Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-27

444 27. országos ülés június i2. 1869. t szadovai huszár. Es Tisza Kálmán t. képviselőtársam legjobb akarattal sem fogja czélját elérhetni, t. i. hogy a haza megvédve legyen, ha ezen törvényjavaslat ugy léptettetik életbe, a mint szándékoltatik; ha a magyar katona német tábornokok vezénylete és feketesárga zászlók alatt kényszerülve, és nem lelkesedésből megyén a csatatérre; ha nem azon tudat, hogy hazáját védi, de a nagyhatalmi állás, ábrándjai után kapkodó kormány által kényszerítve áll a tűzben: bizony nem megvédeni, sőt veszélybe fogja dönteni a hazát. S meg lesz a közösügyek drága gyümölcse, a vereségnek közös szenvedése. Mégis különös az, t. ház, hogy a trónbeszédben világosan megmondatik, miké]? a külállamok irányában fenálló barátságos viszonyaink biztos kilátást engednek az iránt, hogy a bel reformok keresztülvitelére szükséges béke és nyugalom nem fog megzavartatni. Már, kérem szívesen, ha a béke biztos: nem tudom felfogni, mire való ily mértékben és ily időben annyi ujoncz, mint a mennyi a törvényjavaslatban mondatik % ha pedig nem biztos a béke, ismét nem látom át, miért rózsaszínben festeni a dolgokat, ha azok feketék? Méltóztassanak meggondolni, három korosztály helyett ötöt vonni kötelezettségbe egyszerre: az 1868-iki törvénynek világos rendelete ellenére, és tenni az ujonczozást augusztus és szeptember hónapokra, ismét ama törvénynek világos rendelete ellenére, ez, t. ház! nem oly csekélység, ez nagy dolog. Méltóztassanak meggondolni, hogy egész felső Magyarországon az aratás, alsó Magyarországon a betakarítás és nyomtatás kezdete ezen hónapokra esik; azon munka tehát, melynek alkalmas időbeni gyors bevégzésétől a termelő egész évi jövedelme, mindennapi kenyere van feltételezve. Itt milliókról van kérdés: mert azon hónapokban, ezen legnagyobb munka folyama alatt, 43,000 ujonczot, s igy ugyanannyi munkára legképesebb kezet vonni el a munkától, első sorban, de elvonni második sorban még háromnégyannyi ezerét a szülők, rokonok és barátok kezeiben, kik a besorozott ujonczot nem csak a besorozás helyére, hanem odáig kisérik, a meddig leiét; mert nem tudják, fogják-e az ujonczot ismét viszontláthatni; és igy a 43,000 ujonczhoz még ezt is hozzá kell venni; tessék már most felszámítani, mennyi kéz vonatik el azon munkától, melynek alkalmas időben bevégzésétől függ az egész évi jövedelem ? És hogy lehet ezt tenni Magyarországon, hol, megvallják önök mindnyájan, hogy az adó már annyira hágott, miszerint a vagyontőke van megtámadva ? miként lehet igy és ily időben ujonczozni, és a trónbeszédben kimondani, hogy a béke biztosítva van ? engedelmet kérek, én ezt felfogni nem tudom. r En, mint képviselő, kötelességemnek tartom azoknál fogva, -melyeket elmondani szerencsém volt, és a mik előttem elmondattak, e törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául el nem fogadni. (Elénk helyeslés a szélső bal oldalon.) Simonyi Lajos b.: T. ház! Azon elveket, melyeket igen t. képviselőtársam Clementis ur előhozott, osztom én is. Óhajtom én, hogy béke idején minél kevesebb honpolgár viselje a fegyvert; óhajtom azt, hogy az idegen seregek az országból vitessenek ki, és a magyar seregnek azon részei, melyek külföldön vannak, mielőbb hozassanak be; óhajtom azt, hogy béke idején a hadsereg a lehető legkisebb mennyiséget képezze; de egyszersmind óhajtom azt is, hogy az országnak harczképessége megmaradjon. S ép azért, mivel óhajtom, e törvényjavaslat részletes tárgyalásába belenyugszom, és pedig azért: mert nem tartom elfogadhatónak azon okot, hogy mivel béke van, tehát ujonczozás ne eszközöltessék. Mert mit jelent ez? Ha béke idején ujonczozás nem történik, akkor azoknak, kik jelenleg fegyver alatt állanak, folytonosan ott kellene maradniok. Mi pedig ezt nem akarhatjuk ; hanem mindenesetre akarjuk azt, hogy a fegyverszolgálatnak, még béke idején is, nehéz feladatát felváltva teljesitsék a polgárok, s egy-egy polgár, a lehető legrövidebb ideig álljon fegyver alatt, és ép ezért fogadjuk el e tőrvényjavaslatot, részletes tárgyalás alapjául. Az átalános hadkötelezettség, s azon uj védrendszer következtében, mely a múlt évben elfogadtatott, kell minden esztendőben ujonczozásnak történni. Mert ha nem történnék, az csak azon honpolgároknak esnék terhére és kárára, kik jelenleg a hadseregbe be vannak sorozva. Ezen oknál fogva, azt hiszem, hogy igen téves és hibás értelmezés az, hogy mi e törvényjavaslatnak átalánosságban való elfogadása által a hadsereget szaporítani akarjuk, mert igen jól tudjuk, hogy a hadsereg szaporítása érdekünkben nem áll, hanem érdekünkben áll az, hogy a fegyver alatt álló nép felváltassék. Történt még azon nyilatkozat, hogy, miután mi többen ezen törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául elfogadjuk, tehát elfogadjuk már magát a törvényjavaslatot minden tekintetben. Bocsánatot kérek, ez nem áll; mert ha bárki részletes tárgyalás alapjául egy törvényjavaslatot elfogad, még mindig nyitva áll az ut előtte, hogy azon változásokat, és az illető pontokra nézve észrevételeket tegyen. Epén e tekintetben nekem is lesz észrevételem, s ha az illető pont előforduland, én arra észrevételemet és indítványomat meg fogom tenni. De miután azt nem akarhatom, hogy azok, kik jelenleg fegyver alatt állanak, mindig ott