Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-26

s 412 26. országos ülés június 11. 1869. tatásának óhaját fejezi ki, annyi jogosultsága az osztoztató igazság szerint is van, mint azon megyéknek, melyek a hozott törvények iránt helyeslésüket és bizalmukat nyilvánítják? „Meddig folytattatik Heves megyében ezen törvénytelen állapot? és mikor méltóztatik interpellatiómra választ adni?" Továbbá, mint előbb is mondtam, az igazságügyminiszter úrhoz is kivánok egy interpellatiót intézni, ugyanis, jun. 1-én az uj perrendtartás életbe lépett. Az uj perrendtartás szerint a munka, mind a törvényszékek, mind pedig különösen a szolgabiráknál nagy mérvben felhalmozódott az által, hogy az uj perrendtartás szerint az igtató, kiadó és pertárnok felelősséggel is ruháztatnak fel; annálfogva szükséges az is, hogy intézkedés történjék az iránt, miszerint ezen hivatalnokok megfelelhessenek kötelességöknek. De miután Heves megye azon szerencsétlen helyzetben van, hogy bizottmányának működése fel van függesztve, nem intézkedhetett természetesen az iránt, hogy ezen tisztviselőknek a mód megadassék, miszerint kötelességöknek a törvény szerint megfelelhessenek. A miért is az igazságügyminiszter úrhoz a következő interpellatiót intézem. (Olvassa;) „Az új perrendtartás június 1-én életbe lépend, ezen eljárás ugy a törvényszékeknél, de különösen a szolgabirák teendőit, annyira sokszorozzák, hogy annak megfelelni, anélkül, hogy segédeszközöket nyerjenek, lehetetlen. Heves megye bizottmánya fel levén függesztve, e tárgyban nem intézkedhetett, hogy a megkívántató segédszemélyzetet megkapják. Tett-e, és mi intézkedéseket az iránt az igazságügyminiszter ur, hogy a törvényeknek elég tétessék, a felek kárt ne szenvedjenek, ugy a szolgabirák, a kimondott felelősség által méltatlanul ne sújtassanak? elláttattak-e a szükséges személyességekkel, irománymintákkal? Horvát Boldizsár igazságügyminiszter: T. képviselőház! Az igen t. interpelláló ur, ugy hiszem, hogy elhibázta az adreszt, mert ezen interpellatió nem én hozzám tartozik, hanem tartozik a belügyminiszterhez. Részemről szívesen felelek azon pillanatban, a midőn a t.képviselő ur ki fogja eszközölni, hogy az első bíróságok az igazságügyminiszter közvetlen felügyelete alá tartozzanak. Miután azonban azoknak budgetje nem az én budgetemben foglaltatik, hanem a belügyminiszterében, ezen kérdés a belügyminiszterhez intézendő. Almásy Sándor; Ezen útbaigazítást elismerem és kérem második interpellatiómat is a belügyminiszter úrhoz áttétetni. Elnök: A belügyminiszter urnák fog kiadatni. Szuppán Zsigmond : Nyitramegyei galgóez-kerületi több választó, az annak idejében fenállott erdélyi tűzkár-biztosító intézetnél épületeit biztosította, későbben önhibájok nélkül a biztosított épületek tűzveszély martalékává lettek. Ok mindjárt az illető ügynökségek által a társulatnál a kármentesítést sürgették, azonban különféle biztatások által tovább és tovább elodáztatott a dolog; ugy, hogy kénytelenek voltak 1867. év márczius hóban a kereskedelmi minisztériumhoz orvoslás végett folyamodni; egyszersmind Trenesén megye főispánjához kérvényt adtak be, a melyre azon válasz adatott, miszerint a belügyminisztérium intézkedett, hogy ők kielégíttessenek. Azonban ők kárpótlást nyerni szerencsések nem voltak. Folyamodtak ismét 1868. évi nyári hónapokban a kereskedelmi minisztériumhoz, de mindeddig kárpótlást nem nyertek. Ennek folytán az illetők hozzám menesztett felszólítása következtében bátor vagyok a t. kereskedelmi miniszter úrhoz a következő interpellatiót intézni. (Olvassa:) „Szvisek József, Blasko János, Smirala József, Moravcsik Mihály, Kabra Ferencz, Zsemla Mihály, Lipták József, Vaehan Ádám, Pankovics József nyitramegyei galgócz kerületi választók, szintúgy Koller László trencsénmegyei kis-kottesói lakos, annak idejében a fenállott erdélyi tűzkármentesitő társulatnál vagyonukat biztosították, későbben önhibájuk nélkül támadt tűzveszély által ezen biztosított vagyonuktól megfosztattak; és habár az illető ügynökségek által a fennevezett társulatnál szenvedett károk megtérítését ismételve szorgalmazták, a társulat kitérőleg, a követelőket majd türelmes várakozásra utalva, majd a kártalanítási összeg leszállításába való beleegyezésre felszólítva, végre egészen elhallgatva, az ügy végleges lebonyolítását mindig elodázni tudta. Ily körülmények közt a nevezett kárvallottak 1867. márczius hóban Koller László, trenesén megyei kis-kottesói lakos neve alatt a magy. kir. kereskedelmi minisztériumhoz orvoslás végett folyamodtak, később Trenesén megye főispánjához ezen ügyben kérvényt nyújtottak be, honnan tudomásukra adatott, hogy a magy. kir. belügyminisztérium 1867. évi okt. 2-án 7552. sz. a. kelt leiratával ugyanazon Trenesén megye főispánját arról értesítette, miszerint a nevezett erdélyi biztosító társulat ezen ügy végelintézésére utaltatott. így állván a dolog, a nevezett kárvallottak ismét 1868. évben nyáron a magy. kir. kereskedelmi minisztériumhoz folyamodtak, de mindeddig kárpótlást nem nyertek. Ezek fonalán és a kárvallottak hozzám menesztett írásbeli •/. alatt ide csatolt felszólítása folytán, bátor vagyok a t. kereskedelmi miniszter úrhoz következő kérdést intézni: Yan-e remény, hogy a már most a magyar kölcsönös bankkal egyesült, illetőleg vele összeolvadt érdé-