Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-27

444 27. országos ülés június i2. 1869. t szadovai huszár. Es Tisza Kálmán t. képviselő­társam legjobb akarattal sem fogja czélját elér­hetni, t. i. hogy a haza megvédve legyen, ha ezen törvényjavaslat ugy léptettetik életbe, a mint szándékoltatik; ha a magyar katona német tábornokok vezénylete és feketesárga zászlók alatt kényszerülve, és nem lelkesedésből megyén a csata­térre; ha nem azon tudat, hogy hazáját védi, de a nagyhatalmi állás, ábrándjai után kapkodó kor­mány által kényszerítve áll a tűzben: bizony nem megvédeni, sőt veszélybe fogja dönteni a hazát. S meg lesz a közösügyek drága gyümölcse, a ve­reségnek közös szenvedése. Mégis különös az, t. ház, hogy a trónbe­szédben világosan megmondatik, miké]? a külál­lamok irányában fenálló barátságos viszonyaink biztos kilátást engednek az iránt, hogy a bel re­formok keresztülvitelére szükséges béke és nyu­galom nem fog megzavartatni. Már, kérem szí­vesen, ha a béke biztos: nem tudom felfogni, mire való ily mértékben és ily időben annyi ujoncz, mint a mennyi a törvényjavaslatban mondatik % ha pedig nem biztos a béke, ismét nem látom át, miért rózsaszínben festeni a dol­gokat, ha azok feketék? Méltóztassanak meggondolni, három korosztály helyett ötöt vonni kötelezettségbe egyszerre: az 1868-iki törvénynek világos rendelete ellenére, és tenni az ujonczozást augusztus és szeptember hónapokra, ismét ama törvénynek világos rende­lete ellenére, ez, t. ház! nem oly csekélység, ez nagy dolog. Méltóztassanak meggondolni, hogy egész felső Magyarországon az aratás, alsó Magyar­országon a betakarítás és nyomtatás kezdete ezen hónapokra esik; azon munka tehát, melynek al­kalmas időbeni gyors bevégzésétől a termelő egész évi jövedelme, mindennapi kenyere van feltéte­lezve. Itt milliókról van kérdés: mert azon hó­napokban, ezen legnagyobb munka folyama alatt, 43,000 ujonczot, s igy ugyanannyi munkára legképesebb kezet vonni el a munkától, első sorban, de elvonni második sorban még három­négyannyi ezerét a szülők, rokonok és barátok kezeiben, kik a besorozott ujonczot nem csak a besorozás helyére, hanem odáig kisérik, a med­dig leiét; mert nem tudják, fogják-e az ujonczot ismét viszontláthatni; és igy a 43,000 ujonczhoz még ezt is hozzá kell venni; tessék már most felszámítani, mennyi kéz vonatik el azon mun­kától, melynek alkalmas időben bevégzésétől függ az egész évi jövedelem ? És hogy lehet ezt tenni Magyarországon, hol, megvallják önök mindnyá­jan, hogy az adó már annyira hágott, miszerint a vagyontőke van megtámadva ? miként lehet igy és ily időben ujonczozni, és a trónbeszédben kimondani, hogy a béke biztosítva van ? engedel­met kérek, én ezt felfogni nem tudom. r En, mint képviselő, kötelességemnek tartom azoknál fogva, -melyeket elmondani szerencsém volt, és a mik előttem elmondattak, e törvény­javaslatot részletes tárgyalás alapjául el nem fo­gadni. (Elénk helyeslés a szélső bal oldalon.) Simonyi Lajos b.: T. ház! Azon el­veket, melyeket igen t. képviselőtársam Clementis ur előhozott, osztom én is. Óhajtom én, hogy béke idején minél kevesebb honpolgár viselje a fegyvert; óhajtom azt, hogy az idegen seregek az országból vitessenek ki, és a magyar sereg­nek azon részei, melyek külföldön vannak, mielőbb hozassanak be; óhajtom azt, hogy béke idején a hadsereg a lehető legkisebb mennyiséget képezze; de egyszersmind óhajtom azt is, hogy az ország­nak harczképessége megmaradjon. S ép azért, mivel óhajtom, e törvényjavaslat részletes tár­gyalásába belenyugszom, és pedig azért: mert nem tartom elfogadhatónak azon okot, hogy mi­vel béke van, tehát ujonczozás ne eszközöltes­sék. Mert mit jelent ez? Ha béke idején ujon­czozás nem történik, akkor azoknak, kik je­lenleg fegyver alatt állanak, folytonosan ott kellene maradniok. Mi pedig ezt nem akarhat­juk ; hanem mindenesetre akarjuk azt, hogy a fegyverszolgálatnak, még béke idején is, nehéz fel­adatát felváltva teljesitsék a polgárok, s egy-egy polgár, a lehető legrövidebb ideig álljon fegyver alatt, és ép ezért fogadjuk el e tőrvényjavaslatot, részletes tárgyalás alapjául. Az átalános hadkötelezettség, s azon uj véd­rendszer következtében, mely a múlt évben el­fogadtatott, kell minden esztendőben ujonczozás­nak történni. Mert ha nem történnék, az csak azon honpolgároknak esnék terhére és kárára, kik jelenleg a hadseregbe be vannak sorozva. Ezen oknál fogva, azt hiszem, hogy igen téves és hibás értelmezés az, hogy mi e törvényjavas­latnak átalánosságban való elfogadása által a hadsereget szaporítani akarjuk, mert igen jól tudjuk, hogy a hadsereg szaporítása érdekünkben nem áll, hanem érdekünkben áll az, hogy a fegy­ver alatt álló nép felváltassék. Történt még azon nyilatkozat, hogy, miután mi többen ezen törvényjavaslatot részletes tár­gyalás alapjául elfogadjuk, tehát elfogadjuk már magát a törvényjavaslatot minden tekintetben. Bocsánatot kérek, ez nem áll; mert ha bárki részletes tárgyalás alapjául egy törvényjavaslatot elfogad, még mindig nyitva áll az ut előtte, hogy azon változásokat, és az illető pontokra nézve észrevételeket tegyen. Epén e tekintetben nekem is lesz észrevételem, s ha az illető pont előforduland, én arra észrevételemet és indítvá­nyomat meg fogom tenni. De miután azt nem akarhatom, hogy azok, kik jelenleg fegyver alatt állanak, mindig ott

Next

/
Thumbnails
Contents