Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-28

4(58 2S- országos Dlés június Í4. 1869. Szükséges pedig ez azért, mert abból még követelések is támadhatnak az ottani pénzügy­miniszter irányában. Mert én nem hiszem, hogy a 26 millióból a felénél több fogna kicserélés végett elő kerülni; mert tudjuk, hogy az utóbbi években roppant összeg ment ki a 6 krajczáro­sokból Németországba, midőn a mi 6 krajezáro­sunk déli német pénz gyanánt fogadtatott el, és ezen pénz nem jöhet vissza hozzánk elébb, mig az agio 16 alatt nem fog állni. Mig az 16-on felül áll, addig az avval járó nyereség folytán e péznem a külföldön fog maradni, és mint mon­dám, csak akkor kerül ismét vissza Ausztriába, s illetőleg hozzánk , ha az agio 16-on alul fog állni. Továbbá megjegyzendő hogy a szóban levő hatosok nagy része elenyészett, elveszett, ugy hogy nem tehető fel, miszeriat 13 millió értékű hatkrajczáros kerülne vissza. Ha tehát több nem jut be kicserélés végett; akkor a lajtántuli pénzügyminiszter 5 millió írt­tal többet bocsát ki 10 és 20 krajczáros váltó­pénzekben mint a mennyi aránylag illette volna, mi által mi hátrányban vagyunk, a mennyiben, az igy keletkező haszonnak 30#-a, törvény sze­rint, Magyarországot illeti. (Helyeslés.) Ennélfogva a mi törvényhozásunknak vagy azon töi-vényt kell hoznia, hogy a mi miniszte­rünk az illető összegen felül is bocsáthat ki 10 és 20-krajczárosokat, vagy pedig számot kellene tartama e tekintetben az ottani pénzügyminisz­terrel a czélbol, hogy a nyereségnek minket illető részét nekünk szolgáltassa át. (Helyeslés.) De még egy harmadik ok is van, mely az összeg világos meghatározását követeli: az, hogy itt a törvényben már előre ki van mondva, h.úgj az „arany pénzláb behozatalát előkószitőleg" hozatik ezen törvény. Már pedig, ha az arany pénzlábot el­fogadjuk, akkor valószínűleg a párisi conventióhoz is hozzá járulunk, a mi feltehető, minthogy már e törvényben is a franc-rendszert elfogadjuk. Ezen párisi conventioban tisztán ki van mondva, hogy minden ország csak bizonyos összeget bo­csáthat ki váltó pénzben, mely összeg akkép van meghatározva: hogy hat franc esnék minden lé­lekre. Akkor nekünk ki kellene mutatnunk, mennyi váltópénz bocsáttatott ki tulajdonképen Magyarországban. Ezt pedig nézetem szerint leg­czélszerübben a törvényhozás utján tehetjük. Én legalább sokkal czelszerübbnek tartom azt, ha pénzügyiminiszteri kimutatás helyett tőrvényczik­kelyeink által mutatjuk ki, hogy ennyi és ennyi a Magyarországban levő váltó pénz. (Helyeslés.) Ennélfogva tehát azt vagyok bátor indítvá­nyozni, hogy az 1868. VII. t. ez. bővítése, ille­tőleg módosítása iránt beadott törvényjavaslat 7-ik szakaszában ezen kitételek közé: „A jelen­ben forgalomban levő régi 6 pengő krajczáros és ezüst váltó pénzek" a következő tétel szurassék be: „26 millió összegre rugó." (Élénk helyeslés.) Lónyay Menyhért pénzügymi­niszter : A mi az összeg kitételét illeti, arra nézve én érdemileg észrevételt nem tehetek, annyival kevésbé, mivel ezen törvényjavaslatnak azon ér­telme van, hogy több pénz nem fog beváltatni, mint a mennyi becserélés végett be fog kerülni. Ezen törvény keletkezésétől számítva ugyanis minden állampénztár oda utasittatik, hogy, a mint a régi 6 krajczáros pénzdarabok behozat­nak, azok ujakkal cseréltessenek ki, s egy bizou3 r os határidő alatt a régi 6 krosok, uj 10 és 20 kro­sokkal leendő becserélés végett behivassanak. Tehát nagyobb mennyiségű váltópénzt forgalomba hozni, mint a mennyi jelenleg forgalomban létezik, az előterjesztett törvényjavaslat által nem volt czélba véve. Ennélfogva helyeslem azon észrevételt, mely szerint ki lenne mondandó a maximum, melyen túl a kibocsátás mindkét részről nem mehet. {Helyeslés.) A mi azon törvény értelmezését illeti, mely a birodalmi tanácsba hozatott, erre nézve nem érthetek egyet a t. képviselő úrral; mert az otta­ni miniszter nem arra van felhatalmazva, hogy felén tul 6 millióval verethessen váltópénzt, ha­nem arra van felhatalmazva, hogy midőn az összes forgalomban levő érték fele kicserélés végett be kerül az állam pénztárába, akkor ezen 5 millió — mely előlegnek tekintetik — már be legyen tudva. Tehát, midőn megközelítőleg 26 millió az összes forgalomban levő pénz és ennek fele 13 millió kicserélés végett előkerül, már ezen előleg veretett 5 millió be lesz tudva. Bizo­nyos mennyiséget előre kell veretni, hogy az kész­letben legyen, sőt a forgalomban a bevonás által támadt hiányt pótolja. Tehát a birodalmi ta­nács törvényjavaslatában okot az aggodalomra nem látok. Ha a t. képviselő ur javaslata csak azt czé­lozza, hogy állapittassék meg a maximum és con­statáltassék a jelenben forgalomban levő váltó pénz összeg: ez esetben szívesen elfogadom a módosit­ványt és hozzá járulok. (Helyeslés. Elfogadjuk!) Ghyczy Kálmán: A miket most hal­lottunk, igen indokolják azt, hogy mennyire he­lyes és alapos a központi bizottság véleményének végén beterjesztett azon javaslat, miszerint ily törvényjavaslatok mindig a szükséges felvilá­gosító indokolás kíséretében terjesztessenek elő: mert valóban miként látjuk, kevésnek lehetett közölünk csak azon fogalma is, hogy itt ezen igénytelen §-nál 26 millió frtról legyen szó, (He­lyeslés a bal oldalon) mely 26 millió frt., mint látjuk, Magyarország és az osztrák birodalom

Next

/
Thumbnails
Contents