Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-26

26. országos ülés június 11. 1869. 417 példáját követni, és nem szándékozom ezen öszszeállitása irányában egy másik mesterkélt öszszeállitással válaszolni. Ha a t. képviselő urak szavaimat a minap félreértették, félreérthetnék azokat ma is, s igy nem is fogom azokat idézni, hanem az interpellatió kívánságához képest egyszerűen arra fogok válaszolni: minő értelmet kívántam én tulajdonítani azon nyilatkozatnak, mely az interpellatió tárgyát képezi? (Halljuk! Halljuk!) Erre nézve van szerencsém válaszolni, hogy én egy perezig sem vontam kétségbe azt, hogy a jog törvényt alkotni, eltörölni, módosítani és törvónyszerüleg magyarázni egyedül és kizárólag a törvényhozást illeti. (Atalános helyeslés.) De más részről állítottam és állítom, hogy a kormánynak nemcsak joga, de kötelessége is az iránt intézkedni, hogy a törvény minden akaratlan vagy szándékos félreértés ellenében megvédve, a maga valódi értelmében hajtassák végre, (Helyeslés) a mi pedig nem képzelhető a nélkül, hogy a végrehajtó közegek a törvények értelme iránt kellőleg tájékozva legyenek. E két tételből önként következik, hogy midőn azt mondám, hogy a kormánynak bizonyos esetekben joga van a végrehajtásra, szükséges magyarázatot adnia: nem törvényerejű magyarázatot értettem és érthettem, hanem csakis azon magyarázatot, mely arra szükséges, hogy a törvény hiven és pontosan hajtassák végre. (Hosszas élénk helyeslés.) Ezen jog gyakorlatát pedig úgy értem: hogy a kormánynak minden egyes concret esetben kötelessége és joga, midőn azt a törvény pontos végrehajtása szükségessé teszi, saját felelősségére utasítást és valahányszor szükséges — abban és az által — magyarázatot adnia. {Helyeslés.) Azt hittem, t. képviselő urak, hogy szavaimat másképen értelmezni nem is lehetett; minthogy azonbau mégis másképen méltóztattak értelmezni, bátor vagyok a t. képviselő urakat fölkérni : méltóztassanak nézeteiket e szerint rectificálni. (Helyeslés.) Es most, miután minden habozás nélkül elmondottam nézeteimet e kérdés fölött, és reménylem megnyugtattam a t. képviselő urakat az iránt, hogy nekem nem volt szándékom a kormány részére oly tért elfoglalni, mely őt törvényesen meg nem illeti; legyen szabad a magam részéről, a czálból, hogy ezen incidensnek a közügyre hasznos eredménye lehessen, a t. képviselő úrhoz és illetőleg azokhoz, kiknek nevében méltóztatott interpellátióját beadni; egy tiszteletteljes kérdést intéznem. (Halljuk! Halljuk!) E kérdés az: vajon a t. képviselő urak nézete szerint jogában áll-e a kormánynak, midőn KÉPV. H. NAPLÓ. 18f| i. egyes törvényt a végrehajtás orgánumai különbözőleg, sőt a törvénytől eltérőleg s néha azzal ellenkezőleg magyaráznak, minden egyes concret esetben saját felelősségére utasítást adni, és tartoznak-e az illető közegek azt elfogadni? Igen, vagy nem? (Tetszés a jobb oldalon. Fölkiáltások bal felől: Igen! Nem!) Simonyi Ernő: Igen is, nem is! (Élénk derültség jobb felől.) Andrássy Gyula gr. miniszterelnök: Erre kérném a képviselő urak becses válaszát: mert ez volt a kérdés és nem az, mit az igen t. képviselő urak kérdés tárgyává tettek. (Helyeslés jobb felől.) Ha — a mint meg vagyunk róla győződve — a t. képviselő urak e részben velünk egyet értenek : ugy közöttünk nincs különbség; ele nem is volt: mert nekem soha sem volt szándékom egy becsúsztatott szó által a kormány részére valamely jogot hódítani; nem volt szándékom a mostam kormány hatáskörét tágítani; hanem igen is szándékom volt, minden jövendő felelős kormány azon hatáskörét, mely nélkül alkotmányos kormányzat nem képzelhető, megvédeni azon fölfogás ellen, hogy a törvényt végrehajtani, jól vagy roszul, egyedül, kizárólag és függetlenül a törvényhatóságok föladata. (Hosszas élénk helyeslés jobb felől.) Ha tehát a t. képviselő urak ebben velem egyet értenek, nincs és nem volt közöttünk különbség. De ha nem értenének egyet, mit föl nem teszek, igen is van különbség, és akkor igenis az 1790-ki törvény határozottan veszélyben van, de nem a kormány részéről. (Zajos helyeslés a jobb oldalon.) Tisza Kálmán: T. ház! (Halljuk! halljuk!) Midőn az igen t. miniszterelnök ur egyfelől az interpellatióra felelve, másfelől egy fordított helyzetet idézett elő, a mennyiben ő intézett interpeüatiót hozzám és hozzánk: azt hiszem, hasonlag szives lesz engedni azon kérésnek, melyet különben a házszabályok szerint is van jogunk kifejezni, hogy é válasznak tárgyalására a legközelebbi napok valamelyikén napi rendet kérünk. (Nagy zaj.) Elnök: Miután az interpelláló képviselő ur sem azt nem jelentette ki, hogy megnyugszik e feleletben, sem azt, hogy nem: a Miniszterelnök ur válaszára a legközelebbi napokra tartja fen nyilatkozatát, s ez akkor napirendre fog tűzetni. Bnday Sándor: En a házszabályok értelmében indítványozom, hogy a miniszterelnök ur feleletével a ház meg levén elégedve, napirendre térjen. Huszár István: Térjünk át a napirendre. 53