Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-25

404 25. országos ülés június 8. 1869. Azok után, amiket a tények és adatok folytán volt szerencsém előadni, csak igeu röviden kell némely észrevételeket tennem Gubody képviselőtársam előadására, melynek — meg kell vallanom — legnagyobb részét nem érthettem, és csak a meDnyit abból értettem és kivehettem', azokra nézve kivánok néhány észrevételt tenni. Először is azt állitotta ő, hogy a kormány a déli vasúttársaság mérnökei által készíttette a terveket a károly város-fiumei vonalon, hogy nem használta volna fel azon igen jő terveket, a melyek már készen voltak, és igy ezen eljárása által is megmutatta azt, hogy egyátalán nem viseli szivén ezen fontos vasútnak mielőbbi elkészítését. Erre nézve bátor vagyok őt arra figyelmeztetni : — bár honnan, bár micsoda forrásból értesült volna — az ő állítása, hogy a déli vasúttársaság mérnökei működtek volna a tervek elkészítésénél, a valósággal meg nem egyez^ és ha ő neki erről tudomása van, bizonyosan szives lesz engem erre figyelmeztetni, mert a jelen esetre nézve mondhatom, hogy roszul van értesítve. A mi a másik kérdést illeti, hogy a kormány miért trassiroztatta külön e vonalt, erre szintén fogok válaszolni, és válaszom csak arra szoritkozik, hogy a kormánynak igen sok oka volt azt tenni ós el nem fogadni oly terveket, melyek nem az ő közegei által készültek. A kormány, a mint átvette az ügyek kezelését, talált kész terveket a nagyvárad-kolozsvári, és károlyváros-fiumei vasutakra • de ha ezen alapon kezdette volna meg a munkálatokat, oly szép eredményt nem bírna felmutatni, mint most, midőn 4 és fél millió megtakarítást lesz képes felmutatni a nagyvárad-kolozsvári vonalon. Hasonló meggyőződésből indult ki a kormány, hogy a fiumei vasútnál is, a mely nagy mérvben fogja az államkincstárt terhelni, nevezetes megtakarításokat fog tehetni, és hogy ilyképen czélszerübb és helyesebb berendezés által fogja biztositani ezen nagyfontosságú vasútnak és a vele összekötött kikötőnek jövőjét, és ez által elérni azt, hogy ez legyen Magyarországnak legfontosabb kiviteli útja. Tehát ezek volnának észrevételeim Simonyi és Gubody képvisesőtársaim előadására; de azt hiszem, hogy, a mint előadásom bevezetésében kijelenteni szerecsém volt, hogy ha a t. szónokok közöl bárki a miniszter ur eljárása iránti roszalását akarja nyilvánítani , helyén látom, hogy előbb az alapot keresse fel, és mutassa ki, hogy akár az előmunkálatokra szánt időszakban, akár azon későbbi időszakban, mely a Fellrendszer megvizsgáltatására felhasználtatott, szándékos mulasztás vagy erélytelenség terhelné a kormányt. Ha a t. szónokok valamelyike ezt fogja kimutatni, el fogom ismerni, hogy joga volt roszalását kimondani; de mindaddig, mig ez nem töiténik, én részemről azokkal szavazok, és tartok, kik a miniszter ur eljárásában megnjugosznak. {Elénk helyeslés a jobboldalon.) Simonyi Lajos b.: T. ház! Személyes kérdésben akarok szólni. {Halljuk!) Szavaimat t. előttem szólott képviselő és államtitkár ur nem értette helyesen; mert nekem korántsem volt szándékom a minisztérium eljárását gyanúsítani vagy kárhoztatni. En a multakra vonatkozó előadásomat csak azért hoztam fel, és csak azért emiitettem meg, hogy mi történt: hogy ez által indokoljam abbeli kívánságomat, hogy a minisztérium még ezen évben nyilatkozzék határozottan az iránt : szándékozik-e az egész nagy - váradfiumei vasútvonalra nézve egy törvényjavaslatot előterjeszteni? Az ón nyilatkozatom tehát legkevésbbé sem volt oda irányozva, hogy a minisztérium eljárását a múltra nézve kárhoztassam, hanem egyedül azért tétetett, hogy a t. miniszter úrtól azon ígéretet nyerjem ki, hogy ezen vonal nem sokára ki fog építtetni. (Helyeslés bal felől) Várady Gábor: T. ház! Én is idézni fogok egy pár nyilatkozatot, melyek itt elmondattak a t. közlekedési miniszter ur és az államtitkár ur által; és midőn ezt teszem, koránt sincs azon szándékom, hogy a t. kormánynak a fiumei vasút építése körüli eljárását roszaljam. Ezt nem is tehetném: mert hisz erre nézve az adatok előterjesztését kellemi bevárnom, mit a miniszter ur megígérni méltóztatott, és bizonynyal Simonyi Lajos képviselőtársam sem ezen szendékből szólalt fel, mint ezt most ki is jelentette. Sőt beszédéből az államtitkár ur által tett értelmezést nem is lehet kihozni. Midőn tehát idézést teszek, ez azért történik, hogy indokoljam, miszerint jogos azon kívánságunk, a t. közlekedési minisztérium, átalában a kormány irányában: hogy a képviselőház múlt 1867. évi Julius l-jén hozott határozatának elvégre foganat szereztessék, és hogy indokoljam azon határozati javaslatot, melyet bátor leszek most a t. ház elé terjeszteni. Az igen tisztelt közlekedési miniszter ur 1867. évi deczember 2-án a fiumei képviselő ur részéről beadott interpellatióra adott válaszában ezeket monda: „Az alföld-fiumei vasútvonal jövedelmezőségét lehetőleg biztosító, önmagában álló és minden versenyvonaltól független üzlet létrehozására a kormány főgondját fogja fordítani." Ezt a t. ház helyesléssel fogadta. T. államtitkár ur a múlt évi május 11-én azt méltóztatott mondani, hogy Nagy-Váradtól Fiúméig minden idegen befolyástól ment, független közlekedés előállítására fog a kormány