Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-27

442 27. országos ülés jmius 12. 1869. zetben áll országunk, miféle körülmények azok, a melyek a megajánlásnak szükségét javasolják? Vannak-e ellenben olyanok, a melyek ennek megtagadását igénylik? Ha ezt taglalás alá veszem: ugy találom, hogy minekünk ezen ujonczozási kérelmet vagyis ujonczi törvénynek meghozatalát nem lehet mostan megállapítanunk azért — mert hiszen tudjuk azt, t. ház! hogy 1867-ben, 1868-ban, midőn ujonczoknak kiállítását kivánta a kormány, mielőtt ezt teljesítette volna a t. ház — okát adta, hogy miért kívánja az ujonczokat — feltárta, felderítette a képviselőház által kinevezett küldöttség előtt, hogy micsoda indokok azok, a melyek szükségessé teszik az ujonezoknak ez évben kiállítását. Ez most nem történt. Másik, t. ház! azon körülmény, hogy az ujonczok mi módon történendő kiállítása iránti normativum is — úgy volt legalább régibb időben 1830—40-ben és előbb is, később is, t. i. hogy a normativum, azaz szabály, a melyet az illetőknek az ujonczok kiállításánál szem előtt kell tartaniok, a ház elé terjesztetett, jóváhagyás és megrozstálás végett. Ez is elmaradt most. A harmadik pedig az, hogy a honvédelmi miniszter ur indokolásában nem mondja ki azt, hogy nagy szükség van az ujonczok kiállítására, hanem azt mondja, hogy „sem a világhelyzetben, sem a monarchia bei-életében nem mutatkozván semmi oly változás, a mi a sorhadnak (haditengerészetnek) törvényileg szabályzott létszámra emelése végett évenkint szükséges ujoncz illeték ez évben is kiállítását elengedhetővé tenné, ezen illeték kimunkálandó volt." Tehát nem mondja, hogy oly szükség merült lel, melynélfogva ezen évben is ujonczokat kiállítani kell, ezen iszonyatos teherrel járó véradót, mely egyszersmind a nemzetnek mind anyagi mind szellemi tekintetben elszegényitését és eltehetetlenitését vonja maga után. Mert ha évenkint ily mérvben vétetnek ki az ujjonezok a nemzet testéből, itthon nem marad más, mint a csonkák, bénák, öregek, asszonyok és gyermekek, (Derültség) a többiek pedig, mint, most történik, idegen nemzetek jogainak, szabadságának, alkotmányos követeléseinek elnyomására használtatnak idegen földön, ha a hatalom érdeke azt követeli, aminthogy a hatalom érdeke nagyon gyakran követeli; tehát, t. ház, miután a honvédelmi miniszter ur nem adott az iránt felvilágosítást, hogy kívülről oly veszély mutatkoznék, a melynél fogva hajlandóvá tenné a magyar nemzetet ezen nagy véradó megajánlására: én nem látom szükségét, hogy ezen törvényjavaslatba bele bocsátkozzunk és azt tárgyaljuk. Nem pedig, annál kevésbé, mert az 1868-diki ujonczmegajánlások feltételei közt ott áll, hogy a magyar hadseregbe kizárólag magyar tisztek fognak beosztani. (Egy szó jobbról: A mmnyiben lehet!) A mennyiben lehet ? Hiszen akkor ez nem volna egyéb, mint szemfényvesztő szójáték. (Derültség.) Lehet; csak akarni kell. (Helyeslés a szélső' bal oldalon.) Hogy tehát lehet, arra nézve akadály nincs, akadály csak a nem akarás. Mondom tehát, csak azon feltétel alatt ajánlotta meg a törvényhozás az ujonczokat, hogy a magyar hadseregnél egyedül magyar tisztek alkalmaztassanak. A másik feltétel az volt, hogy a magyar ezredek a külföldről ide a hazába behozassanak, az idegenek pedig innen kivitessenek. (Ugy van!) Meg is igértetett ez szép szavakkal. (Igaz!) De teljesittetett-e? Itt van-e a magyar hadsereg? Nem hogy a magyar hadsereg itt volna, hanem — ugy látom — hogy a honvédelmi miniszter ur az 1868. XII. t. ezikket a közösügyes tör* vényt, melynek alkotása mellett annyira buzgólkodott, (Derültség) azon a mi ellenzésünkkel létrejött törvényt megtartani sem látszik most már jónak előtte. A törvényjavaslatban arra sem érdemesiti, hogy — midőn ujonczokat kér — magyar hadseregről tegyen említést, hanem valami magyar hadcsapatról, vagy mi az ördög, (Atalános derültség.) azaz csak magyar csapatokról tesz említést. Hát ez már micsoda tarka növény? (Kaczagás) miért nem kereszteli a gyermeket ugy a mint kell ? Vagy miért nem adja meg a törvényes nevét, melyet a Xll-ik t. czikk megadott: a magyar hadsereg ! Hát már azt is meg akarják tagadni, azt is el akarják ily módon a nemzettől sajátítani, a mit még egy év előtt nagy szűkmarkúsággal mégis legalább elméletileg elismerni jónak láttak? Én azt mondom, már csak ez is elegendő a gondolkodó magyar főben (Nevetés) oly aggodalmakat idézni elő, hogy a többiekkel egybevetve, egy csoportba foglalva, a törvényjavaslatot tárgyalás alapjául el ne fogadjuk, és pedig jelesen, miután az ujonczozási szabályok szükségének minősége feletti felvilágosítás, idegen földről a magyar hadseregnek ezen hazába beszállítása, magyar tiszteknek magyar ezredekhez alkalmazása, és azután egy szóval a mi a magyar hadsereg fogalmához megkívántatik, hogy az egyszersmind az alkotmányra is esküdjék fel, (Hangok jobb felöl: Hiszen nincs alkotmány! Hiszen eladtuk az alkotmányt!) — mert a magyar hadsereg idegenre csak nem esküdhetik — mind ezek bevéve nincsenek én addig, a migbevéve nem lesznek, ezen törvényjavaslatnak tárgyalásába való menetelt nem látom szükségesnek. (Derültség és helyeslés.) Schvarcz Gyula: T. ház! Részemről • elvártam volna, hogy mielőtt a kormány a törj vényjavaslatot a ház asztalára teszi, a honvé-