Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-25
25. országos Ülés június 8. 1869. 405 törekedni és hogy a kormánynak soha más szándéka nem is volt. Meg vagyok róla győződve, hogy a kormány a lefolyt időszak alatt mindent megtett, hogy ezen, a képviselőháznak több izben adott igéretét beváltsa, és örömmel constatálom az igen tisztelt közlekedési miniszter ur és a tisztelt államtitkár úr által most tett nyilatkozataikból azt, hogy immár semmi akadály fen nem forog arra nézve, hogy az 1867. Julius 1-én hozott határozatnak, egy a t. képviselőház elé terjesztendő törvényjavaslattal érvény szereztessék. Határozati javaslatomnak nincs is más czélja. Indokaim benfoglaltatnak magában a javaslatban és azokban, a miket nagyrészint b. Simonyi Lajos képviselőtársam is elmondott. (Helyeslés bal felől,) Határozati javaslatom a következő (Olvassa): „Tekintettel a képviselőház által- 1867-dik évi Julius 1-én hozott, s a felsőház által is elfogadott azon határozatra, mely szerint: „az alföldfiumei, azaz nagy-várad-fiumei vasútvonal" is ol} T an gyanánt jeleltetett ki, a „melynek létesítését az ország érdekei első sorban követelik"; tekintettel a múlt országgyűlés folyama alatt a kormány részéről ismételve tett azon kijelentésre, hogy a kormány az alföld-fiumei vasútvonal jövedelmezőségét lehetőleg biztosító, önmagában álló és minden versenyvonaltól független üzlet létrehozására fő gondját forditandja: a képviselőház határozatilag oda utasítja a kormányt, hogy az eszék-fiumei vasútvonalra vonatkozó törvényjavaslatát még ezen ülésszak alatt terjeszsze a képviselőház elé." A határozati javaslatot indokoltam, t. ház; még csak arra vagyok bátor megjegyzést tenni, hogy részemről vasúti bizottság megválasztása ellen semmi észrevételem nem lehet, sőt szükségesnek tartom azt. Csak kívánatos, hogy a fiumei ügyben teendők a kormány részéről ezen vasúti bizottság működésétől függővé ne tétessenek, a minthogy a kettő egymástól el is választható. A vasúti bizottság előterjesztését e tárgyra nézve akkor kellend tárgyalnunk, midőn az a kormány által a ház elé terjesztendő törvényjavaslatra nézve is ki fogja mondani véleményét. (Helyeslés a bal oldalon.) Tisza Kálmán: T. ház! (Jobbról: Eláll!) Szerettem volna akkor szólani, ha hallottam volna, a t. kormány és a másik oldal nézetét a beadott határozati javaslat irányában: mert én részemről e határozati javaslatot elfogadhatónak, sőt elfogandandónak tartom, és azt hiszem, hogy senkinek sem lehet kifogása az ellen annyival inkább, mert, miként a közlekedési miniszter ur ós az államtitkár ur mondották, a kormánynak is szándéka ugy eljárni, mint a határozati javaslatban foglaltatik. (Nagy zaj és ellenmondások jobb felől.) Mit méltóztatik mondani? Mikó Imre gr. közlekedési miniszter: A kérdést hozzám méltóztatik intézni ? Tisza Kálmán: Nem a miniszter úrhoz, hanem ott szólalt közbe valaki: akartam volna reá mindjárt felelni. Én mondom, azt tartom, hogy miután a kormány nézete ugyanaz, és miután ez által sokaknak azon aggodalmát el lehetne oszlatni; egyátalában nem látom át: mi ok volna, ha egyszer olyasmi incütványoztatik, a miről azt kell hinnünk, hogy a kormánytól kezdve mindnyájan akarjuk, azt határozatként ki nem mondani? En erre semmi okot nem látok és ugy gondolom, ebbe önök is méltóztatnak belenyugodni. En részemről nem is tartom ezt fölöslegesnek: mert meg vagyok győződve, hogy alkotmányos országban semmi sem mondható, mi az ország tekintélyes részének megnyujtatására szolgál, ha az netalán szükségtelen volna is, feleslegesnek: mert a közvélemény megnyugtatása annyit megérdemel, hogy készek legyünk kimondani azt, a mi az ő megnyugtatására szolgál. Ezen határozati javaslatnak el nem fogadásáról csak akkor lehetne szó, ha mást méltóztatnának akarni, mit azonban nem hiszek, a miniszter ur nyilatkozata után. Különben arra nézve, a mit a miniszter ur méltóztatott ajánlani — jelesen, hogy egy küldöttség választassék — én azt gondolom, Simonyi t. barátom ebben félreértette a miniszter urat. En ugy fogtam fel a dolgot, hogy a miniszter ur nem ezen küldöttségtől akarja függővé tenni a fiumei vasút tárgyában jövőben teendőket; hanem azt méltóztatott ajánlani, hogy e küldöttség előtt okmányokkal részletesen kész leend feltárni a múlt körülményeit; hogy e bizottság azokat megvizsgálván, melyeket a teljes ház meg nem vizsgálhat, terjeszthessen a ház elé jelentést. En igy értem, és ily értelemben részemről elfogadom. Hogy pedig ne kelljen többet szólanom, miután a másik vasút tárgyában is történt ugyanaz alkalommal, midőn a fiumei irányában, interpellátio, s az arra adott válasz ezzel együtt napirendre tüzetett, erre nézve is elmondom azon nézetemet: hogy azoa másik vasút vagy az éjszak-keleti vasút eddig történt dolgairól való felvilágosítás megadására is kérem a miniszter urat; vagyis más szóval óhajtom, hogy: egyfelől mondassák ki határozatilag a fiumei vasút mielébbi kiépítése, mint azt Várady barátom indítványozta ma, s másodszor mondassék ki, hogy minél előbb, tán holnap, választassék azoa 15 tagú bizottság, mely előtt a közlekedési minisztérium, mind a fiumei, mind az ugyancsak interpellátio tárgyát képező éjszak-keleti vasút tárgyában részletesen
