Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-11

70 11. országos ülés május 13-án 1869. szabályok határozottan azt mondják, hogy „vég­zésileg" mondja ki és állapítsa meg a biráló­bizottság a költségeket. Midőn tehát ezen három kategóriát felállította a biráló - bizottság, azt hi­szem, tökéletesen a házszabályok értelmében járt el. El nem hallgathatom továbbá t. képviselő urnák azon állítását sem, mintha a bíráló-bi­zottságok jelentéseiket ezen modorban azért akar­nák beadni, mivel a közvélemény és nyilvánosság előtt, nem tudom micsoda fátyolba kivannak burkolózni. Ezen állítást, mint a biráló-bizottság egyik tagja, határozottan visszautasítom. (Helyes­lés.) A biráló - bizottság jegyzőkönyveit a ház bármikor, ha kívánja, felolvastathatja, megvizs­gálhatja és maga elé terjesztetheti. A jegyző­könyvbén meg fogja találni mindenki azon ind­okokat , a melyek , által a biráló - bizottságok vezettettek arra, hogy egyik vagy másik képviselő megválasztatását helyeseljék, vagy a kérvéuyt alaposnak tartván, vizsgálatot rendeljenek, vagy a további eljárás iránt intézkedjenek. Miután tehát a házszabályok csak azt rendelik, hogy a biráló-bizottság • elnöke jelentést tegyen a bizott­ság azon működéséről, e jelentésre véltem szo­rítkozhatni. Ha azonban kívánja a t. ház, mél­tóztassék megengedni, hogy a felvett jegyzőkönyv felolvastassák, mert ezáltal is tökéletesen elég lesz téve a ház kívánságának, a nélkül, hogy a bizottság legkisebb megrovással is lenne terhel­hető, és pedig annál kevésbé, mert a bíráló-bi­zottságoknak határozatai, eljárása és ítéletei ellen még a ház sem tartotta fön magának a fölülvizsgálatot. Bánó József: T. ké|)viselők! Ghyczy Kálmán t. képviselő ur azon megjegyzésére, váj­jon a végzések, határozatok és ítéletek közt van-e különbség, én kénytelen vagyok szintén azt mon­dani, hogy igenis találok különbséget. Még pe­dig igen jól emlékszem, • hogy midőn ezen kérdés felmerült a képviselőház előtt, Várady képviselő­társunk indokolására ugy fogadta el a ház, hogy a határozat fogalom alatt mind a végzést, mind az ítéletet, azaz a biráló - bizottságnak minden­féle actusát értette, és az Ítélet és végzés közt bizonyosan tette azon különbséget, hogy a vég­zés csak az, a "mi a külformákra nézve történik, ítélet pedig az, mely érdemleg itél a dologban. E szerint, midőn az 54. §. azt mondja, hogy : „a biráló-bizottságoknak ítéletei és végzései ki­meritőleg indokolandók;" annak elég van téve, midőn a jegyzőkönyvben minden indokolva van. A midőn pedig a 61. §. azt mondja, hogy a biráló-bizottságok határozatai illető elnökeik által a háznak bejelentetnek, ez alatt legalább én ré­szemről mást nem értettem, mint hogy egysze­rűen be volna jelentendő. Különben ha a t. kép­viselőház ezt máskép értelmezi, mi minden pilla­natban eleget fogunk tenni az ebbeli kívánatnak. De én részemről azon gyanúsítást szintén visz­szautasitom [Nem gyanúsított senki! hal felől. De igen! jobb felől), mintha a biráló-bizottság a nyilvánosság kirekesztése czéljából járt volna igy el. (Helyeslés jobb felől.) Tisza Kálmán: Legelőször is szabad legyen csodálkozásomat kifejeznem a felett, hogy az előttem szólott két képviselő ur gyanúsítást utasított vissza, holott én legalább részemről, hogy valaki gyanúsított volna, nem hallottam. [Ellenmondás jobb jelöl] Mert ha valaki indokolja annak szükségét, hogy minden lehető gyanúsítá­sok elkerülése végett, hozatott azon szabály, mi­szerint a határozatok indokolva terjesztessenek elő, ez, azt tartom, egyátalában nem gyanúsítása azok­nak, a kik nem igy cselekedtek. Itt tehát egy­általában gyanúsítás nem történt, ós valóban, ha valami gyanusittathatnék: ez a túlérzékenység volna. Bánó József: Ez is gyanúsítás! Tisza Kálmán: Különben, a mi a dol­got illeti, Bánó J. képviselő ur igen jól megmon­dotta, hogyan áll a dolog; csak a következtetést vonta ki rosszul. A t. kéjjviselő ur megmondta, hogy a végzés és ítélet különböző dolog, de a biráló-bizottságoknak mind végzései mind Ítéletei benne foglaltatnak a határozat kifejezésben, és épen azért a 61. §-ban azért kellett tenni, hogy határozat, hogy mindkettő értessék alatta, a vég­zés és ítélet is. Es ha lehetett kétség a szabály tiszta értelme felett, a t. képviselő ur előadása után tökéletesen megszűnt, mert mihelyt mindkettő értetik a határozat alatt, akkor mindkettőt, t. i. mind a végzést, mind az ítéletet, indokoltan kell beterjeszteni. Egyébiránt szeretném tudni, hogy a t. képviselő urak, ha azt máskép értelmezik, mit gondolnak: azt gondolják-e, hogy az ítélet egyátalában nem terjesztendő a ház elé ? Mert ha tagadják azt, hogy határozat alatt végzés és íté­let is értetnék, ha azt mondják, hogy ez valami harmadik dolog; akkor sem az ítélet, sem a vég­zés elő sem terjesztendő, mert a szabály nem azt mondja, hogy az ítéletet vagy végzést elő kell terjeszteni, hanem, hogy a határozatot. Es igy, miután mint Bánó József képviselő ur monda, a „határozat" szó alatt mind a végzés mind az ítélet értendő, azt pedig, hogyan legyen az felte­endő, az 54. §. megmondja, erre nézve kétség nem lehet. Ennél fogva mellőzzünk minden további vitát és keserűséget, mert hiszen az illető osz­tály, mint meg vagyok győződve, szívesen beter­jeszti jelentését indokoltan is. (Helyeslés.) Mihályi Péter: T. képviseőház! Én részemről nem osztozhatom azon aggodalomban, melyet Komárom városának érdemes képviselője itt felhozott. Nevezetesen, ha a házszabályok

Next

/
Thumbnails
Contents