ügyében, midőn az Beöthy Ödön követnek szavaira olyan módon felelt, vagyis inkább bele szólott, melyet az akkori országgyűlési követek sértésnek tartottak. De nem megyek oda vissza, mert nem akarom a régi megyei aetiózások korszakát a mostani parlamentális korszakra alkalmazni. A miniszter, hivatalos állásánál fogva, nem oly személy, a kit megtámadni ne lehetne : ő felelős, tehát igen természetes, felelősségre is vonható. Erre két utat jelölt ki az alkotmányos törvény és gyakorlat: egyik az interpellatió; a másik — ha az nem történik, vagy a felelet ki nem elégítő — a miniszternek vád alá vétele. Ha Irányi Dániel felkelt és azt mondotta volna, hogy a miniszter ezen eselekvénye a törvénybe ütközik, ő ilyen vagy olyan bűnt követett el, én őt a ház által kívánom vád alá vétetni; akkor igenis tanácskozni kellett volna indítványa felett, é'3 a ház elhatározta volna: van-e a vád alá vételnek helye, vagy nincs 1 Ez alkotmányos mód. Hanem akár minisztert, akár mást a tanácskozás folytán az immunitás pajzsa alatt oly kemény váddal támadni meg, hogy valakit törvénytelen Ítélet folytán halálra kínzott volna: oly vád, a melynél sulyossabbat alig lehet valaki ellen mondani (Ugy van!) és ezen vádat csak ugy discussio folyamába odavetni, ez, ugy hiszem, még sem helyes, még sem tűrhető el. {Halljuk! halljuk:) Ha a parlamentalis immunitást, magát a parlament magas állását akarjuk védeni, kérdem: vajon védjük-e azzal, ha mi magunk ilyen megtámadásoknak, melyek sem alakjukban, sem tartalmokban nem törvényesek, tág tért engedünk 1 A törvény gondoskodott arról, ha valakit megsértettek, hogy a sértett mikép járjon el í a törvény gondoskodott arról, ha valaki a sajtó utján bántalmaztatik, hogy mikép állítsa bíró elé azt, a ki megsértette? A gyakorlat gondoskodott, hogy a megyei gyűléseken is, havalaki megsértetett, minő eljárásnak van helye. A képviselőház tanácskozásaira nézve a törvény ilyenekről nem gondoskodott: mert feltette, hogy az eféle dolgok képviselők körében nem is történhetnek. (Ugy van! Elénk helyeslés jobb felől.) Kettőt nem lehet hallgatással mellőzni: egyik az, hogy a ház méltósága kérdésen kivül le volna alacsonyítva, ha itt mindent, akár helyesen, akár helytelenül személyekre vonatkozólag sértő kifejezésben mondani lehetne; a másik meg az, hogy nekünk kötelességünk felügyelni, hogy a miniszter törvénytelenséget ne kövessen el, köteleségünk őt, ha azt látjuk, hogy törvényt sértett, feleletre vonni, vád alá helyezni; de kötelességünk őt meg is ótalmazni az ellen, hogy a vád alá helyezés esetén kívül ne sértethessék oly kifejezésekkel, a melyek őt a legnagyobb bűnnel vádolják. (Iíelyeslés jobb felől.) Mert ne felejtsük el, hogy a parlamentalis kormány a nemzet többségének kifolyása lévén, annak tekintélyét, méltóságát nekünk is ótalmaznunk és megőriznünk kell. (Élénk helyeslés.) Kérdem: mi lesz annak következése, ha most a tegnap mondott szavakért a ház épen nem szól? Az lesz következése hallgatásának, hogy azt mondják: vagy a factumot, a vádat nem vonta kétségbe; vagy pedig azt, hogy a vádat oly csekélységnek tartotta a ház, melyről nem is érdemes szólani. Itt pedig egyik eset sem forog fen. Én legalább reménylem, a ház többse'ge nincs azon véleményben, hogy a vád igaz; nincs azon véleményben sem, hogy a felett, hogy a mi mint vád adatik elő, máskép, mint törvényesen lehetne Ítélni; nincs azon véleményben, hogy az oly sértés, mely figyelmet nem érdemel. Nem a miniszter érzékenységéről van itt szó: ez magán ügy; hanem a ház tekintélyének és a minisztérium állásának nem törvényes formában történt megtámadásáról és sértéséről. (Helyeslés.) En, mondom, nem tartom szükségesnek, hogy a mentelmi bizottság megkérdeztessék az iránt: miként lehessen itt elégtételt szerezni? Ezt nem tartom, szükségesnek, mert én egyetlen egy módot látok csak, azt t. i., hogy a ház határozatikig mondja ki roszalá«át. (Elénk helyeslés jobb felől.) Ez nem törvénytelen eljárás: mert magokban a szabályokban is van említés arról, hogy a ház megróhat egy szólót. Azt mondja valaki, a nyilatkozat tegnap történvén, ma már nem határozhatunk. Nem tartom helyesnek, hogy, ily kényes és fontos ügyben, ezen fogás alá, hogy ugy mondjam, magunkat elrejtsük. (Helyeslés.) A mint, mondom igaz, hogy az actiók elrendelése a régi időkben akkor szokott történni, midőn a cselekvény történt, és még is az 1833-ki országg3 r ülésen nem azon napon, hanem más napon történt a megrovás. Es miért nem történt az nap, hanem más nap 1 Azért, — a miért most is más nap kell, hogy történjék, — mert t. i. az napon az elnök rendre utasitá a szólót, és az ülést azonnal eloszlatta, és igy sem a miniszter, sem mások föl nem szólalhattak. Szabadságában áll az érdemes képviselőnek magyarázatot adni szavainak, és szavát, a menynyire az sértőnek találtatik, helyre igazítani, vagy visszavonni; de arra őt kényszeríteni senki sem képes. Teheti; és azt hiszem, ha az megtörténik , akkor a háznak is, a miniszternek is nem szükséges a tárgygyal tovább foglalkoznia. De ha a visz-
