Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-27
27. országos Ülés június 12. 1869. 137 ős idők óta és létezni fognak, mig csak harez lesz. Erre nézve történelmünk is tömérdek tanúságot nyújt. Vajon 1260. körül, midőn egy tekintélyes magyar lovascsapat a stillfriedi már elveszett csatát ismét hebyreállitotta s győzelmesen kivívta és I fíudolf trónját, koronáját biztosította'? vajon 1849-ben, 1853-ban, 1859-ben, a dán expeditióban, az 1866-ki hadjáratokban megkivántatott-e, hogy a szövetséges részek egységes vezényszó alatt, egységes jelvények alatt harezoljanak 1 Korántsem ! Azok tehát, kik untalan a hadsereg egységességének szükségességét hangoztatják, bárha megnyitnák kebleket azon meggyőződés előtt, miszerint az általam szorgalmazott elkülönzése és önállósítása a magyar hadseregnek korántse fogná az állam nagyhatalmi állását megingatni, hanem igenis azt erősbitené. A két rész kielégedve és megnyugtatva, az összetartozás és a kölcsönös védelem eszméjétől áthatva, bizonyára nagyobb lelkesedéssel és több kitartással küzdend, mint a mostani gyűlölt össze olvasztás mellett. (Helyeslés a bal oldalon.) T. ház! Közéletünkben a bizalmatlanságnak úgyis annyi nyoma van. Kérjük fel kormányunkat, miszerint oda törekedjék, hogy azon okok, melyek a népek és az uralkodók közti egyetértést, szeretetet, tiszteletet megingatják, mielőbb eltávolíttassanak; s ezen okok élére sorozom azon absolut uralmi maximát, a mely szerint egyik népet a másik nép által kell leigázva tartani, (ügy van! a szélső bal oldalon.) Oppressiót a polgárisodás és tudomány nem tür többé, s az állambölcseség kétségkívül abban culmmál, hogy a közelgő veszélyt eleve felismerni és bizton elhárítani tudja. El tehát az idegen haddal! Jőjenek vissza saját testvéreink! (Helyeslés.) A t. kormány pedig legyen meggyőződve arról, hogy ezen intézkedésből az államra nézve megmérhetlen haszon háramolnék; mert hisz mind addig, mig saját önálló hadunk nincsen, az államfüggetlensége, a népszabadsága, az alkotmányosság, sőt még bizonyos tekintetben oelső ügyeink rendezése is merő illusio. (Igaz! a bal oldalon.) Legyen szabad kimondanom a reményt, hogy az igen t. kormány ez irányban a lépéseket haladéktalanul meg fogja indítani, és ha sikerülend neki — a mi felett nem is kételkedem — a czélt elérnie, legyen megg} 7 őződve, hogy az egész nemzet szeretettel, tisztelettel, és hálával fogja őt körülvenni. Ajánlom javaslatomat a t. ház figyelmébe. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal oldalon.) Máriássy Béla: T. ház! Az ujonczok megszavazása a legfontosabb országgyűlési jogok egyike,"s épen azért, mert igen fontos, az országgyűlésnek óvatosan kell eljárnia. A hazát nem szabad védelem nélkül hagyni, mert különben a szomszédoknak martaléka lesz; de más részről nem szabad a haza lakosságától oly áldozatokat kívánni, melyek a haza erejét kimerítik, és melyek az államkapesolatot elviselhetetlen teherré teszik. T. ház! Szerintem tehát mindenekelőtt megfontolandó: vajon kötelesek vagyunk-e teljesíteni ezen törvényjavaslatot? vajon ezen törvényjavaslat szükséges-e, mellőzhetetlen-e ? Ezen törvényjavaslatban 39433 ujonez követeltetik az országtól. Az 186 S-ki honvédelmi törv, azonban az ország hadjutalékát 32900 emberben állapítja meg. Ezen hadjutaléknak " 10 része évenkint a hadseregből kilép, e szerint Magyarország csak ezen Vio részt köteles pótolni ezen Vio rész pedig nem 39 ezer; hanem 32 ezer embert tesz. Igaz ugyan, hogy az indokokban meg van említve a fogyaték, de a honvédelmi törvényben a fogyatékról szó téve nincs, tehát Magyarország csakis ezen Vio részt köteles kiállítani. E szerint tehát meggyőződésem szerint e törvényjavaslat nem felel meg a törvény kívánalmainak, mert ez a hadseregnek valóságos emelése. Kétségtelenül ott, hol a szükség parancsolja, a nemzet vérével nllérkedni nem szabad; de én a jelen esetben egyátalán vérpazarlás szükségét nem látom: mert hiszen békében vagyunk, s a legmagasabb trónbeszéd, is biztosított bennünket, hogy senki által sem fény égettetünk. Ezen megszavazandó illeték nélkül is 700,000 főre megy Magyarország és az osztrák birodalom hadserege, ez pedig sokkal több, mint a mennyi a bel béke föntartására szükséges, sokkal több, mint a menynyivel hirtelen, rögtöni megtámadást feltartani ne lehetne. Magyarországnak ezélja terjeszkedés egyátalában nem lehet, mert az ország kiterjedése elegendő nagy, földünkön megélhetünk, de nem terjeszkedhetünk, különösen pénzügyi tekintetben nem : mert az utolsó busz évi uralom Magyarország erejét teljesen kimerítette, sem hitelünk, senl pénzünk nincsen; de érdekünk sem kivánja a kiterjeszkedést, mert nincsenek fajrokonaink a határon kivül, kik tőlünk védelmet kívánnának. Ennélfogva én a hadsereg-felemelést sem czélszerünek, sem kívánatosnak nem tartom. Nem osztozhatom a korosztályokra nézve tett változtatásban sem. Az 1868-ki törvényben három korosztály van megállapítva, jelenleg pedig öt kői-osztály kívántatik, vagyis: ezen törvényjavaslat kettőt előlegezni akar. Ha minden évben kettőt előlegezünk, akkor az ország védelmi ereje ki lesz merítve, s midőn talán legszükségesebb lenne, nem lesz hadképes katonánk. Nem tartom helyesnek az ujonezozás idejének megváltoztatását sem, mert átaláaosantudva van, miszerint a magyar katonaság nagy része
