Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-27

438 27. országos ülés június 12. 1869. munkásokból áll, kik egész évi keresetűket a nyári idényben keresik meg, vagyis Julius, augusztus és szeptemberben. Az 1868-ki törvény épen ezen indoknál fogva, de az azelőtti eljárás is, az ujonczozás idejét a téli hónapokra szabta, s a jelenlegi törvény azt a nyári hónapokra szabván, nagyon sok családot megfoszt kereset módjától, s igen soknak lehetetlenné teszi, a drágán megadóztatott jövedelmi termékek betakarítását. Es igy én magát ezt is igen helytelennek tartom, s megvallom, nem tudom: miért tette a közpoti bizottság — talán csak azért, hogy látszassák, hogy vele foglalkozott—miért tette, az időt első augusztusról 15-kére? Hiszen az tökéletesen mindegy, két héttel előbb vagy később. T. ház! Miután mi egyátalában nem fény égettetünk; miután ha körül nézünk Európában, a legközelebbi államok készülődései sem bennünket nem érintenek, sem a politikai mozgalmak ránk nézve nem veszedelmesek, mert Németország egysége, mely leginkább előtérben van, nem csak érdeke ellen nincs Magyarországnak, sőt inkább óhajtanunk kell, mert az egységes Németország Magyarországnak, legbiztosabb szövetségese lesz; (Ugy van! a szélső lal oldalon) de nem avatkozhatunk be az aldunai ügyekbe sem, mert végre mint szabad nemzetnek nekünk örülnünk kell, ha a szabadság eszméi mindenütt terjednek, örülnünk kell, hogy azon tartományok, melyek kiegészítő részét képezték Magyarországnak századokon keresztül, szabadok és önállók lesznek; miután tehát itt azon szurony okra, melyek hazánkban a kényuralmat 20 esztendeig fentartották, szükségünk többé most nincs, mert ugy látszik honvédelmi miniszterünk is van; miirfcán kül megtámadástól egyátalán nem félhetünk: én ez előterjesztett törvényjavaslatot tárgyalási alapul részemről el nem fogadhatom. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Ivánka Imre: T. ház! Ha valamit ki kell vinni és végrehajtani, mindig a főczélt tekintem, mely felé törekszem, s igyekszem azon főczélt a lehető legjobb és legközelebbi utón elérni, habár ez ut néha kellemetlenségeken is vinne keresztül. P. o. Budára akarnék menni az arénába ott a tunnelen venném keresztül utamat, mely ut a kellemetlenségekben bővelkedik, semhogy felmászszam a hegyre és onnan kerüljek le a Horváth-kertbe. Az ón czélom, melyet el akarok érni, az, hogy nemzeti, kevés költséggel eltartható hadseregünk legyen. Ezen főczél elérésére irányzott minden törekvésem; és valahányszor e tekintetben alkalmam volt nyilatkozni, minden nyilatkozatom ugyanez irány felé volt intézve. (Helyeslés.) A jelen működés, a mely szintén kitűzött czélom felé vezet, a honvédségnek minél előbb és minél számosabb felállítása. Mert azon meggyőződésben élek: ha majd alkalom fog nyílni, a mely bebizonyítja azt, hogy a magyar szellemben felállított honvédség mindazon kellékeknek megfelel, a melyekkel rendesen szervezett hadseregnek birnia kell, és a kételyekre alapos ok nincsen, akkor elfogjuk érni az időt, midőn egész védrendszerűnket a honvédség alapjára vezethessük vissza és leszünk ott, hogy olcsó és nemzeti hadseregünk lesz. (Aialános helyeslés.) Ezen irányeszméből kiindulva a jelen törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom; elfogadom néhány észrevételem mellett, melyeket bátor leszek előadni. (Halljuk!) A törvényjavaslatban öt korosztály van felvéve a jelenlegi ujonczozáson, a védtörvény szabta három korosztály helyett. Meggyőződésem, hogy az átalános védrendszer fentartására három korosztály rendesen elegendő, mert hiszen ha nem volna igy, akkor jövőben az egész rendszer magában összeroskadna. Tehát a két fölös korosztály, a melynek felvételét az ujonczozásba én igen is helyeslem, felfogásom szerint nem arra van hivatva, hogy annak hadképes tagjai a sorhad kiegészítésére szolgáljanak, hanem azokat kik ott a szolgálatra alkalmatosaknak találtatnak, kizárólag a honvédségbe kívánom alkalmaztatni. Meggyőződésem szerint, ha ezen két korosztály tagjai a honvédségbe soroztatnak; ha a másik három korosztály feleslege szintén — a mint a törvény ezt rendeli — a honvédsereghez jön, és ha ehhez még veszszük azokat, a kik a hadseregből — szintén a törvény értelmében — át fognak jönni, továbbá ha a védtörvény 57. szakaszának értelmét a közönséggel meg fogjuk értetni, ugy a mint azt bátor leszek ismételve elmondani: a kormánynak — meggyőződésem szerint — mindazon eszköz meg lesz adva, hogy czélszerü utasításokkal és az ujonczozási eomissiók helyes összeállításával a honvédséget még ez évben legalább 60,000 emberre felviheti, és ha ez megtörtént: a honvédelmi miniszter ur és állam titkára előtt tisztelettel fogok süveget emelni. (Helyeslés. Felkiáltások jobbról: Meg is lesz!) A védtörvüny 57-ik szakasza, mely a nagy közönségben elegendőleg értelmezve nincs, azt jelenti, hogy azon esetben, ha háború találna lenni, a 25 éven fölül levő egyének mind kötelesek 30 éves korukig a sorkatonaság kiegészítésére, 30 éves koruktól fogva a 32-ikig pedig a honvédség kiegészítésére belépni; az egyedüli kivételt azok képezik, a kik önként a honvédseregbe már is beléptek. A közönséggel meg kell értetni: mi a különbség? A kik a honvédségbe lépnek be fognak fegyverbe gyakoroltatni 8 hét alatt, minden évben 3 hétig hadgyakorlatra kö-