Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-27

27. országos Ülés június 12. 1869. 443 delmi miniszter azon örvendetes tudósítással lepte volna meg a tőrvényhozást, hogy beváltotta vala azon igéretét, melyet a múlt évben tőn; elvártam volna, hogy értesített volna bennünket, hogy ime már a magyar ezredek mind haza érkeztek, hogy a magyar ezredekben ezentúl kizárólag magyar tisztek alkalmaztatnak; elvártam volna, hogy ezentúl a magyar ujonczok nem csak gyalog és lovas, hanem tüzér és mérnöki ezredekbe is fognak soroztatni, mert ez szintén igéret volt; elvártam volna, hogy ime most már a XII. t. ez. értelmében valóságos magyar hadsereg van: van gyalogság, lovasság, tüzérség, mérnöki kar, vezéri kar, és mind ezek szervesen magyar dandárokba, hadosztályokba, hadtestekbe vannak csoportosítva, magyar tábornokok vezérlete alatt. Minden inkább történt, t. ház! csak ez nem. A kormány, a hatalom újra áldozatot kér tőlünk. Nem mondja meg, hogy miért. A trónbeszéd békéről beszél, és tőlünk annyi ezer ujonezot kérnek, mintha foglalási vagy reconpensationalis, vagy nem tudom, miféle háborút akarnánk kezdeni. Igen t. képviselőtársam, Tisza Kálmán ur, ugy tévé fel a kérdést: vajon akarjuk-e biztosítani a hazát a megtámadás ellen? En azt hiszem, igen. De azt kétségbe merem vonni, hogy csak az által biztosítjuk a hazát, a magyar hazát, a magyar haza ellenségei ellen, ha e törvényjavaslatot, a mely előttünk van, a részletes tárgyalás alapjául elfogadjuk. {Helyeslés a szélső bal oldalon.) En azt hiszem, a magyar hazát, a magyar haza ellenségei ellenében sokkal jobban biztosithatnók magyar hadtestek által, nem csupán szervezetlen magyar gyalog s lovas ezredek által," beosztva osztrák hadtestekbe, hadosztályokba, osztrák tábornokok, zászlók alatt. (Igaz! a szélső bal oldalon.) Nagyon rövid az, a mit előhozok, és e tekintetben igen t. barátom Clementis Gábor felszólalásához járulok. En csak annyit mondok, hogy épen a jelen pillanatot látom a legalkalmasabb pillanatnak arra, hogy a magyar kormány a trón elé járulva, a nemzet óhaját tolmácsolja; ép ezen jelen pillanatot látom legalkalmasabbnak erre: mert e perezben még béke van, de meddig fog a béke tartani a Szajna partjain ? ' — En, mint igaz, loyalis hazafi, azt akarom, hogy most, midőn még béke van, engedjen a hatalom a nemzet törvényszerű óhajtásának, és nem akarhatom, hogy a hatalom csak majd akKor adja meg ismét ezen általa úgynevezett engedményeket, midőn Európa lángba lesz borulva, de azután, mihelyt a vihar ismét lezúgott, a nemzetnek azt mondhassa, hogy kicsikarta azokat. Tehát ismételve mondom, azt akarom, hogy a nemzet törvényszerű óhaját a kormány a lejedelem előtt épen most hathatósan tolmácsolja, és épen azért nem lehetek oly szerencsés, hogy e törvényjavaslatot részletes vita alapjául elfogadhassam. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Rákóczy János : Tisztelt képviselőház! Tisza Kálmán képviselőtársam azt monda: kell, hogy a t. ház a haza megvédéséről gondoskodjék: mert látjuk, hogy Európa minden nemzete egyaránt gondoskodik, és mert kell, hogy a haza megvédéséről gondoskodva legyen, azért fogadta el ő a törvényjavaslatot részletes vita alapjául. Igaza van Tisza Kálmán t. képviselőtársamnak tökéletesen; de mi épen abban kételkedünk, hogy ezen törvényjavaslat életbe léptetésével a haza megvédve legyen. En arról vagyok meggyőződve, hogy ezen törvényjavaslatnak életbeléptetésével épen az ellenkezője fog annak történni , a mit a haza megvédésének kell tartanunk és hinnünk. Olyaténképen hiszem én, hogy meg lesz védve e haza, ha ily törvényjavaslat lép életbe a hazában, mint meg volt védve a königgratzi és szadovai csaták alkalmával, (Két csata volt az?) midőn itt a megsebesült magyar katonák a csatatérről visszajővén, és kérdeztetvén, hogy hát idáig jutott a magyar huszár, hogy ilyen állapotban, a hátán sebekkel jön haza a csatatérről, magát tönkre veretni engedvén, hát futni is tud már a magyar huszár? Es a sebesült huszár azt feleié rá — élünk sokan saját füllel halló tanúi — : „Hát miért verekedjem én, uram ? ezért a provisoriumért V (A szélső bal felől: Ugy van! Derültség jobb felől.) Már, t. ház ! a magyar meg tudta hazáját védeni ezredév óta. Mutasson a történelem nemzetet hasonlót, mely koronás fejedelmének és hazájának védelmére áldozatkészebben állott volna a csatasikra, mint a magyar! Nem tud felmutatni egyet sem. De a magyarnak tudnia kell, hogy hazáját védi és ezredéves alkotmányát, és védi szellemét, ősi hagyományait és szokásait : mert ha nem igy védi, Szadova és Königgratz lesz belőle; a sebesült huszár egy szó változtatással ugyanazon feleletet fogja adni, ez egy szó: a provisorium helyett: a delegatió. En meg vagyok győződve, hogy ha Magyarországban kimondatik, mint Clementis t. barátom megjegyezte, hogy a magyar nemzetnek önálló hadserege van, és kell ujoncz, nem 43,000, 32,000 helyett, hanem kell háromannyi, lesz háromannyi is, és ezen ujoncz örömmel, ha tudni fogja, hogy hazáját védi, minden áldozatra készen menend a csatatérre, de ezredéves háromszínű lobogója s nem a feketesárga szín alatt. A 43 ezer ujoncz, ezen érzelem, ezen lelkesülés nélkül nem fogja megvédeni a hazát, hanem felelni fog, mint a