Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-28

466 28- országos ülés június 14. 1869. Nem többség! Ellenpróba!) Most tehát azokat kérem fölkelni, kik nem fogadják el a központi bizottság javaslatát. (Megtörténik.) Miután nem világos, melyik vélemény mellett van a többség: más mód nincs, mint hogy ismételjük a szavazást és összeszámláljuk a szavazókat. A kik a központi bizottság véleményét, mely szerint ezen törvényezikk elhagyandó, elfogadják, méltóztassanak felkelni és állva maradni. (Megtörténik s a jegyzők összeszámlálják a Jenáitokat.) Méltóztassanak leülni. Most azon urak, kik nem fogadják el a központi bizottság javaslatát, méltóztassanak felkelni. (Megtörténik s a jegyzők összeszámlálják,) Az összeszámítás szerint 96-an elfogadják, 114-en el nem fogadják a központi bizottság javaslatát; a többség tehát nem fogadja el. Most következik a második kérdés, azaz : méltóztatnak-e a szöveget ugy elfogadni, a mint azt a miniszter ur indítványozza ? Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Azaz : az eredeti szöveget. Elnök: Tehát a 6. §-t az eredeti szöveg szerint méltóztatnak-e elfogadni? (Elfogadjuk!) Marad az eredeti szöveg. Következik a 7-dik szakasz. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa a 7-ik szakaszt.) Kemény Gábor b. előadó: Ezen szakaszt illetőleg némi styláris módosításai vannak a központi bizottságnak. Egyik az, hogy a szakasz második sorában levő ezen szó „jelenben* mint fölösleges maradjon ki, a mennyiben a „jelenben forgalomban levő" értelmet épen ugy kifejezi ezen tétel: „a forgalomban levő.* (Helyeslés.) A másik módosítás az, hogy ugyanezen szakasz negyedik sorában ezen szó irtán „helyettök* e bekezdés végéig a következők álljanak; „az 1868-dik évi VII. t. ez. rendelete szerint 10 és 20-kros ezüst váltópénzek veretnek." Bátor vagyok még megjegyezni, hogy, miután a 6-ik szakasz meghagyatott, már ennélfogva ebben is szükséges lesz azon szót, mely az eredeti szövegben volt, t. i. e szót „jelenben" kitörölni. (Helyeslés.) Különben ez csak styláris módosítás. Lónyay Menyhért pénzügyér: Én magam részéről mind a két szerkezeti észrevételt elfogadom; hanem méltóztassanak megengedni, hogy a t. ház figyelmét pár szóval igénybe vegyem. (Halljuk!) Már a törvényjavaslatnak átalános tárgyalása alkalmával megemlítettem azon indokot, melynél fogva leginkább vélem szükségesnek, hogy ezen régi nyomatú „hatkrajezáros" elnevezéssel ellátott pénzek helyett ezen ujabbak veressenek; most csak a kővetkező megjegyzést tartom szükségesnek ezen pénzekre vonatkozólag. (Halljuk!) Az 1848. és 1849. évszámmal ellátott 6-krorosokból körülbeiől 26 millió frt. van még forgalomban, és ugyanannyinak kellene ismét beváltás alá is kerülni, ha a forgalom természete szerint ebből egy rész részint a külföldre nem vitetett, részint pedig el nem enyészett volna, azaz, ha mind az valóban forgalomban lenne, a mi kibocsáttatott. Ha azonban az innét származó hiányt fölszámítjuk, a beváltás alá jöhető egész összeg körülbelül 20—22 millió frtot fog tenni, mi egyébiránt csakis a beváltás keresztülvitele után fog biztosan kitűnni. A birodalmi tanács tárgyalásai alkalmával is a forgalmi összeg még 26 millióra tétetett A mi az egyezményt illeti, mely a két minisztérium közt létrejött, arra nézve van szerencsém a következőt megjegyezni. (Halljuk!) Az 1868. VII. t. ez. elrendeli azt, hogy a forgalomban levő 10-kros papiros pénzek bevonatván, helyettök 10 és 20-krajezáros ezüst pénzek bocsáttassanak ki. Miután pedig ezen pénzjegyek bevonása folytán annyiban nyeremény álland be, mert kevesebb fog beváltás végett előmutattatni, mint mennyi kiadatott, ezen haszon pedig a törvények értelme szerint a függő adósság kezelési "költségeinek fedezésére lenne fordítandó, és óhajtván elérni azt, hogy már a jövő évben lehessen az ily módon keletkező fölösleget a kiszabott czélra fölhasználni; felszólítottam a lajtántuli országok pénzügyminiszterét, hogy egy közösen megállapítandó határnapot tűzzünk ki a 10-krajczáros pajárjegyek bevonására. Én ezen határidő kitűzése által azt kívántam elérni, hogy még ez év folytán tudva legyen azon különbözet, a mely ezen beváltásból származik: azonban ezen rendszabály ellen azon körülmény hozatott fel a másik részről, hogy t. i. ott a létező váltó pénzforgalomra nézve már ugy is nagy szükséglet mutatkozik, és hogy ennélfogva a 10-krajczáros papírpénzek rögtöni bevonása a váltópénz rnenynyiségét csökkentvén, a fizetéseknél könnyen zavarra adhatna alkalmat. Mert azon időszakokban, midőn az ezüst agiója magasra növekedet a tapasztalás azt tanúsította, hogy azon esetben, ha az közel áll azon értékhez, a melyett, ezen 6 krajczáros váltópénz képvisel, a mi, ha nem csalódom, már akkor áll elő, midőn az agio 30% felé közeledik, a 6 krajezárosok a forgalomból nagyrészt eltűntek. Ezen tárgyalásokból tehát kitűnt, hogy a jmpiros 10-krajczárosoknak azonnali bevonása, anélkül, hogy részletenkint a régi 6 krosok is be ne cseréltessenek, czélszerü alig lenne. Ezen egyezmény azt tartalmazza, bogy ezen beváltásnál és az 1868. VII. t. ez. rendelete szerint