Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-24

24. országos Illés június 4. 1869. 38 rokonfaju nemzetiségekre, nincs-e eléggé amannak mikénti megoldása által érdekeivel Vagy külhatalmi állásunk nem függ-e lényegesen attól, vajon a Dráváa és Száván tál baráttal és szövetségessel, avagy ellenséggel birunk ? Vagy nemzetgazdasági fejlődésünk, kereskedelmünk felvirágzása nincs-e azon orszá gokhoz kötve, melyeket maholnap egy-két világrészt összekapcsoló közlekedési út fog átszelni ? Nem-e a leghatalmasabb tényezők-e ezek, melyek e kérdést legbensőbb életérdekünkké teszik s a melyet inkább ma, mint holnap kellene tisztába hoznunk. Ezek után, tisztelt képviselő urak! egyrészt hazám, másrészt nemzetiségem iránti kötelességemnek és szeretetemnek vélek némi kifejezést adni, ha kifejtem nézetemet az iránt, hogy: az osztrák-magyar politikának a keleti kérdés megoldásánál mily ntat kelljen követnie ? Azt tartom, uraim, hogy a legtöbb ügynevezett nagy polotikai kérdéssel úgy vagyunk, mint Columbus tojásával. Pedáns sokattudás össze akarja azokat téveszteni; diplomatiai elbizakodottság úgy tekinti, mint kasztjának kizárőlagos tulajdonát; és a konok önzés felhasználja ijesztő rémnek a tömegek elae'mitésére: inig a józan ész önmagára hagyatva, csakhamar természetes megoldásukat találná meg. Úgy vagyunk a keleti kérdéssel is. Európának csak igazságosnak kell lennie, csak alkalmaznia kell Törökországra aa erkölcs és szabadság azon alapelveit, melyeket húsz parlamenten és ezer hírlapban vall, és a keleti kérdés meg van oldva. Nekünk csak részrehajiatlanul kell fürkésznünk a török hanyatlás okait, és megkapjuk a keleti kérdés megoldásának kulcsát. Követve a török hanyatlás minden mozzanatát, azon eleinte paradoxnak tetsző jelenetre akadunk, hogy az annál gyorsabban halad, minél inkább érintkezik Törökország az európai civiíisatióval. Mig a civilisatió más államokat erősit és egy szebb jövő látképét tárja fel előttük: addig Törökországra romboló elemként hat. Csak egy futó pillanat is legújabb történetére megdönthetlen bizonyítékot szolgáltat a felől. Minden reformtörekvés Törökországot nem csak hogy nem edzette meg, hanem hanyatlását még siettette. Mahmud reformjai leglényegesebb okai voltak a szerencsétlen 1828-ik évi háborúnak: mert ha a janitsárok fel nem oszlattatnak, a drinápolyi béke is kétségkívül máskép üt vala ki. A gilhaneí hatiserifre következett az egyiptomi kérdés, és daczára az idegen interventio segítségével kivivott győzelemnek, Törökország KÉPV. H. NAPLÓ. 18ff. i. alapjában meg volt rendítve és gyöngébb volt, mint a reform előtt. Az 1853-ik évi hattihumajumra következett ' a krimi báboru, Nyugat-Európának legjobb vére, a verejtékkel szerzett jollét milliárdjai csak arra pazaroltattak, hogy a haldokló* halálharcza meghosszabbíttassák . A párisi béke az európai államférfiaknak csak is miheztartásuk határozatlansága felől adott bizonyítékot. Csak arről győzött meg, hogy a régi kabinetpolitika egyetlen egy fontosb kérdést sem képes végleg megoldani és hogy a végzetteljes : „aprés nous le deluge-" zsel csak annyi erőt és belátást birt, hogy egy veszélyt, mely ma fenyegeti őt, holnapra halaszsza el. Önöket, uraim, ez események kortársait kérdem: mit használt a krimi haborű Törökországnak, mely veszedelmet hárított el, s mily reformok létesítését tette lehetővé í Azon logikai következetesség mellett, mely szerint tarthatlan állapotok annál inkább közelednek végűkhez, minél jobban iparkodnak azokat az ész és a jog szégyenére fentartani, a legújabb párisi conferentia ós a konstantinápolyi parlament politikai humbugja is alig ha Törökország sirénekévé nem lesznek. Hol van hát e jelenség oka? Bizonyára nem egyedül egy éjszaki hatalom terjeszkedési vágyában, nem egyedül az idegen ágensek cselszövényeiben, nem a bukott kolosz romjain feltámadd szláv és görög államok ambitiójában, hanem ott van az emberi haladás örök, természetes törvényeiben, melyeknek áldozatává lesz mindaz, mi e haladást gátolja, Ott rejlik ama kiengesztelhetlen ellentétben, mely fenáíl a mohamedán állam, a meddő haladás elleni teokratia és a keresztyén modern államok közt. Ilyen állam már alaptörvényei folytán is, melyek többé kevésbbé a Koránban gyökereznek, minden keresztényi szabadelvű haladás előtt zárva marad, és Törökország csakis akkor reformálható, ha a mohamedán állam helyét, keresz tyén államok foglalandották el. Nagyon messze vezetne, uraim, ha, mint hiszem, megdöntethetnül be akarnám bizonyítani, hogy ügy van. De ennek még világosabb kimutatására felhozok olyakat, a mik elégségesek leendnek. Alapfeltétele minden áfámnak a polgárok törvényelőtti egyenlősége, a személy és vagyon biztonság. Ezek nélkül állam nem gondolható és állam, mely ezeket nyújtani nem képes, jogot veszt létére. Ezen, uraim, még az absolut keresztény államokban is elvitázkatlan kívánalmat Törökország soha nem képes nyújtani, épen mivel mohamedán állam. Oly államokban a hitdogmák annyira össze49