Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-24

378 24. országos Blés június 4. 1869. tárgyat újólag fontolóra venni és elintézni fogja. Teszszük ezt azon oknál fogva, mert mindenütt elégületlenség nyilvánul a tavaly megszavazott nemzetiségi törvény iránt. Es ennek kifejezést adni, azt gondolom, épen ugy van helye a törvényjavaslatban, mint helye volt ott reformok iránt nyilatkozni. Zichy Nándor gr. képviselő ur azon érvet hozta fel módositványunk ellen, hogy az majd a reformok tárgyalásánál fog figyelembe vétetni, illetőleg elintéztetni. Én óhajtanám és kivánnám hogy az ugy legyen, hanem ugy tartom, s talán nem csalatkozom, sőt hiszem, hogy a túlsó oldalról sem fog senki ellent mondani, ha azt állítom, hogy a reformoknál a nemzetiségi kérdésben épen az e tárgyban alkotott törvény fog alapul vétetni, és ba az vétetik alapul, akkor azt hiszem, hogy a reformok ép oly keve'ssé lehetnek kielégítők, mint a mily kevéssé kielégitő a nemzetiségi kérdésben hozott törvény, mert rósz, igazságtalan alapon nem lehet jó törvényt hozni. Ugyanazért a módositvány ellen felhozott ezen érveket semmiseknek tartom, és azt gondolom, hogy azok talán csak azért hozattak fel, mert alapos érvek hiányzanak. Magok a nemzetiségek ezen kérdés fontosságáról eléggé meg vannak győződve, ennek fontosságáról pedig töleg e házban szólani szükségtelen, mert e háznak tagjai magok legjobban érzik ennek jelentőségét, mit bebizonyítottak az által, hogy ugyancsak küzdöttek 20 éven át nemzetiségük fentartásáért, és bebizonyítottak legújabban is az által, hogy 14 napig csak azért szóltak s vitatkoztak, hogy hogyan lehetne legjobban biztosítani saját nemzetiségöket a jövőre nézve? Legalább ez a felirati vitáknak quintessentiája. Szükségesnek tartottam ezt megjegyezni, mert magyar volt, az első magyar volt Széchenyi, ki nem egyszer azt mondta: hogy szereti, sőt imádja-e hazát, de csak mint magyart. Mondom, nem szólok ennek fontosságáról, nem szólok a nemzetiségi kérdés eszméjéről, mert azt ugyan csak értik, a kik érteni akarják; de nem hagyhatom megjegyzés nélkül azt — a mint a túlsó oldalról hallottam — hogy a nemzetiségi kérdés csakugyan valamennyi nemzetiségnek teljes megelégedésére van megoldva. Nevezetesen t. képviselőtársunk Perczel Béla oly formán nyilatkozott, hogy a nemzetiségi törvény által a nemzetiségeknek minden megadatott, a mi megadható volt, annyira, hogy ha egy lépéssel a ház tovább ment volna, az már abdicatio lenne. Már kérem, ha az igaz volna, akkor ugyancsak sajnálatomat kell kifejeznem e fölött: mert azon, a mit a törvény nyújt, a valóságos élet követelménye túlmegy. Maga a t. cultusminiszter ur ugy nyilatkozott a minap, hogy mindent megadni szándékszik, a mi megelégedésünkre szükséges, a mit már magában megczáfol a nemzetiségi törvény. Egyébiránt legsajnálandóbb lenne az, ha ily concessiók által akarnák a nemzetiségeket lekötni: mert akkor a magyar nemzetiség léte igazságtalanság által lenne feltételezve: mert, hogy a tavalyi nemzetiségi törvényben nem igazság, nem méltányosság elvei foglaltatnak, azt az egész világ elismeri, (Dehogy!) és legalább a nemzetiségek között nem találkozott senki, a ki ezt niegczáfolta volna: mert e törvény átok a nemzetiségekre nézve. Figyelmeztetem azon urakat, kik azt tartják, hogy ezen törvényben igazság és méltányosság van, hogy óvakodjanak oly valamit decretálni mások részére, a mit, ha nekik óhajtana valaki alkalmazni, azt átoknak tekintenék : mert valósággal mondom, ha valaki a magyar nemzetnek azt kívánná, mint a minő abban a törvényben van, az átok volna. Épen azért kérem a t. képviselőházat, legyen méltányos, legyen igazságos, különben lehetnek törvények, lehetnek státus-szerződések, melyek szépek, a melyek mesterségesek, melyek jók, hanem, ha az igazság alapja hiányzik, azt akár melyik testület, akár melyik kormány aláírhatja, de a mennyei fölség azt alá nem irja. Én óhajtom módositványomat elfogadtatni, azt tartom, hogy a maga idejében és a maga helyén van be adva. Ivánka Imre: T. ház! Azon véleményben vagyok, hogy a nemzetiségi kérdést így mellékesen újonnan tárgyalni nem lehet és osztozom Nyáry Pál előttem szólott barátomnak azon nézetében, hogy bár a múlt évben hozott nemzetiségi törvény ellen fölszólalások történtek is, s épen az előttem szólott képviselő ur e törvényt roppant igazságtalannak állította, mégis annak fő iránya —• és ez e tekintetben haladást jelez — megnyugtató szellemet tüntet fel az országban -— a mivel én korántsem akarom azt mondani, hogy a nemzetiségi törvény teljesen kielégitő 5 sőt őszintén megvallom, hogy én azon törvény egyes tételeit másképen akartam volna szerkesztetni, és ha a nemzetiségek saját törvényjavaslatukban nem léptek volna fel oly túlságos követelésekkel, másként szavaztam volna annak meghozatalakor. A mi Borlea t. képviselőtársam azon állítását illeti, hogy ime a románok egytől egyig nincsenek megelégedve a nemzetiségi törvénynyel, s hogy ezt nyilvánították is minden lapjokban: erre csak azon ellenészrevételem van, hogy már magában e név, „nemzetiségi törvény" azt involválja, hogy e törvény nemcsak a románok ügyeinek rendezésére, hanem a hazaszerte lakó külön ajkú népfajok igényeinek