Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-24

3§§ 24. országos ülés június 4. 1869. kevervék az államtörvényekkel, hogy sok fontos polgári törvény egyúttal hitdogma is. Úgy vagyunk a törvény előtti jogegyenlőség kérdésével is. A korán, uraim, a keresztények és a törökök egyenlőtlenségét hitdogmának tekinti ; hasonló dogma ehhez, hogy a keresztények ingatlan \ agy ónnal nem bírhatnak. Mikép reformálható tehát itt az állam anélkül, hogy az egész török hitvallás gyökeresen fel ne forgattassék ? Minden törvény, minden reform által, melyet a szultán ez irányban kibocsát, hitvallási erőszakot követ el és népe előtt úgy tűnik fel, mint megsértője ama hozzáférhetlen korándogmáknak, melyeknek ő a végrehajtója, ö az őre, s melyeket nem szabad megsértenie, ha népénél, mint hűtelen, egész tekintélyét aláásni nem akarja. Azért volt addig hasztalan minden a keresztények egyenjogositására vonatkozó reform; és minden igaz hivő mohamedán, istennek tetsző vallásos kötelességének tekinti, gátolni e reformok életbeléptetését. A mig tehát Törökország mohamedán marad, addig minden reformtörekvés hasztalan sisyphusi munka. Tekintsék csak ez állapotot önszemükkel és nem a diplomatia szemüvegén: és meg fognak győződni, hogy igy van. Ma még, 30 évvel a gilhanei hattiserif után, a keresztények vallomásai törökök ellen, a török bíróság előtt nem képeznek jogi bizonyítékot. Akár száz keresztény is esküt tehet le arra, hogy egy török gyilkosságot követett el, nincs török bíróság, mely elitéli, mig csak egy török tanuként nem lép fel. Hisz mindazon politikusok, a kik Törökországot fentartani igyekeznek, ép az által, hogy Törökországban tartózkodó állampolgárai részére területenkívüliséget tartanak fen, megdöntheti en bizonyságot nyújtanak a felől, hogy Törökország egy jogi állam kötelezettségének nem felelhet meg. Ezen területenkívüliség ma ép oly szükséges, mint 50 évvel ezelőtt és minden a reform utáni lárma daczára szükséges marad, mig Törökország fenáll. Ha azonban nem sajnáltuk a fáradságot, hogy a török birodalom lényegét felismerjük, ha szivünkre veszszük Európának 40 év óta újra meg újra fölmerülő de mindig megbukott számtalan reformtörekvésben tapasztalatait , ha meggyőződtünk Törökországnak az Ozmánok általi újjászületésének lehetlensége felől, ha mint józan politikusok felhagyunk a lehetlennek védelmezésével. úgy a keleti kérdés egyszerű, természetes megoldása előtt állunk; ez pedig az, hogy: Hagyjuk Törökországot természetes örököseinek, az ő erőteljes és mivelődésre képes keresztyén népeinek. Nézetem szerint ez az egyedüli jó politika, melyet ezen reánk nézve felette fontos kérdésben követnünk kell; multunk, életérdekeink és jövőnk iránti gondoskodásunk ez utón parancsolják haladni. Uraim! Az okok, melyek az államok alapitását és fejlesztését feltételezik, irányadók egytítt al egész életökre nézve is, és hazánk geographiai fekvése félreismer hetlenűl jelöli ki azon utakat, melyeken haladnunk kell. A nyugat és kelet közti határon fekve, a magyar állam alapítása szükséges támpontja volt a keresztény civilisationak a vad barbár népek beütései ellen, kiknek a sülyedő byzanti császárság nem birt ellenállni. Szent harczot vívtunk mi századokon keresztül a szomszéd keresztény népekkel együtt a civilisatio, haladás és szabadságért és megmentettük Európát — megtörve bár — egy második népvándorlás rémétől. Az események és a korszellem változtattak ugyan hivatásunk módozatán, de nem annak lényegén. Nem feladatunk többé, harczot vivni a hódító barbárok ellen, hanem azon sebek begyógyitására segédkezet nyújtani, miket a hosszú ideig tartó zsarnokuralom rajtunk és természetes szövetségeseinken, a törökországi keresztyén népeken ütött. Azt hiszem, uraim, hogy Magyarországnak senki kedveért egy perezre sem szabad hűtlenné lenni hivatásához. Ha, mint önök állítják, az Ausztriával való kiegyezés által fényes jövőt biztosítottunk Magyarország részére, ha a gyönge osztrák birodalmat újjá alakítottuk át, ha hazánk a birodalom külpolitikájára mérvadó befolyást szerzett: úgy eme befolyásunk nem mutatkozhatik abban, hogy uszálybordozói legyünk azon szerencsétlen osztrák politikának, melynek legfőbb bölcsesége abban állott, hogy a törököket és a török uralmat minden áron fen kell tartani. Megmutattam, uraim, hogy a, török uralom rothadó hulla és hogy az egész reformok körüli lárma nem egyéb, haszonlesés! humbugnál, a végett hogy kölcsönvevés által Konstantinápolyban egy csapat kalandornak élete meghoszabbittassék. Akarjuk-e politikánkat egy hulláéhoz kötni, hogy magunk is megmételyeztessünk ? Akarjuk-e e hazug játékot pártolni? Hogyan legyen szabad nekünk, kik a szabadságot mindenek felett szeretjük, szomszédságunkban rabbilincseket csörgetni hallanunk anélkül, hogy azok megsemmitését forrón óhajtanok? Én, uraim, teljesen ismerem az európai szabadság hévmérőjének fokát, en nem kivánok keresztes hadjáratokat, nem keresek itt Hunyadiakat és Kapisztranokat, nem nagyszerű tetteit ama valóban szabad nemzetnek az óceánon túl, mely dollárjainak milliárdjait, szabad fiainak százezreit áldozá fel & szerecsenek felszabadítására. En nem óhajtom,