Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-35
r . 35. országos ülés június 24. 1869. 93 tatnán ak, függetlenekké tétetnének a választó nép irányában és függetlenek maradnának fölfelé a kormány irányában. (Ugy van! bal felől.) Es én a választási rendszert kiterjeszteném a felsőbb, sőt magokra a legfelsőbb törvényszék tagjaira is. (Nyugtalanság.) A választó testület, melyre ezek választatását biznám, az országgyűlés két házának sors utján alakított, állandó, elmozdithatlan tagjaiból állana. Ezen bizottság, nem saját tetszése, hanem a felsőbb és illetőleg legfelső törvényszék, mint illetékes fórum ajánlására Választaná a bírákat. Ez által függetlenné tétetnének a felső ós legfelső birák is a kormánytól, melytől eddig elé nem függetlenek. Ezen tervet ajánlom részemről, nem mintáz ellenzék tervét, hanem mint saját magamét. Megengedem, ezen terv igen sok hiánynyal bir; de ha szerénytelenségem nem csal, két előnynyel mindenesetre bir: azzal, hogy a mennyire csak lehet mind lefelé, mind felfelé függetlenné teszi a birót, és egyszersmind a szakképzettségről is gondoskodik. Ezen egyik orvoslási mód ellenében önök, t. uraim, a kormány kinevezéshez folyamodnak s azt különösen két okkal támogatják: először Európa minden monarchiájának példájával, másodszor azon elméleti okkal, miszerint az igazságszolgáltatás nem municipális jog, hanem országos érdek, következőleg ez érdeknek megóvása ez érdekről való gondoskodás a központi hatalmat illeti. Én, uraim, megengedem, hogy az igazságszolgáltatás országos érdek, de azt kérdem önöktől, vajon nem ugyanezen czimen országos érdek-e például a közbiztonság föntartása is ? a közbiztonság föntartása szintúgy nem csupán azon város, azon megye lakóját illeti, a mely város vagy megyében valaki tartózkodik, hanem illeti az egész ország minden lakosságát egyaránt, illeti mindazt, ki ezen városon vagy megyén keresztül megy, sőt illeti még a külföldieket is, és mégis vajon szándékoznak-e önök uraim azért, mert a közbiztonság országos érdek, a rendőrséget is a kormány kezébe keriteni, a rendőrséget a városban, a megyében? (Többen jobbról: Igen!) Es nem országos érdek-e ugyanezen czimen a népnevelés ügye is? Hiszen ha van fontos, ha van nyomós tárgy, az a népnevelés ügye; ha van országos érdek, a népnevelés ügye az, s mégis nem hagyják-e meg önök a tanítók megválasztását a községeknek, avagy akarják-e annyira is kiterjeszteni hatalmukat, hogy ezeket is a kormánykinevezéstől tennék függővé? A kérdés tehát, uraim, nem az, hogy azért, mert valami országos érdek, az egyúttal a kormány intézkedésétől tétessék közvetlenül függővé, hanem az, hogy mi úton és módon lehet annak megóvásáról, ápolásáról legczélszerübben gondoskodni ? Önök a kormány kinevezését elég biztosítéknak sőt egyedülvaló biztosítéknak tekintik a birák függetlenitésére nézve. En akár a hazai, akár a külföldi példák után induljak, e részben nem lehetek önökkel egy véleményben; és itt átmegyek azon második okra, melyet önök a bíráknak a kormány által kinevezése mellett fölhozni szoktak s a mit az imént báró Eötvös t. cultusminiszter ur is fölemlített. Európa valamennyi monarchiája — megengedem — a birák kinevezésének elvét elfogadta; smegengedem azt is, hogy ezen rendszer mellett valahányszor a bíró az enyém s tied felett magánosak között ítél, az én tudomásomra legalább, mindannyiszor a mennyire emberileg lehet, részrehajtatlanul, pártatlanul szokott ítélni; sőt tovább megyek: megengedem azt is, hogy Angliában — de csak is ott — még a kormány irányában is fentartja függetlenségét a biró. Miért? Vélekedésem szerint egyszerűen azon átalános törvény iránti tiszteletből, a mely Angliában minden irányban nyilvánul alolról ugy mint felülről; másodszor a nyilvánosság és a közvélemény hatalmánál fogva, a mely azon birót, ki tisztével visszaélni merészelt, a legkegyetlenebbül sújtaná; és találom harmadszor abban, hogy az an gol birák anyagilag tekintve önállók, függetlenek. E föltétellel, különösen pedig a törvény iránti tisztelet föltételével, mi Magyarországban, fájdalom, nem dicsekedhetünk: annálfogva nagyon kétkedem, hogy a kormány által kinevezett biró Magyarországon a kormánytól is függetlennek érezze magát. Ha más országokra tekintünk, fájdalom, a kormánytól függetlensége a bíráknak igen sok kívánni valót hagy hátra. Francziaország és Felsőnémetország példái mutatják, hogy valahányszor — legalább legtöbb esetben — magánosok és kormány közti kérdésekben ítélnek a birák, a mérleg súlya többnyire a kormány részére hajlik. E részben példákkal is szolgálhatok ; de azt hiszem, e példák fölöslegesek: csak egyet fogok kegyes engedelmökkel fölemlíteni, a mely talán valamennyinél jobban meg fogja értetni a mit mondok. (Halljuk!) Egy izben vasúton utaztam egy első bírósági bíróval és egy ugyancsak első bírósági de más kerületbeli elnökkel. Társalgás közben szóba jött, hogy egy gazdag előkelő család sarja, a ki pazarlással eltékozolta vagyonát és e miatt bírói zár alá tétetett, folyamodott e zárnak feloldása iránt. E zár alól — vallotta meg a biró — mi föloldandónak ítéltük, mert azt hallottuk, hogy a kormány ezen fiatal urat egy követséghez kinevezni akarja. Össze néztem a törvényszéki elnökkel és szemeink találkozván, mindketten azt gon-
