Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-35
91 35. országos ülés június 24. 1869. doltuk, hogy ez ugyan ügyetlen vallomás volt; de bennem megerősítette azon hitet, azon tudatot, miszerint a kormány kinevezésének az a következése szokott lenni, hogy a bírák magukat iránta lekötve érzik és attól nem minden esetben függetlenek. Nem akarok hazai példákat idézni, pedig lehetne, lehetne különösen nekem, ki azon férfiúnak utóda vagyok egy politikai lap szerkeztésében, a ki a kormáin 7 által kinevezett bírák áldozata lett. (A jolb oldalon zaj, ellenmondások, mozgás.) Horvát Boldizsár igazságügyminiszter : Az esküdtszék mondta ki az ítéletet. Irányi Dániel: Lehetne kérdenem azt is, vajon a kormány által az utóbbi időkben kinevezett birák ugy képességre, mint közbecsülésre nézve is minden tekintetben, és mindnyájan oly fokon állnak-e, miként azt a jobb oldal állítja % De hallgatok ezekről, és csak oda nyilvánítom véleményemet, hogy a kormány által kinevezett birák lefelé ugyan függetlenek, de fölfelé vajmi ritkán azok; és miután én, és azt hiszem, velem együtt önök is ezen két kelléket kívánják feltalálni a bíróban : szükségkéj:) más módról, más eszközről kell gondoskodni. Én ezen módot azon tervben találtam fel, melyet önök előtt röviden vázolni szerencsém volt. Én ezen módot sokkal ezélszerübbnek, sokkal hasznosaimnak tartom, és miután én azt megengedtem, hogy a megyei bizottságok átalakítása mulhatlanul szükséges és meg vagyok győződve arról, hogy ezen átalakítás lehetséges : én nem akarom, mint a német szólam tartja, a fürdővízzel a gyerm eket is kiönteni; én nem akarom a választást azért elmellőzni, mivel a mostani választás, mivel a mostani megyei bizottság visszaélésekkel teljes. Az előttünk fekvő törvényjavaslat a bíráknak a kormány általi kineveztetésén alapszik, főleg, és annálfogva én azt a részletes vita alapjául elfogadhatónak nem tartom. De nem tartom azt elfogadhatónak még azért sem, mert — miként azt előttem szólott barátaim ezen oldalról kifejtették — az egy biró szervezési munkálatból kikapott részlet, mely nem engedi, hogy az egészet megítélhessük és meglehet, hogy önök magok, uraim a túl oldalon, ha az egészet megpillantják, vissza fognak döbbenni, már csak azért is, a mit az előadó ur sejtetett velünk, hogy következni fog oly törvényjavaslat, mely szerint a fennen hirdetett bírói elmozdithatlanság csak 4 esztendő múlva fog életbe lépni. Ezen négy esztendő alatt tehát a biró nem lesz független, ezen 4 esztendő alatt a kormány rásulyosithatja kezét a biróra. (Helyeslés a ssélsö bal oldalon.) Tudom én azt, uraim, hogy Franeziaországban is az első három esztendő alatt elmozdítható a biró; de én valamint sok másban, ugy e tekintetben sem tartom utánzandónak a franczia példát. (Helyeslés a, bal oldalon.) De nem tartom a részletes vita alapjául elfogadhatónak a törvényjavaslatot még azért sem, mert miként azt igen t. barátom Grhyczy Kálmán tegnapi beszédében kifejtette, a bírósági szervezés munkálatának a meg} r ék, a törvényhatóságok rendezése által meg kell, szerintem, először előztetni. Az okokat kifejtették barátaim : annálfogva én azok ismétlésével nem fogom untatni önöket. Végezetül még egynehány szót engedek meg magamnak önök kegyességéből, (Halljuk !) czáfolatára azoknak, miket az előttem szóló képviselő urak mondottak. Az előadó ur különösen a megyék iránti kegyeletnek tulajdonítja azon ellenszenvet, melyet a szőnyegen forgó törvényjavaslat keltett bennünk, az én előadásomból legalább meggyőződhetett, hogy a kegyelet, mely keblemben az autonómia iránt él, nem a mostani megye iránt lakik abban. Tóth Vilmos t. kéj)viselő társam megvallotta, hogy ő ezélszerübbnek tartja a reformmoknak egyenkinti előterjesztését, még azokét is, melyek másokkal összefüggnek, mert ez által azt remélik, hogy könnyebben kivihetők, könnyebben eszközölhetők. Ez, ugy látszik, ugyan azon rendszer, a melyet, hogy egy talán triviális mesére emlékeztessem önöket, követett bizonyos uri ember, midőn kedvencz állatának füleit darabonként szeldelte, nem akarván neki nagy fájdalmat okozni egyszerre. A kormány talán azért követi ezen módot, mert tán attól fél, hogy ha egyszerre tárja fel terveit, önök vissza fogják utasítani. Es most néhány szót intézek az igazságügyminiszter úrhoz (Halljuk !) Ő oly melegen, oly fényesen dicsérte a 48-ki törvényhozást, a 4S-ki törvényeket, hogy már köszönetet valék neki mondandó ezen elismeréseért, (Derültség) midőn lezárta ajkamat azon tudat, miszerint azon kormánynak tagja ő, mely ezen 48-ki törvények legbecsesebb részét föláldozá (Igaz ! bal/elől. Nem is a kormány! jobbról) És elhalt ajkamon a szó, midőn meggondolám, hogy a 48-iki törvények dicsőitője ugyanazon igazságügyminiszter, ki az 1848-iki törvények egyik leghívebb, legjelesebb, legtisztább jellemű bajnokát, elődömet, törvénytelen itólet következtében halálra kínozta. (Nagy zaj jobbról, a képviselők felugornak helyeikről. F'ölMáltások: Ez gyalázat! Rendre! Rendre !)
