Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-27

27, országos ülés június 12. 1869. 431 magyar minisztérium következetesen és az ár nak teljes mérve szerint igyekezett az adőzók terhén könnyíteni. A folyó év april utolsó és május első napjain bekövetkezett fagyás azonban az eddig nyert értesítések szerint nem sorozható a rendkívüli fagykárok esetei közé, mintán a fagyás leginkább csak a gyenge kerti növényekben és gyümölcsben okozott kárt, de gabonanemüekben csak némely vidéken, és azoknak is csupán egyes részeiben fordultak elő nagyobb károsodások, leginkább pedig ott, a hol a fagyás után szárazság következett be, melynek következtében — de csak is az országsak aránylag csekély részében — különösen Békés megyében, a kikindai kerületben s néhány homokosabb talajú rozstermelő vidéken, a gabona vetések lekaszáltattak. A hol ezen két körülmény egyesült, ahol a fagy folytán az őszi vetések lekaszáltattak és a szárazság nem engedé, hogy az utánna történt veteményezés kellő eredményt hozzon : ott a fagyás a törvény 11. §. értelme szerint bizonyára azon elemi rendkívüli csapások közé sorozható, melyeknél az adóelengedés iránti eljárásnak megindítása teljesen indokoltnak latszik. (Tetszés.) Atalában véve Magyarország égalji viszonyai mellett , melyeknél fogva majdnem minden évben csekélyebb vagy nagyobb mértékben, egyik vagy másik vidéken april utolsó és május első napjaiban még mindig lehet fagytól tartani, az ilyen fagy ásókat rendkívülieknek, tehát olyanoknak, melyek miatt a törvény értelme szerint adóelengedésnek van helye, tekinteni nem lehet. Az eljárás, mely az adóelengedések eseteiben követendő, az idézett pénzügyi szabályokban, és különösen a 114. és következő §§-okban meg van határozva; ennélfogva a pénzügyi igazgatóságok mindenütt, ahol rendkívüli csapásnak esete forog fen, ahol t. i. a fagy és szárazság következtében az évi termés is megsemmisült, a szerint fognak eljárni; azonban csekélyebb károsodások eseteire ezen kedvezmény, nézetem szerint, nem alkalmazható. (Helyeslés.) Szirmay Ödön: Köszönettel veszem a miniszter ur válaszát és jelenleg megelégszem azzal. A törvény világosan rendelkezik arról, hogy az adó alapja a jövedelem , hol tehát a jövedelem csökkent, ott az adónak is csökkenni kell, és miután a t. pénzügy miniszter ur e részben intézkedéseket tett, és lehetővé tette, hogy azok , kik valósággal kárt szenvedtek, adóelengedésben fognak részesülni, be érem a válaszszák Lónyay Menyhért pénzügyminiszter : Egész átalánosságban nem fogadhatnám el a t. képviselő ur által felállított elvet, mert ha abból, hogy valakinek jövedelme csökkent, az következnék, hogy adójának is csökkenni kell : viszont abból, hogy valakinek jövedelme nagyobb mérvben növekedett, mint az adó alapjául felvett tiszta jövedelmi kiszámitás, annak kellene következni, hogy aránylag több adót fizessen; mit azonban alkalmazásba venni nem lehet. A harmadik interpellatió, melynek benyújtásakor nem voltam jelen a házban, különben tán mindjárt feleltem volna reá, Jankovics Miklós uré. Tartalma ez : „l-ör. Van-e tudomásom arról , hogy az adószázalék- és bélyegcsonkitásérti hátralékosaktól, a végrehajtásra kiküldött pénzügyi közegek minden egyes forint után 10 krajczárt azaz 10^ szednek be önmagok részére, eljárási dijul, a késedelmi kamatokon fölül ? „2-or. S ha van, mi alapon engedtetik meg az emiitett pénzügyi közegeknek ezen eljárás? és végre „3-or. Szándékozik-e a tisztelt miniszter ur e törvénytelen zsarolás megszüntetése iránt intézkedni ?" Ezen interpellatióra mindenekelőtt megjegyzem, hogy az adóvégrehajtásra vonatkozó költségek kiszámításánál és beszedésénél általam a pénzügyi közegeknek az 1868. XXI. tvczikk 52. és 53. §§-inak szoros megtartása hagyatott meg. Ezen törvény 52. §-a ugyanis azt rendeli el, hogy „a zálogolásért, becslésért és árverésért bélyeg vagy illeték felszámításának nincs helye ; a végrehajtási költségek tehát a becsüsöknek és az árverésnél közreműködő községi elöljáróknak a megye közönsége által megszabandó dijaiból és a pénzügyi közegeknek, ha a zálogolás, becslés, vagy árverés nem hivataluk székhelyén hajtatik végre, napdij- és fuvarilletményeiből, ugy a tárgyak szállítási költségeiből állanak." Az 53. §. pedig azt rendeli , hogy „ezen költségek, midőn több hátralékos ellen intéztetik a végrehajtás, ezek között, illető adóhátralékaik arányában felosztandók." Én ugy vagyok értesülve, hogy a pénzügyi hatóságok kiküldöttei ezen törvénynek rendeleteit pontosan megtartották; de ha egyes esetekben visszaélések miatt történnének panaszok, mely eset azonban még nálam elő nem fordult, ugy kezeskedem képviselő urnák, hogy azokat szorosan megvizsgáltatni fognám, és ha a vizsgálatból az tűnnék ki, hogy valamely, az adóvégrehajtás végett kiküldött tisztviselő ezen törvényt meg nem tartotta, az ily tisztviselővel a a hivatali szabályok értelme szerint szigorúan fognék elbánni. Tehát a mi az első kérdést illeti, hogy van-e általában tudomásom oly költségek beszedéséről, melyek törvénytelenek, miután a t.