Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-28
26. országos ülés június 14. 1869. 467 30 %-al Magyarország, 70 %-al pedig Ausztria részesittessék. Ezek voltak azon észrevételek, metyeket a t. háznak ezen pont tárgyalásánál előadni kötelességemnek tartottam. Wahrniann Mór: T ház! Az előttünk levő törvényjavaslat ezen 7-ik §-ra bátorkodom módositványt indítványozni s azt a t. ház figyelmébe ajánlani. Nem tartom czélszerünek, hogy ezen szakasz ily határozatlan formában szövegeztessók, a mint vaű. Nézetem szerint a törvényeknek mindig a legnagyobb határozottságra s a legnagyobb szabatosságra van szükségök, (Helyeslés) főleg itt, hol számok forognak kérdésben. Azt óhajtanám tehát, hogy azon összeg, mely kicserélendő, ezen törvényben mindjárt szövegeztessók. Szükségesnek tartom ezt azért, mert a váltópénz, legyen az akár papir, akár egy, pedig kevesebb értékű fém váltó pénz, mindig a függő államadósságoknak egyik nemét képezi, (Helyeslés.) ellenben oly adósság neme ez, mely rjem követeltetik ugyan vissza, nem is követeltethetik mindaddig, mig a forgalomban levő összeg a kellő arányt és szükséget tul nem haladja, de melynek visszatérítésére, vagy teljes értékű pénz általi fölcserélésére az állam mindig köteles. Azért szükséges, hogy a forgalomban levő váltópénz összege minden alkotmányos országban törvény utján határoztassék, szabassék meg. (Helyeslés.) Ez nálunk eddigelé is történt, az 1868. VII. t. czikkben, melynek módositványa, illetőleg bővítése a mostani törvényjavaslat, meg van mondva ugy, hogy ezen 12 millió papir váltó pénz helyébe, mely eddig forgalomban volt, 12 millióra rugó fém váltó pénz kerülend forgalomba. Ebből 30%, Magyarországra, 70% pedig Ausztria többi országaira és tartományaira esik, ugy, hogy nekünk, illetőleg a pénzügyminiszternek, joga volt 3 millió 6 százezer forintra menő uj váltó pénzt veretni. akkép, hogy 3 millió 3 százezer forintig ezüstben, 3 százezer forintig pedig rézben veressék. Most ezen törvényjavaslat szóbanlevő szakasza által újra felhatalmaztatik a pénzügyminiszter ur, illetőleg a kormány, uj összeg veretesére, és felhatalmaztatik arra, hogy azt az összeget újonnan forgalomba bocsássa. Szükséges tehát, hogy mi ezen újonnan veretendő összeg magasságát ismerjük. Tudjuk, hogy 26 millió kicserélendő és hogy a kicserélésre szükséges ezen ujonan veretendő pénz. Nézetem szerint az, hogy kicserélésre van szánva, ezen elvkérdésben nem tesz különbséget: mert egy részről a múltban ama 26 millió nem alkotmányos időben, és igy alkotmánytalan módon bocsátatott közre; más részről pedig, mert az nem magyar váltó pénz, holott most magyar váltó pénzről van szó, miután az utolsó országgyűlés határozata folytán fog közre bocsáttatni. Ha ezt már átalános elv szerint is szükségesnek tartom, annál inkább szükségesnek tartom annak foganatosítását ezen concret esetben: mert tudvalevő dolog — a mint a pénzügyminiszter ur kijelentette — hogy ezen kicserélésben nyereség van: van pedig azért, mert az 1848/1S49ben kibocsátott régi 6 krajczárosok 33y 3 °; 0-lék értéken felül bocsáttattak forgalomba, a most veretendők pedig 66 2 / s ° 0-lék értéken felül bocsát tatnak forgalomba, és igy 33 Vs, illetőleg 25% nyereség van. Ha mi most nem mondjuk ki határozottan, milyen összegben lesz veretendő az uj pénz — nem akarom föltenni, de a törvényhozásnak mindig szem előtt kell tartania a lehetőséget is, a lehetőség pedig megvan — hogy akár a magyar, akár a lajtántuli pénzügyminiszter az 1848. és 1849-iki hat krajczárosokból kibocsát untig uj mennyiséget, és ezen hatkrajczárosokat kicseréli ujonan veretendő 10 és 20 krajczárosokkal, miután az ily eljárásban öt semminemű törvény nem gátolja; és igy ha mi nem tudjuk az összeget, mely összeg kibocsátására a pénzügyminiszter jogosítva van. azt mondhatja nekünk három vagy hat esztendő múlva, hogy nem volt 24 millió, hanem volt 30, 40, 50 millió, és ő ezen módon olyan jövedelmet szerez budgetjének, a mely jövedelem sem az előirányzatban, sem a kimutatásban nem foglaltatik. (Helyeslés), Ezen eset ugyan nem tehető fel, ámbár a lehetőség megvan. (Helyeslés a hol oldalon.) De nem csak ezért, hanem azért is tartom szükségesnek a szabatosabb szöveget, mert a birodalmitanácsban is, midőn épen ezen törvényjavaslat került szóba, határozottan ki volt mondva az összeg, t. i. 26 millió. Ez alkalommal a birodalmi tanács az ottani pénzügyminiszternek azon engedélyt is adta, hogy 5 millió forinttal többet bocsáthat ki, mint előleget, az összeg másik felének becserélésére mindaddig, mig a másik féle becserélésre elő nem kerül. Az ottani pénzügyminiszter fel van jogosítva arra, hogy ha egy milliót cserélt be, akkor hat millió értékű 10 és 20 krajczárosokat kibocsáthat mindaddig, mig a másik fele előkerül. De én meg nem határozhatom valamely összegnek egjdk vagy másik felét, ha az összeget magát nem ismerem, (Helyeslés) azaz: ha nem tudom, hol kezdődik az előleg gyanánt kibocsátott öt milliónak kicserélése és hol nem. Azért tehát határozottan kell kimondanunk, hogy 26 milliót tesz az összeg melynek fele 13 millió. 59*
