Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-27
430 27. országos ülés június 12. 1869. Schvarcz Gyula képviselő ur interpellatiót kivan a miniszterelnök úrhoz intézni. Schvarcz Gyula: Ámbár a múlt héten beadott interpellatiómra feleletet még nem nyertem, szükségesnek érzem mégis további interpellatiókat tenni az összes minisztériumhoz, illetőleg annak jelen nem levő elnökéhez, az iránt: szándékozik-e az összes minisztérium a földmivelési minisztériumnak az ipar- és kereskedelmi minisztériumtól elkülönítése, tehát külön földmivelési minisztérium felállitása, másrészt pedig a többi művelt államok példájára a szegenyügyet államilag támogatandó közegek felállitása tárgyában a ház elé törvényjavaslatot terjeszteni? Most, midőn Magyarországnak, mint kitünőleg földmivelő országnak, ez iránybani szükségleteit, azt hiszem, mindnyájan átérezzük, midőn másrészről, daczára a fővárosban, vagy talán helyesebben a társadalom egyik rétegében felhalmozódó csillogó tőkéknek a szegénység és nyomor milliókra annyira ránehezülnek: sem egyik, sem a másik interpellatiómat közelebbről indokolni nem tartom szükségesnek, hanem kérem egyszerűen a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Majláth István jegyző (felolvassa Schvarcz Gyula m f er]pellatíóját): „Szándékozik-ea minisztérium a földmivelési minisztériumnak az ipar-kereskedelmi miniszteriumtóli elkülönítésére, azaz egy külön földmivelési minisztérium fölállítására, nemkülönben a művelődési államok példájaként a szegenyügyet támogatandó állami közeg fölállítására vonatkozólag, a ház elé törvényjavaslatot terjeszteni?" Elnök: Az interpellatió a miniszterelnök úrral és ez által az egész minisztériummal közöltetni fog. Lónyay miniszter ur kivan felelni több rendbeli interpellatióra. (Halljuk!) Lónyay Menyhért pénzügyminiszter : T. ház! Ha méltóztatnak megengedni, válaszolni fogok a három képviselő ur által hozzám intézett interpellatiókra. (Bálijuk!) Az első interpellatidnak , melyet Szirmay Ödön képviselő ur intézett hozzám, tartalma a következő: ,.Az ország több részében a fagyok a rozsvetésekben és különösen a szőlőkben nagyobb károkat okoztak; tett-e a minisztarium ezen károk felvétele iránt intézkedéseket és szándékozik-e ezen károk folytán aránylagos és méltányos adóelengedést eszközölni 1 ?" Bobory képviselő urnák interpellatiója e tárgyban hasonló érteimii. E két interpellatióra van szerencsém a következő felvilágosítással szolgálni. A földadó elengedése elemi csapások által okozott károk eseteiben szabályozva van a pénzügyi törvények és szabályok hivatalos összeállításának első füzetében az V. fejezet 109— 124. §-ai által. Irányadó pedig e tekintetben mindenekfelett az 1868: XXI. t. czikk 11. §-a, mely azt rendeli, hogy az elemi csapások által okozott károk rendkivüli eseteiben adóelengedésnek van helye. Ennélfogva csupán a rendkivüli károsodások eseteiben engedményezhet a minisztérium, illetőleg a pénzügyi igazgatóságok aránylagos adóelengedést. Az elébb emiitett szabályoknak 110. §-a elősorolja részletesen azon eseteket, melyekben adóelengedésnek van helye, megemlítvén a jégesőt, árvizet és tűzvészt; továbbá a 111. §. kivételes esetekben ide sorozza még a nagyobb kiterjedésű, egész dűlőket magában foglaló területen rovarok által okozott károsodások eseteit is. A többi szakaszok szabályozzák azon módot, mely szerint eljárni kell ily károk felvételénél. Mint az idézett szakaszból kitűnik, a fagykár esete nincsen felvéve azon esetek közé, melvekben a kárfelvétel azonnal eszközlendő és adóelengedés adandó ; és miután az emiitett pénzügyi szabályok 123. §-ában az áll, hogy minden egyéb elemi vagy más csapás esetében, mely a birtokost önhibáján kívül érte, adóelengedésnek helye ugyan nincs, de kérelmére az 1868: XXI t. czikk 18. §-a értelmében adófizetési halasztás engedélyezhető: ebből következik, hogy fagykár esetében adóelengedésnek nem lenne helye. Miután azonban ezen XXI. t. czikknek 11. §-a elemi csapásokról átalánosságban szól , és elemi csapások közé sorozható a rendkivüli fagykár is: a méltányosság azt követeli, hogy a rendkivüli fagykárok is tekintetbe vétessenek. Egyébiránt meg kell itt említenem : hogy az 1866-ik évi fagykárok folytán, melyek mindenkép a rendkivüli esetek közé sorozhatok, miután ilyen általános károsodás csak hosszú évtizedek alatt szokott előfordulni, a minisztérium az adóelengedéseket nagy mérvben vitte keresztül, ugy hogy Magyarország összes területén, a hol t. i. fagykárok voltak, mitől azonban Erdély megkiméltetett, az elengedett adóösszeg tett öszszesen 6,697.141 írt. 47 krt, mely összeg az egyes pénzügyi igazgatósági kerületekre kerekszámokban szólva következőkép oszlik el: az aradira 753.000 forint, a beszterczebáiryaira 227.000 frt, a budaira 1,467.000 frt, a debreczenire 147.000 frt, agyőrire 473.000 frt, a kassaira 66,000 frt, a pécsire 424,000 forint, a pestire 27,000 frt, a pozsonyira 518.000 frt, a sopronyira 342.000 frt, a szatmárira 16.000 frt, a szegedire 1,316,000 frt; a temesvárira 846,000 forint, végre az ungvárira 68,000 frt. Ezen adatokat annak tanúságául idézem, hogy ezen még az előbbi időben elrendelt, fagykár folytán való adóelengedés megállapításánál a
