Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-27

44:6 17. országos ülés június 12. 1869. zér előterjesztésére nevezi ki." Ha ez nem magyar hadsereg, akkor nem tudom, mi a magyar hadsereg. (Elénk helyeslés.) "Vidacs János: T. ház! Sajátságosnak látszik előttem az, hogy a mélyen t. kormány ily fontos kérdésben még nem emelte föl szavát. (ügy van! a szélső bal oldalon.) Igen szerettem és kivántam volna a t. kormánytól ma is valamit tanulni, mert én tanulásnak és haladásnak embere vagyok. T. ház! Ma nem nekem, de a kormánynak és a képviselőház többségének tanulnia kellett volna egy-két szót, mely abból áll, mit igen t. képviselő társam Clementis mondott, hogy az országban az idegen katonaság minél előbb eltávolittassék. Ezt szeretném, ha nemcsak a képv. ház többsége, hanem az egész ország hangoztatná, mert ha ez nem történik: az országban békesség, az országban nyugalom, az országban szerencse és boldogság nem létezhetik. (Igaz! Ugy van! a szélső bal oldalon.) Különösen szükséges lett volna a pénzügyminiszternek megtanulni eme két szót, és akkor talán az ország többsége, a zaklatott nemzet megbocsátotta volna neki ama, csak javaslatban előadott törvényjavaslatot, mely szerint ő ez országban még a lőrét is meg akarja adóztatni. (Átalános derültség.) Magyarország lakói méltán aggódnak, méltán nyugtalankodnak, (Felkidliásoh a jobb oldalon; Hol? Merref) mert a mióta az ország fönáll, ily t.-javaslattal alkotmányos polgár, de még kevésbbé alkotmányos miniszter nem lépett a ház elé. Tanulja meg a t. miniszter ur e két szót, ha azt akarja, hogy az országban megfizessék az adót, a mit ma ajánlatképen mondott egyik t. képviselő urnák, hogy t. i. biztassuk a a népet az adó lefizetésére. Fogjuk az adót fizetni, bár mennyi lesz is, de távolítsák el az idegen katonaságot, eszközöljék, hogy hazánk forrásaiban idegen ember többé ne itassa lovát, hogy idegen ember ne tapossa egyenruhában e szent földet, és akkor meg lehetünk győződve, nem lesz szükség adóexecutióra, beviszi az adót minden ember, mert a nagyszámú katonaság nem emészti fel_ a szegény embernek utolsó falat kenyerét. (Elénk helyeslés a szélső bal oldalon.) De még, t. polgártársaim! a vallás- és közoktatási miniszter urnák is lehetett volna e szót megtanulni: mert hiszen a nemzet ő rá is neheztel, neheztel méltán az országgyűlési többségre, mert hiszen oly szives volt a t. vallás- és közoktatási miniszter ur hatalmas ékesszólásával a szent székek megtartása mellett szónokolni. Szükséges lett volna belügyminiszter urnák is e pár szót megtanulnia, (Derültség) hogy a nemzet ne haragudjék, ne nyugtalankodjék, ne legyen aggodalommal telve, mikor a miniszte rium hivatalában alig lát más embert, mint azokat, a kik a lefolyt 19 év alatt álruhába öltözve, bujkálva az egész országban jártak a békés polgárok lakásai elé, hogy meghallják és bogy a hatalomnak megsúgják: mit beszél a hazafi és mint panaszolkodnak egymásnak. S t. polgártársaim! a helyett hogy magyarok alkalmaztattak volna, ilyenek alkalmaztattak. Ezek alkalmaztattak legnagyobb részt más minisztériumokban is, (A dologral) láttam azokat ott is. Tapasztaltam épen ma, hogy a miniszter urnák közegei az iránti haragból, mert nem keltem föl 7

X

\

2 órakor, hamarjában, hogy házamat megmotozhassák; ennélfogva restellik a dolgot, és engem, mint a régi időben, vagy mint ma is mindenképen exeeutióhoz szoktatnak. (Derültség.) En az adót szívesen megfizetem a magyar embernek; (A dologra!) de nem szeretem, ha az absolut kormányműiden közege a magyar minisztériumnak majd minden hivatalánál alkalmazva van. (A dologra !) Ezen dolgokért, uraim, a nép nyugtalankodik, békétlenkedik, és szükség, hogy a miniszter, megtanulja Clementis képviselőtársam azon szavait „el, ki az idegen katonákkal! el a német hivatalnokokkal!" s azok helyébe alkalmazzunk magyar hazafiakat, és akkor, t. polgártársaim! nem fog adhatni senki a ház asztalára oly törvényjavaslatot, melyet mi el ne fogadnánk. Mi nem pártolhatjuk e törvényjavaslatot azért, mert nem áll egészen Ivánka képviselő társamnak „okoskodása, midőn azt monda: előbb alkalmat kell adni a magyarnak, hogy előfoduló esetekben — mitől Isten a szegény hazát mentse meg — mutassa meg, hogy tud-e verekedni. Kérdem a képviselő úrtól, hol volt 1848—49-ben ? nem olvasta-e a haza ezer éves történelmét, hogy a magyar katona, a honvéd, ha háború idején magyar tisztektől vezéreltetik, tud-e verekedni vagy nem ? hogy ha tudniillik elovassa az 1848 — 49-iki hadjáratnak történetét, hogy ha megkérdezi Clementis képviselő úrtól, míkép verekedett a honvéd akkor, midőn Kápolna, Isaszeg, Komáromnál vagy más száz helyen verekedett? Nem szükséges bevárni, hogy a magyar honvéd mutassa meg, mit tud; hanem szükséges, hogy a magyar honvédelmi miniszter teljesítse szavait. Ő tudniillik azt mondta, hogy Magyarország lakói mindent, de mindent megnyertek. Igenis megnyertük és megkaptuk az elmúlt kormány minden hibáját és minden roszaságát, de ujat nem nyertünk semmit. (Ellenmondás a jobb oldalon.) T. képviselőház! Én hazám törvényeire támaszkodva, a melyek előttem mindig tiszteletben fognak állani, de tekintve a.it is, hogy az -osztrák seregben még mindig létezik ama szel-