Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-28

28. országos ülés június 14. 1869. 4.55 mert a váltó pénzen, mely nem képvisel teljes értéket, s mint váltő pénz — Scheide-Münze — csak felváltásra, nem pedig nagyobb összegek fizetésére fordítható; ezen minőségének mindenek előtt kitűnően láthatólag kell kifejezve lennie. ­A múlt évben ily módon és ilyen czélból terjesztettem elő a törvényjavaslatot akkép, hogy a váltó pénz a köriraton látható legyen. Azon­ban a pénzügyi vagy közpoti bizottság azon vál­toztatástjavasolta, hogy a „magyar királyi" sza­vak kiírassanak. A törvény ekkép fogadtatván el, kötelességemnek ismertem, a már elkészített bélyegeket, melyeken nagyobb betűkkel volt lát­ható és olvasható a „váltó pénz*, félre tétetni, s másokat készíttetni. Csak méltóztassék megte­kinteni a tiz krajczárosokat, melyeken, a hosszú körirat miatt, bizony csak nagyító üveggel vagy nagyon jó szemmel lehet kivenni a köriratot. Már pedig alig levén valamivel nagyobbak a 10 frkos aranyok a 10 krajezárosoknál, emezek meg­aranyozása által könnyen csalások történhet­nének. De fölösleges is a váltó pénznél a magyar ­királyi kifejezés használata: hiszen rajta áll Ma­gyarország czimere, ott áll az, hogy „magyar ki­rály," az egész körirat magyarul van irva. Már pedig, ha egy pénzen magyar körirat van, ha azon a magyar király mellképe és a magyar ko­rona van, az más, mint magyar pénz, nem le­het. Ha a magyar nyelvet — ugy mint a fran­cziát, Francziaországon kivül — más államok is használnák, nehogy tévedésre adjon okot, szüksé­ges lenne talán a különböztetés; de attól, hogy más államok magyar köriratot használjanak, tar­tani nem lehet. Más országok az ily pénzekre a váltó pénzt szokták csak veretni. Javaslatom elvetésére tehát az nem ok, hogy a múlt törvényhozás a hosszabb köriratot fo­gadta el, miután ennek czélszerütlensó^éről mes­győződtünk. Ennélfogva teljesen indokoltnak s a ezélnak megfelelőnek tartom, ha egyedül az tétetik a váltó pénzekre, „váltó pénz;" és kérem a kihagyni javasolt szakasz felvételét. Ghyczy Kálmán: T. ház! Nem nyug­hatom meg azon fölvilágositásban sem, a melyet pénzügyminiszter adni szives volt. 0 kívánja ezen szavakat „magyar királyi" kihagyni, először azért, hogy a váltó pénznek ilyetén jellege e magánosan álló szókból „váltópénz," annál inkább kitessék. E pénznek váltó pénzi minőségét és jellegét egy­átalában nem teszi kétségessé az, ha a_„magj-ar királyi" szó hozzátétetik is. Én azt gondolom, hogy bár az apró pénzekre, nevezetesen a for­galomban levő váltó pénzekre e szavak „magyar királyi" rá vannak irva, minden ember el tudja olvasni, s a miatt még semmi tévedés nem tör­KÉPV, H. NAPLÓ. 18!?. i­tént, és nem is fordult elő eset, hogy a pénze ket valaki bearanyozta, vagy valaki arany vagy forint helyett fogadta volna el. Midőn a muít országgyűlés megváltoztatta miniszter urnák azon javaslatát, hogy a váltópénzekre csak azon sza­vak „váltó pénz" jőjenek, bizonyosan fontos okai­nak kellett lenni, és én nem látom át, hogy, miután már egyszer ez el volt határozva, mi most miért változtassuk meg. Különösen pedig azon okból nem látom át e változtatás szüksé­gét, mert óhajtom, hogy a pénzen magán is je­leztessék, hogy az Magyarországé és azt annyi­val inkább szükségesnek tartom, mert ha kihagy­juk azon szavakat „magyar királyi," akkor e pénz nagy részben egyforma levén a birodalmi tanács­ban képviselt országok váltó pénzével, nincs eléggé megkülönböztetve egymástól; már pedig óhajtom, hogy e különbség a közforgalomban is feltűnjék. Mindezeknél fogva pártolom a központi bizottság véleményét. Lónyay Menyhért pénzügymi­niszter : Legfontosabb azon okok kőzöl, melyeket Ghyczy képviselő ur javaslatom ellen felhozott, az, hogy e pénzek megkülönböztessenek a másik bi­rodalmi fél pénzeitől. Ezen czélt én teljesen elérve látom az által, hogy egyiken a kétfejű sas, má­sikon a magyar korona van, egyiken német, másikon magyar körirat. A kettőt összetéveszteni senki sem fogja, ki a két nyelv és két czimer ismeretében valamiképen jártas. (Helyeslés. Sza­vazzunk .') Elnök: Méltóztassanak azok felállani, kik a központi bizottság által javasolt szerkezetet elfogadják. (Zaj.) Lónyay Menyhért pénzügymi­niszter: Az első szerkezet a törvényjavaslat, azt méltóztassék először szavazás alá bocsátani. Elnök: Két javaslat merült fel itt; azon kivül különválik maga az alapszerkezet, a melyet a bizottság megváltoztatott. Tehát, arra kell sza­vazni, hogy a törvényjavaslatban előadott szer­kezetet méltóztatnak-e elfogadni. (A központi bi­zottságé az első!) Ghyczy Kálmán: T. ház! (Zaj.) A házszabályok 156. szakasza értelmében először a közj3onti bizottság javaslata jön szavazás alá. (Helyeslés.) Lónyay Menyhért pénzügymi­niszter: A 156. §. értelmében csakugyan a központi bizottság szerkezete jön előbb szavazás alá. (Ugy van !) Elnök: Tehát marad a kérdés a mint én akarám feltenni: elfogadja-e a tisztelt ház a központi bizottság javaslatát, mely szerint ezen §. egészen kimarad? Kérem azokat, kik ezen ja­vaslatot elfogadják, méltóztassanak fölállani. (Meg­történik.) a többség nem fogadja el. (Felkiáltások : 59

Next

/
Thumbnails
Contents